Fagyos nosztalgia

2010. február 16.

Hűű, na ez aztán a cím! Tisztára mintha valami rossz kedvű, sötét lelkű valaki írta volna a blogjára ami tiszta fekete. Pedig nem így van, egész jól alakult a mai nap. Jó hosszú volt ezzel a reggel 8-tól este 8-ig menetrenddel, de valójában 2 órám aztán csak lyukas lett reggel, mert megdumáltam a laborvezérrel proglaborból hogy megyek szerdán mert nekem ütközik egy másik tárggyal a keddi, úgyhogy bent sem maradtam miután letárgyaltuk. Egyet viszont nagyon bánok, hogy abba a csoportba voltak haverjaim akikkel könnyedén megcsináltam volna a feladatokat, de most meg olyan gyakorlatra kerültem ahol senkit sem ismerek, legalább is azt hiszem. Holnap minden kiderül. De végül is, ha elmegyek majd egy céghez valami projekten dolgozni az is majdnem biztos, hogy mindenki idegen lesz eleinte szóval legalább ezt is gyakorlom így… Fel lehet így is fogni. Ugye, hogy nem egy negatív bejegyzés? Nem is annak szántam, azért adtam neki egyrészt ilyen címet 😀 .

Másrészt azért is, mert ahogy reggel volt másfél óra szabad időm, és gondoltam, hogy akkor már a diákérvényesítéses dolgokat is letudom, elmentem a HSZK-hoz, ahova azt írták ki hogy 9.00-től van “rendelés” 😀 .

A Nagyerdő meg közel van, úgyhogy kimentem, pontosabban a Békás-tóhoz és sétálgattam magamban. Alig volt még negyed 9kor bárki is a közelben, egy picit hideg volt, de nem halálos. Közben pedig arra gondoltam, hogy régebben mennyit jártunk ki ide, bár leginkább nyáron, de így pedig szép és nyugodt volt az egész tó és környéke.

bekas_to

Aztán mivel nagyon nem akart telni az idő sem, gondoltam elnézek ahhoz a vízeséshez ami a tótol egy pár méterre van kicsit a gyógyfürdőhöz közelebb, és ahova legutóbb 2009 nyáron mentem ki a családdal sétálgatni.Utána még körbebattyogtam a szabadtéri színpadot is, és arra is visszaemlékeztem amikor még kicsik voltunk és tartottak ott nagy komondorokat (mert akkor még valamennyire őrizték a színpadot), amik meg folyton megugattak minket már messziről is. 😀 De már akkor is eléggé le volt strapálva az a színpad, ami azóta csak romlott sajnos. Milyen jó lenne, ha a város mondjuk felújítaná, és lehetnének ott is koncertek meg akár színi előadások is nyaranta! Elég hangulatos kis koncert lehetne ott, bár talán az erdő állatainak nem tenne a legjobbat a ricsaj meg a sok randalírozós emberke 🙂 . De ezt is lehetne szabályozni, és különben is, a mostani Campus feszt. is ott volt az “erdőben”.

nagyerdei_szabadteri

Szóval ezen világmegváltó gondolatokkal jártam a havas tájat, 1-2 embert láttam, de jó volt egy kicsit kiszakadni így a mindennapok forgásából még ha nem is tudtam ennyi idő alatt 100%-osan, akkor is! Csak távolból lehetett hallani a forgalmat, meg az életet ami a városban folyik. Ennek is volt egy jó hangulata.

Azt hiszem többet fogok kimenni sétálni a Nagyerdőre, mert az ember közérzetén is tényleg sokat dob! 😉


Testreszabásos post

2010. február 13.

Ezt a bejegyzést már régóta meg akartam ejteni, mert meg akartam ejteni. Szal’ a nagy wordpress-es testreszabásnál kierőlködtünk együtt (photoshop-chan és én) egy ilyen egyedi fejlécet amiről akartam magyarázni egy kicsit, mert a mai világban sokminden magyarázatra szorulhat néha. Wow, micsoda érv!

Főleg akkor, ha sokan sportot űznek dolgok szándékos félreértéséből. Ezt a félreértést akarom megdobálni, ezzel a posttal.

Szóval az addig tiszta, hogy úgy próbáltam válogatni, hogy ami nekem fontos, meg amit szeretek, éés amivel itt a blogon az időt akarom tölteni, nagyrészt azok kerültek arra a bizonyos fejlécre.

Van rajta BMW E96-os, mert szeretem a kocsikat, meg jó vezetni, és ez a kocsi tetszik a legjobban. “Ha lenne tízezer forintom…” (Vágási Ferenc) na jó, ha egy kicsit többször lenne tízezer forintom és fenn is tudnám tartani, egy ilyen autót vennék magamnak! Persze, autókkal nem akarok itt foglalkozni, de muszáj volt kitenni!

Aztán van rajta egy kis zöld kütyü, amit alighanem az emberek többsége azonnal felismer még így is, hogy nem túl sok látszik belőle… igen ez anno a 90-es évek második felétől volt majdnem minden kisgyerek álma, és azt hiszem akkoriban az enyém is: egy Nintendo Gameboy Pocket. De drága volt, úgyhogy nekem nem volt. Aztán később, sokkal később a suliban volt egy srác, akinek volt, addigra már mindenféle változatát lehetett kapni, még színes kijelzőst is, és a srác olyan hardkór volt, hogy neki volt mindkét fajtából, de már ez utóbbi annyira nem volt drága neki, mert elboltoltam vele azért, hogy kisgyerekkori álmomat valóra váltsam. Azóta még megvan, használom néha, és semmi baja nincsen, sőt a gombok sincsenek kikopva!

Utána következő aki a képen van, egy szőke hajú leányzó, aki a hátán lévő kardot készül kirántani. Ő volna a főszereplője a mostanság általam eléggé fanolászott Claymore sorozatnak (legyen az manga, anime, akármi) aminek ugye a mangáját elkezdtük kiszenvedni. Egyrészt ezért, másrészt azért van kint, mert nekem speciel a kedvenc mangám/képregényem (vagy amit akartok)! Persze tudom én, hogy ilyenkor jönnek az okosok azzal, hogy “van jobb, maximum nem olvastad” erre én azt mondom, biztos van jobb is, de számomra ez a legjobb. Jah, elfogult vagyok.

Aztán jön a magyar zászló, előterében pedig Hungary-tan (a Hetalia: Axis Powers animéből/mangából) egy Dragunov SVD-vel a kezében. Most ezt én nem akartam, de vagányul néz ki Hungary a puskával, persze kb. semmi köze hozzánk, mert ugye a Dragunov nem magyar fegyver, lehet gyártottuk, ezt nem tudom. Jah, és egyébként nem vagyok jobbikember, rasszista vagy valami ilyesmi, egyszerűen csak büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok.
Elég szomorú egyébként, hogy első körben sok emberről ez jön le mindenkinek, ha véletlenül csak egy picit “patriótább” mint a nagyátlag (ami szintén elég szomorú: ha már valamiben akkor ebben kellene példát venni az USA-tól). Legjobban annak örülnék ha ebben, én lennék a nagyátlag. Valójában ezzel a képpel az animeszeretetemet és a hazaszeretetemet is szeretném valamennyire érzékeltetni! 🙂

Utána van ugye House a diagnoszta. Most ez is úgy jött, hogy aktuálisan kedvenc sorozatom, tisztában vagyok vele, hogy orvosilag a fele sem igaz amiket ott mutogatnak. Valójában nem is ezért nézem. Engem a karakterek fogtak meg igazán: ki hogy viszonyul a másikhoz, ki milyen irányban fejlődik, ilyesmi. Egyébként ha már ez a detektívesdi érdekelne, akkor valami csimiamit néznék vagy hasonlót, amiket viszont nem szeretek. Szóval House, és a gyógyszeres dobozai!

House után van egy régebb fajta PlayStation 3, olyan amilyen nekem is van, és még lesz egy ideig, mert annyira nem vagyok megveszve a Slim dizájnért. Ez egy újabb fajta 80GB-os széria, úgyhogy remélhetőleg nem krepál be olyan gyorsan mint a 40-es, 60GB-osak. Egyértelműen azért van ott, mert ha videójáték akkor PS3, és néha biztos belefogok majd valami játékfikázás/játékmagasztalás bejegyzésekbe is, ha annyira kiemelkedően rossz vagy jó az a gáma. Volt Xbox360-om is, nem hinném, hogy lesznek itt X360 fikázások de dícséretek sem, mert tetszett nekem az a konzol is, de egy PS3 nekem jobban megérte, azért lett lecserélve. Nem bántam meg, és remélem nem is fogom soha.

Végül pedig a Call Of Duty: Modern Warfare 2-ből egy kép, mert pillanatnyilag elég sokat függök rajta PSN-en, és valszeg fogok is még sokáig. Anno a COD-dal és COD2-vel is rengeteget játszottam de azokkal még PC-n. Meg egyébként is, mindig érdekelt a haditechnika, a hadsereg(ek), katonaság téma, a fegyverek, de katonának azért nem mennék el, főleg mert nem sokra mennének ott velem. 😀

Megint jó hosszúra nyúlt a dolog, no nembaj, de ezt muszáj volt. 🙂


Claymore jubileum

2010. február 6.

Igeeen! 😀 Végre amire egy hónapja várok kijött!
Már tegnap előtt is megvolt, de sajna csak japánul, így a szöveget nem értettem, de ma végre találtam angol scanlation-t is.

Természetesen a Claymore 100. fejezetéről beszélek, ami a napokban jött ki, és annyira rossz várni egy egész hónapot pár kevés kis oldalért… 😦

Claymore_100_01-02

De azért csak megéri mert haladunk! Legnagyobb bajom ez a Claymore-ral kapcsolatban egyébként, hogy nagyon lassan jönnek ki a fejezetek. De a grafika az első részek óta nagyon sokat fejlődött, és a karakterek is. Mostanában méregetem is elég rendesen a kettőt egymáshoz mivel Raam-mal elkezdtük fordítani a mangát. Szerdán a 6. fejezettel is kész lettem végre, de azt hiszem most a hétvégén is folytatom. Ha minden jól megy, az animeaddicts.hu-ra fogjuk feltölteni a fejezeteket, csak szeretném még ha az első kötetet egy az egyben tehetnénk fel, azért várok a lektorálásra. Valamint lesz egy oldalunk is valszeg, ahol szintén fent fognak csücsülni, majd innen fogok linkelgetni ha publikáljuk őket, meg ide is fogok infókat írni, hogy is haladunk éppen. No de amivel kapcsolatban idáig kalandoztam az az lett volna, hogy ahogy így fordítás közben nézem a grafikát, és mikor kijön egy újabb fejezet, hát nagyon nagy a különbség.

Ha megnézzük Yagi régebbi mangáit, azokban is ugyanaz van mint a Claymore elején: roppant gyerekesen néz ki mindenki. Még a falu vezetői is ahova Clare utazgat, mindegyik úgy néz ki mint valami kölyök, csak épp van bajsza meg kopasz. Persze lehet, hogy eredetileg a karaktereket mint Clare-t meg Raki-t arra szánta, hogy majd ilyen kis tinédzserszerelembe kavarodnak… Szerelem az van, azt már az elején lehet sejteni, tehát nem árulok el nagy dolgot, de azért ez nem tinédzseres kellene, hogy legyen (mint egy School Rumble-ben), szerencsére nem is az. De sajnos a graf az elején még ilyeneket ad az olvasónak. Persze a stílus attól még egyedülálló és nem ez a tipikus óriásszemű mangastílus, hanem Yaginak a sajátja hála az égnek. Persze az arányok mangások. Az új fejezetekben, mint a 100-ban is, viszont már “felnőttek” a karakterek, nem 14-16 évesnek néznek ki, és sokkal durvább az ábrázatuk is, az arányokkal néha mondjuk eléggé el tud csúszni, de egy képregény nem fotókból kell, hogy álljon. Szóval a csajok még mindig szőkék, még mindig nagy kardokkal járnak, és égimeszelők. 😀 Persze sztori is úgy van megírva, hogy ne csak hülyeségből nézzen ki mindenki így. De be is fejezem a körítést mert már több lesz mint amit eredetileg szerettem volna… Viszont a következőkben olyan dolgok is el fognak hangzani valószínűleg amik az élvezetet csökkenthetik, megmagyaráznak előzőleg elég sokmindent, légterelősek, úgyhogy csak akkor olvasd tovább, ha nem zavar, vagy ha már te is elolvastad addig, amíg én is! 😉

claymore_spoiler

Szóval, sokat diskuráltunk egy lengyel sráccal MAL-on, hogy mi lehet a 99. rész után, mert ugye felébredt Priscilla éhsége végre és mostmár tényleg meg kell valakinek halnia a Miria-squadból is, mert milyen már, hogy csak a gonoszok hullanak, nemigaz? Valamennyire azt is kaptuk amire számítottunk, tehát Clare ahogy meglátja a feltámadt Pris-t, berzi módba kapcsol és minden áron ki akarja belezni szegény lányt (aki mellesleg egy mocsok getzi de ez most mindegy) 😀 . Aztán Helen meg Deneve meg akarják állítani, és aztán derül végre ki hogy mi is Clare-nél a prioritás. Mert ugye nyíltan megkérdi tőle Helen hála a jóégnek, hogy ha eddig végig Rakival akart találkozni, és az Organization-t megbuktatni, akkor most minek dobja ezeket sutba és kinyiratja magát Priscicával, aki mellesleg elég tápos lett már ezen a 100 részen keresztül… És akkor ő azt a kijelentést teszi, hogy “igen, eddig tényleg ezt terveztem, de az amiért eddig életben maradtam azt a célt szolgálta hogy Priscillán bosszút álljak!” és ennyi. Ja meg hozzáfűzi, hogy “Bocsássatok meg, de az emberségemet hátra kell hagynom!” és ennyit minden eddigi dologról. Teljesen elveszti a fejét egy szempillantás alatt, és már akarna is átalakulni (teljesen felébredni végre) mint Pietában anno, de valami történik. Egyszerűen nem tud. Itt vége is a résznek kb.
De a lényeg, hogy azt hittem szegény Clare ennyi év alatt fejlődött, ahogy Priscilla is, viszont ebből a részből csak az ellenkezője derül ki. Mert ugye nem csak az erő itt a lényeg, Pris már végre visszavett, és nem ilyen lobbanékony mint volt úgy tűnik, viszont Clare még mindig ugyanolyan… Szóval elég szomorú rész lett ez úgy is, hogy nem halt meg senki, bár még mindig arra gyanakszom, hogy Helen vagy Deneve fűbe fog harapni, az is lehet mind2, csak akkor már Clare mérgét túlságosan fokoznák, valszeg feláldozzák magukat azért, hogy el tudjanak a többiek pucolni, vissza Rabonába Miriáékhoz. Meg ugye bevágtak nemrég egy részletet arról a rengeteg “Abyssal Eater”-ről akik a főgórékat zabálták meg, de most miért nem jöttek zabálni? A Luciela&Rafaela dolog sem tisztázott még teljesen.
Valamelyik fórumon egy gyerek spoilerezett el egy olyat, hogy Rubelről fog kiderülni hogy ő valami nagy főgóré, kinyírja Pris-t Clare helyett, meg hogy Clare & Raki együtt mennek majd arra a bizonyos idegen kontinensre ahonnan a Claymore-ok (mint kardok) is származnak, amit Miria is említett. Persze lehet ez is csak találgatás, végül is tényleg nagy köd van Rubel körül is, valószínű egyébként, hogy arról a bizonyos kontinensről származik.
Gondolom ott is fogják végül a harcot befejezni és a sztorit is, de már legutóbb mikor viták voltak az új animéről az is felmerült, hogy nem nagyon fogja már Yagi tovább húzni a mangát sem… Reméljük még legalább 200 rész lesz, mert nem lenne jó most összecsapni a végét a sok nyílt kérdés mellett.

claymore_spoilervege

Innentől a SPOILERVESZÉLY el is múlik, mert ha már Claymore, akkor azt hiszem azt nyugodtan mondhatom, hogy akik legalább annyira szeretik mint én, azok örülhetnek mert 2010. február 1-ig volt a hivatalos szavazás a shomei.tv-n arról, hogy csináljanak-e egy normális, újrafeldolgozást a manga szerint, és 114%-on áll most a szavazás, tehát túl van teljesítve, úgyhogy nagy valószínűséggel lesz új Claymore anime! YEAH! 😀 Viszont azt nem értem miért tolták ki 2010. március 31-ig a szavazást, de majd utánanézek, hogy pontosan mi is van most ezzel?
Addig meg tördelem a kezeimet az áprilisi részig. 😉


Amikor a sirályok sírnak

2010. február 2.

Meg a néző… No de miért? Ez jó kérdés, én sem tudom pontosan. Egyet tudok: jónak indult. Ez elmondható lenne nagy általánosságban nem csak az Umineko-ra, hanem erre a “- No naku koro ni” sorozatra is.
umineko_baw

Anno mikor elkezdtem a Higurashi no naku koro ni-t (magyarul: Mikor a kabócák sírnak) úgy élveztem, egy nap megnéztem a negyed sorozatot mert annyira érdekelt, hogy mi fog történni. Nagyon jól meg tudták oldani, hogy a néző megdögöljön a következő részért: “mégis mi a francot tudnak ezek még kitalálni?” . Rajongok az ilyen sorozatokért, mert az ember kíváncsiságát táplálják és tök jó érzés mikor kiderül, hogy mi van és összeáll a kép. Magadénak érzed, hogy erre te jöttél rá, meg melyik összefüggés miért van, nem rágják a szádba. Pár mondatban ez fogott meg ebben a franchise-ban, vagy én nem is tudom mi ez. Annyit már előszóban, nem lesz  ez egy rövid szöveg, de muszáj belevenni valamennyire az elődöket is, hogy még inkább tudjam érzékeltetni a csalódásom súlyát. 😉

Tehát adva van egy olyan sorozat ami neked mindig meglepetést okoz, és tökre bejön, már-már ki szeretnéd nevezni kedvenc sorozatodnak, fankodsz ésatöbbi. Aztán egy idő után jön a sorozat folytatása, ami már fele olyan jó, de még mindig van varázsa, még mindig megtartja a hírnevet magának, és tényleg jó, még ha nem is annyira mint az elődje de teljesen “meg kell nézni!” kategória. Aztán jön egy harmadik, amit már halogatsz mert félsz a csalódástól és nem nézed meg. Lehet, hogy később meg fogod de a közeljövőben biztos nem mert van jobb. Ezután eltelik jó sok idő, és kifogysz a jóból elkezdesz keresgélni. Találsz egy hasonló sorozatot, persze nem kifejezetten ilyet keresel de valahogy hozzád is eljut, hogy van egy új No naku koro ni, bár ez már tökmásról szól, de ugyanaz a csapat, hátha nem kell bennük csalódni! Na és bumm, letöltöd az Umineko no naku koro ni-t (magyarul: Mikor a sirályok sírnak)! Velem legalább is ez történt, a harmadik higurashit nem néztem meg, de valahogy eljutott hozzám az umineko híre és érdekelt. Még így is azt mondom hogy ez kvázi laikus szemmel írt vélemény, mert van aki annyira bele van bolondulva hogy játszott az összes játékkal és betéve tudja a sorozatot. Mert egyébként egy PC-s játékon alapul az egész “univerzum” egy detektíves játékon ami szintén ilyen néven létezik: Higurashi no naku koro ni. Valamint ehhez hasonló módon van egy “játék” az Umineko no naku koro ni-ből is, ezt nem nagyon ismerem, de legyen annyi elég, hogy ezt a valamit Sound Novel-nek hívják, és a novelből lehet következtetni, hogy itt is olvasgatni kell, novellát olvasol, viszont annyiban különbözik a többek által ismert Visual Noveltől (itt olvasol és közben a karakterek, helyszínek képeit mutogatja a progi, beszélgetsz velük egy főszereplő szemszögéből, válaszlehetőségek közül válogatsz ilyesmi), hogy inkább a hangra (zene, effektek) van téve a hangsúly.
Csak egy kis kitérő volt, a lényeg, hogy rokonok de valahogy szegény Umineko (az én szememben legalább is) egyáltalán nem akkora horderejű mint az öregebb tesója: a Higurashi.

