Szemétszedés szkafanderben

Az előző bejegyzésben már utaltam rá, hogy én nem fikázásból állok ki, az nem kritika, csak mostanában így jött össze. De azért a személyes véleményemet is bele viszem. Az sem kritika igazság szerint… No de nem baj. A lényeg: most megtörni látszik a jég ( = folytonos fikázás). Végre láttam egy olyan animut amit tényleg megéri megnézni, és tényleg nagyon eltalálták a hangulatot, meg mindent! Ez pedig a Planetes, egy 2003-ban kiadott remek kis anime. No de miért is tetszett annyira? A következők majd tisztázzák, úgyhogy fogjunk is bele:

5…
4…
3…
2…
1…
0…
Ignition!

Ahogy szoktam végigmegyek minden szemponton, aztán a végén egy értékelés hasonlóképpen mint az elején, mert én már csak így szoktam meg. Szóval akkor kezdjük a sztorival!
A 21. század második felére nem csak a Föld felszínén növekedett meg vészesen a mindenféle hulladék és szemét (egyébként meg az hogy mi történik a Földön, az nem érdekel most senkit 😛 ) mennyisége, hanem a Föld körül is, melyek többségében régi műholdakból, kint felejtett űrállomásokból, esetleg pórul járt űrhajók törmelékéből áll, amik éppen nem kerülnek bele a Föld gravitációs mezőjébe és nem bírnak elégni a légtérben. Ezek az űrhulladékok Föld-, illetve (az addigra már szépen benépesített) Hold körüli pályára állása nagyban veszélyezteti a két bolygó közti utazást, kutatást, fejlesztés, és úgy általában az életet meg mindent ami az űrben található. A sorozat egyébként pont egy ilyen balesettel indít, ahol is egy személyzetet szállító űrhajó közelébe jut egy csavar, és hopp, katasztrófa…
(Ez a csavaros dolog egyébként annyira tetszett a készítőknek, hogy a főszereplő emberünk majdnem minden részben elmondja hogy “Egy csavar is megölhet tömegeket itt az űrben!” ami néha már elég szájbarágós és idegesítő) De ez az egész csak az alap környezete az animének, a gerincét igazán, illetve a történetet pedig az egyes szereplők (szemétszedők, pilóták, rendőrök, és további az űrállomáson/holdbázison dolgozók) életei, problémái, és azok megoldása jelenti. Nehéz ezért igazából főszereplőnek kinevezni bárkit is, de azért mindenkihez kapcsolódik egy emberünk, tehát őt nevezhetjük főszereplőnek. Ő pedig a Hachimaki becenévre hallgat (valódi neve:  Hoshino Hachirota és nippondzsin) mert mindig ezt hordja a fején. Leggyakrabban fehér (vagy vörös) fejpánt, rajta japán zászló meg a kitűzött cél. Sokszor a használóját lelkileg “erősíti”, hogy véghez tudja vinni amire készül. Például a kamikaze pilóták is ilyet hordtak a második világháborúban, de a motorosbandák, az irodai dolgozók, szülni készülő terhes anyák is hordják. Tehát valahol szereplőnk rendesen hasonul is a Hachimakihoz, kitűzött céljai vannak amiket el akar érni. A sorozat elején kiderül, hogy szeretne magának egy saját űrhajót, amivel oda mehet ahova, és akkor amikor csak akar. Persze űrszemetesként mindenki hülyének nézi, amiért sose lesz képes összekaparni annyi pénzt amennyi egy ilyen terv megvalósításához elég lenne, de ő azért teljességgel kitart a céljai mellett. Az űrállomáson egyébként szerencsétlen szemetesek nem nagyon vannak megbecsülve, mivel piszkos munkát végeznek, de természetesen mindig ők lesznek a nap hősei. Na de vissza a karaktereinkez, tehát még egy japán emberkénk van aki egy újonc hölgy Tanabe Ai (az újonc akivel bekapcsolódunk az űrállomás és az egész animu vérkeringésébe) egy tipikus japán női karakter. Mindennél fontosabbnak tartja a szeretetet, segítőkész, tisztelettudó, szégyellős néha eléggé tomboy (fiús lány, ez abból is kiderül hogy ő a másik szemétszedő Hachimaki mellett). Van egy Mihalkov Yuri-nk, aki orosz, barátságos de kissé titokzatos, nagyon szereti az állatokat a természetet, és a rakétákat. Persze ő is egy csupaszív ember akire panasz nem lehet. De neki is elég gondja van, ami persze később kiderül az animéből és én most nem fogom elmondani. 🙂