Történet, lehetőleg légterelők nélkül: veszünk egy elég tipikusan veszettül gazdag famíliát akik mint (a sztereotípiák és a szappanoperák szerint) minden gazdag családban marakodnak az örökségért. De vannak nekik gyerekeik akik ártatlannak tűnnek és olyan rendesen, aranyosak, hogy biztos nem is ebbe a családba tartoznak, de mégis. Ők így együtt indulnak az éves családi megbeszélésükre az eddigi családfő (a szokásos vén főgazdag f@sz aki készül meghalni) saját szigetére Rokkenjimára ahol a program egymás szapulása lesz, és a változatosság kedvéért szardobálás az örökségért. De a lurkók ezt nem tudják, és különben is ők tökre rendesek és aranyosak. Szóval meg is érkeznek a birtokra, megy a jól beígért program, persze a családfő nélkül mivel ő szeretett hobbijának él, boszorkányokkal beszélget a szobájában, meg fekete mágiát gyakorol. A további lényeg egy nagy festményen lesz amit az összes részben mutogatnak és ami egy boszorkányt ábrázolna: Beatricét. Néhány perc beszélgetés, hogy léteznek-e boszorkányok, persze a fiatalok közt, meg a nagy legenda miszerint Kinzo a család jelenlegi öreg feje teljes vagyonát Beatricétől egy boszorkánytól kapta. Aztán este vacsoránál kapnak egy levelet ami mindenkit megfagyaszt, valószínűleg a szóban forgó boszorkánytól de ez nem tisztázódik, és Beatrice egészen talán a 3. részig nem is lesz látható kivéve azon a festményen amit agyba-főbe mutogatnak. A levélben az áll, hogy az említett festmény alatt álló idézet rejti Beatrice aranyához az utat, aki azt megtalálja, lesz a család következő örököse. Este ezután elkezdődnek a halálesetek és senki sem tudja ki gyilkolja a családot, mennek a gyanusítgatások, stb. Na most, az a bajom, hogy anno a Higurashiban az volt a remek, hogy nem tudtad, most őrültség miatt történtek a gyilkosságok, vagy valaki csak ügyeskedik és úgy akarja beállítani, vagy valami természetfölötti dolog történik.
beato_boszi

Itt meg beletolják az arcodba, hogy ezen nincs mit filózni, mert itt nem gondolom, hogy lelőnék egy nagy poént, ha azt mondanám, hogy Beatrice tevékenykedik és varázserővel gyilkolászik. Tehát innentől nincs meg az a szabadság sem, mint az elődnél, hogy találgass és ennyire könnyen ki lehet ölni a Higurashi-s szellemet a sorozatból. Amikor ezekre én is rájöttem, vettem egy nagy levegőt és elhatároztam, hogy “oké, akkor erre nem úgy nézek tovább mint a higurashi utódjára, hanem mint egy tőle független animére” és ezzel egy ideig el is voltam. Mert tényleg, annyira azért azt sem mondanám rá hogy rossz sorozat. 🙂

A karakterek nagyon jól el voltak találva főleg, hogy eddig én még nem láttam ilyen gothic stílusú animét, féltem is tőlük, de itt teljesen rendben volt, a karakterdizájn nagyon jóra sikerült pedig nagyon nem szeretem a stílust. A karakterekről adagolt információ is tetszett, egyre inkább ismerjük meg őket, és egyre inkább a szívünkhöz nőnek, még Beatrice is (nekem ő volt a kedvencem) pedig ő aztán egy nagy szemétláda. 😀 Másik akit nagyon bírtam Rosa volt, már csak azért is, mert a gyerekét aki túlságosan is moe-re volt kitalálva (loli kislány aki mindig idióta hangokat ad ki magából, hogy még aranyosabbnak tűnjön) néha rendesen helyrepofozta amikor már tényleg kellett.
A zene is elviselhető volt, nekem nem jön be ez a goth stílus főleg nem a japán, de elviseltem. A grafika a higurashinál sokkal szebb volt, bár voltak benne eléggé elnagyolt részek is. Szerencsére a stílus megmaradt, tehát a kedves karakterekből pillanatok alatt torzult arcú félőrülteket tudtak csinálni ami adott a hangulathoz bár sokszor már kicsit erőltetettnek tűnt. :/
rosa_san_calmrosa_san_mad

A kis pozitív pihenő után vissza a negatívumokhoz!
Szóval nem elég, hogy kioltották a kíváncsiságot azzal kapcsolatban, hogy “most varázslunk vagy mi?” de ráadásul össze-vissza kavarták az embert, mert ugyanígy beletették a higurashihoz híven a cselekvés visszajátszását. Tehát, hogy mindig újra végigmegyünk azon az estén amikor elkezdődik a mészárlás és valami mindig változik. Ezt úgy oldották meg, hogy Battler a főszereplő srácunk aki nem hisz az ilyen baromságokban mint a boszorkányok, kvázi kihívja Beatricét, mert a boszi ki akarja mondatni vele és meg akarja győzni, hogy igenis vannak boszorkányok és mágia is.

Aztán egymásnak érvelnek, de annyira össze-vissza az egész meg tényleg akkora baromság, hogy teljesen meghalt ez a része az egésznek. Mintha valami elcseszett sakk-partyt néznél ahol mindenre folyton érvelnek a játékosok, de annyira gyökér érvekkel jönnek, hogy kb. fogod a fejed végig. Vörössel mondatnak ki dolgokat amik megdönthetetlenek meg ilyenek. Nevetséges az egész. Vegyünk egy példát: Beatrice kinyír 5 embert, erre Battler rácáfol, hogy ilyen nem lehet mert varázslat nem létezik, pedig a szeme/szemünk előtt történik meg minden. Megparancsolja Beatricének, hogy mondja ki vörösen, hogy varázserő segítségével ölték meg őket, Beatrice visszautasítja izzadó homlokkal. WTF?! (persze nem szórol szóra van ugyanígy a sorozatban, de ilyen szintű az egész)
Másik dolog ami még elég gagyi volt, ha valamin már nem lehetett változtatni mert annyira csúsztak a dolgok, behoztak új karaktereket és ez lett volna a fordulat. Gratulálok!
ange_savior

A végén már csak az volt rossz, hogy rendesen nyitva maradt az egész. Persze gondolom ez azért is van így, mert a játékot amin alapul még azt sem fejezték be. De ilyenkor meg jön a következő kérdés: félig kész dologból miért kell félig kész adoptációt csinálni? 😀 Szerencsére nálam rengeteget számítanak a karakterek, meg a karakterdizájn is és az dobott egy kicsit az egészen, de nem mondanám, hogy megérte megnézni. Talán ha nem 2009-ben hanem mondjuk a játék befejezése után egy kicsit később csinálták volna meg az adoptációját, akkor nem lett volna így összecsapva, meg jobban kidolgozhatták volna a karakterek érveit is. Persze volt fordulat is benne, az tetszett, de ennek az animének világmegváltáshoz köze nem volt a Higurashi no naku koro ni-vel ellentétben. Nagyon sajnálom. 😦


Újabb prológ

2010. február 1.

Vége egy félévnek, jön az újabb, de még előtte ugye regisztrációs hét, tantárgyfelvétel, ilyesmi.

A tantárgyfelvételt szokásomhoz híven megint sikeresen elaludtam, de szerencsére annyira azért nem, hogy kényelmetlen helyzetbe kerüljek. 1-2 tárgyba nem fértem be, úgyhogy azt majd előadáson kell korrigáltatni a tanárokkal.

Csak nem túl kellemes, hogy alig heveri ki az ember az előző félévet, már jön a nyakába a másik. No de mindegy, mert még mindig jobb, mintha nem tudnék csinálni semmit és csak otthon vakaróznék. 😉

Így a félévkezdéskor és lehet, hogy kicsit már elmaradt, de évkezdéskor mindig arra gondol az ember, hogy összességében mit is fog ebben az évben csinálni, milyen célokat kellene kitűzni. Nem vagyok híve az újévi fogadalmaknak, de annak igen, hogy azért célokat mindig kell kitűzni magunk elé. Aztán vagy sikerül, vagy nem. 😀

Úgyhogy keresem az ezévi céljaimat. Persze az egyetemmel kapcsolatos dolgok alapból ott vannak, de olyanokon is egyre inkább töröm a fejem, hogy nézni kellene valami szakmába illő munkát, még ha nem is sikerülne elkezdeni dolgozni de legalább legyen valami halvány fogalmam a kínálatról. 😀

Másik ami inkább a szórakozás… a tavaszi animeconra jó volna kijutni megint, mert mindig jó buli, és azokat akiket csak ott láthatok már kicsit hiányolok. 🙂 Attól tartok viszont, hogy anyagi okokból halasztani kell nyárra, ami meg nagyon messze van még. Megpróbálom kiszorítani, mert már úgy néz ki végre először van az, hogy nem egyedül mennék! Meglátjuk.

Másik dolog, amihez már megint csak pénz kell, viszont annyira nem tartom életbevágóan fontosnak, hogy szeretnék beszerezni néhány game-et PS3-hoz is. Persze most még teljes mértékig kielégít ha egy kicsit MW2-zök, vagy Shift, de előbb utóbb jönnek az igények, főleg ugye lassan beindulnak a szezonok, és itt lesz egy csomó nagy név amit kár lenne kihagyni:

Heavy Rain: ez az a game amit talán a leginkább várok. Szerencsére a megjelenés nincs már túl messze, és nagyon remélem, hogy nem lesz csalódás. Persze előrendelésre meg ilyen burzsujkodásokra most sincs rávaló, de megszerzem valahogy. Must Buy kategóriában reménykedem 🙂

Final Fantasy XIII: vannak akik szerint a 13 szerencsés szám, valaki szerint nem. Vannak olyanok is akik nem babonásak (mint én) viszont nagyon úgy tűnik PSC teszt szerint is, hogy inkább lesz ez az FF szép, mint jó. Szóval nálam még lehet hogy Must Buy, de az tuti hogy inkább előbb a Heavy Rain meg minden más, mint ez.

Nem is olyan sok, de nekem még van mit bepótolni, tehát jó volna egy Ninja Gaiden Sigma (2) is, a Borderlands is érdekelne, a Mirror’s Edge még nincs meg, csak az xbox360-os lemez porosodik nálam. Egy Valkyria Chronicles is jól esne és egy BlazBlue is. Meg nagyon érdekelne a God Of War is, mert mindenki annyira oda van érte hogy már érdekel. Valamelyik nap majd leszedem a demót PSN-ről. Ha ezekből legalább 2 game-et sikerül már beszerezni az évben akkor örülni fogok.

Más… télen mindig rámjön a visszatekintgetés, legalább is zene szempontból, aztán előveszem a régi kedvenceimet. Most sincs ez másképp. Radiohead, Massive Attack, Muse pörög most nálam, és néha be-be csúszik egy két OST is vagy tökmás stílusú zenék is. Például mostanság RWJ jóvoltálból elkezdtem hallgatni egy New York-i hiphop-os/alternatív soulos srácot, Outasight-ot. Azt hiszem egy NY-i rádiónál kezdte mint rádiós műsorvezető, aztán rákezdett az éneklésre és dalszerzésre is. Kint van eddig 2 db album tőle amiket ingyen lehet töltögetni, a régebbit (Radio New York) innen, az újat (Further) pedig innen ajánlom mindenkinek!

Aztán ha volt egyetem, volt ps3, volt zene, akkor már csak nem hagyom ki az animéket sem. Most speciel rossz szokásomhoz híven egyszerre nézek 10 sorozatot, mikor melyiket. Legutóbb kivégeztem a Seiken no Blacksmith-t (Sacred Blacksmith) de amilyen érdekesnek találtam az elején annyira nagyot csalódtam a végére, persze szép volt jó volt de nem volt egy nagyágyú. Majd kiélem magam valami ismertető formájában a későbbiekben. Most Umineko no naku koro ni (When Seagulls Cry) van terítéken, ha befejeztem írok is róla mert szerintem van mit. Egyébként eddig teljesen jó kis anime.

Mára is kiéltem az írási hajlamaimat, csíersz 😉