Van még egy amerikai sötét bőrű női szereplőnk, idősebb kategóriából Fee Charmichael, aki a pilótánk és a szemétszedő brigád valódi vezetője, betegesen cigifüggő ami néha elég vicces tud lenni, családos ember, elég komoly egy valaki egyébként és ő a tipikus szerény ember a csapatban, ez is kiderül, miért.
Van még egy részmunkaidős hallgatag, de szexi titkárnőnk Edelgard Rivera (mindenki csak “Edel-san”-ozza) aki szintén érdekes történettel rendelkezik még ha nem is annyira lesz meglepő, illetve a főnök és a főnök helyettese, akik fogalmam sincs egyáltalán minek vannak ott (valszeg ők a poénforrás, mert másra nem nagyon jók egyébként). Stan (Philippe Myers, valszeg Mike Myers ükunokája, szereti a csipszt és várja a nyugdíjat) és Pan (Arvind Ravi, egy idiai hivatásos naplopó ami egyébként elég ritka Indiában, jah és a seiyuu-ja néha rohadtul idegesített, egyébként van egy szakajtónyi gyereke a Földön akik úgy tudják komoly űrhajós a fater), a dagi és a sovány hülye.Ők a Szemetes Részleg jómunkásemberei. Plusz még vannak az űrhajón más dolgozók is akiknek szintén központba kerül néha az életük, illetve a sorsuk is. A főbb karakterek rendkívül nagy jellemfejlődésen esnek át a sorozat végéig, ebben csillagos ötös az anime.
Nézzük a grafikát! Ebben is eléggé hasít, tetszett, hogy az emberek emberekre próbáltak hasonlítani, tehát nem az “Am I kawaii? Uguuu~” kategória, gigantikus szemekkel pici szájjal és csípett orral ahogy szeretjük, hanem viszonylag normális szemmel, normális szájjal, orral és testtel rendelkező emberek (nincsenek F-kosaras vékony női szereplők akiknek a lába 2x hosszabb a felsőtesténél szintén, ahogy szeretjük) voltak benne normális hajszínnel és normális ruhában, már ha a futurisztikus szkafandereket normálisnak tekintjük. A sorozaton egyébként, nem csak a grafikán ez a valósághoz minél inkább közelítés a jellemző ami tényleg nagyon jó. A hajók, a felszerelések, illetve hogy az űrállomáson mi, hogyan működik ezek viszonylag valóságosan vannak kitalálva, illetve 2075 környékére jól beidőzítve tehát az ember azt gondolja “Miért ne? Simán lehet ilyen technikai fejlődés 65 év múlva, ahogy most fejlődik a világ!” Ez rendkívül jól ki volt találva az animuban. Így a grafikára sem lehet panaszunk, rajzolt képeket kapunk, de a Föld, a Hold, az űrközpontok, műholdak, és felszerelések szépen ki vannak dolgozva, részletes a grafika és csodaszép! A valósághoz tényleg közelít! A zenék is jók lettek, erre azért nem mondom, hogy fergetegesen jók, de a hangulatot rendesen szolgáltatják, tehát a funcióikat ellátják. Az Opening is nagyon jó lett, az Ending nekem annyira viszont nem jött be. A BGM-ek (BackGround Music vagyis háttérzene) az átlagos felső határát verik, szóval a jó és az átlagos között. Csak mert ettől se dobtam túlzottan hátast, de jó volt, sci-fi animéknél átlagosnak számító zene. Negatívumom egy van, amit most megemlítenék, mert nagyon zavart: “I copy!” meg “You copy?” (jű kopi). Szóval oké, hogy a japók nem tudnak angolul beszélni, de azért ettől csak a falramásztam majdnem! Miért nem inkább “Do you copy?” és “Copy that!” ??? Jah, mert az utóbbi még hülyébben hangzana, valami kopi zát-szerűséget tudnék dicső nippon szájából elképzelni… No de a hangulata a sorozatnak nagyon remek volt, végül 10/10-et simán megérdemel szerintem a mű, tehát végső konklúziónak: ez egy olyan anime, amit azzal is megnézetnék, aki útálja a műfajt és szerintem tetszene neki. Az pedig, aki szereti a műfajt és nem látta még, ajánlom nézze meg, mert igényes sorozat, és az utóbbi években azért nem láttam ilyen jó és valósnak tűnő sci-fi elgondolást! Jah, és amint megnézed, érdekelni fog az űrkutatás!
You copy? 🙂 (aaargghhh!)

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: