Helyzet

2011. május 20.

Gondoltam írok egy helyzetjelentős bejegyzést már, hogy feltétlenül megerősítsem azt, amit egyébként már többször is megerősítettem.

A lényeg: nem adtuk fel a fordítást. Dolgozunk még, bár tudom, iszonyat lassan, de sajnos ezen kívül is be kell osztani az időt mert másra se nagyon jut. Nyárra ígérhetem hogy belehúzunk tényleg, nagyon szeretném már én is beérni a megjelenést, viszont azután már csak havi 1 fejezet fog kijönni. De azt legalább mindenféleképpen tartani tudjuk majd, reményeim szerint.

Jelenleg azért döcög ennyire a dolog mert még az “oké” , hogy vizsgaidőszak meg szakdolgozattal is foglalkoznom kell, de ez a néhány hónap pont egy olyan része az életemnek amikor már azon gondolkodsz, hogy hova mész dolgozni meg ilyenek.
Még tanulsz, de már jobb ha elkezded és próbálod bedolgozni magad, megismertetni magad minél több helyen. Ezért aztán (csúnya szóval) pedálozni kell, hogy később már annyira ne kelljen, és most ez is sokat elvesz az időmből, mert próbálkozni kell itt, ott, amott, hogy aztán később lehessen nyugiban válogatni és ne kényszerüljek rá olyan állásra, ami esetleg nagyon kutyába se vesz, hanem legyen mindig egy B-terv (de jó ha van még egy C és egy D is…) .
A maradék időben pedig szükségem lenne egy kis pihenésre. Tudom, hogy ilyenkor egyesek azt gondolják, hogy “de hát ha annyira szereted ezt csinálni akkor miért nem csinálod?”. Azért, mert sajnos nem úgy működik a világ hogy én egy dolgot felhelyezek a magasságos egekbe aztán a többi le van szarva. Szeretek fordítani, szeretem látni amikor végre kész egy fejezet, meg van rá igény is, és olvassák amivel szerencsétlenkedtem néhány órát. De sajna rangsorolni kell, mert nem lehet az ember egy pincelakó kockafej akinek más sincs csak a mangafordításai.

Raam cimborámmal mi ha jól emlékszem úgy indultunk, hogy majd így hobbiból elfordítgatjuk a Claymore-t, ahogy tudjuk, nem akarunk olyan nagy gépezet lenni akik hetente kiköpnek egy kötetet mert van mondjuk a csapatban 6 ember alsóhangon aki dolgozik az ügyön, csak nyugiban majd. Gyakoroljuk az angolt (meg lassan már a nihongót is) és fun legyen az egész.
De persze ha egy sorozat izgalmas, és az ember csak falja a fejezeteket, akkor előállhat egy olyan amikor ölni tudna egy új fejezetért, meg hogy miért nem jön már ki, hát itt megdöglök az izgalomtól lassan! Ez tök jó egyébként, és nagyon örülök neki mert ez azt jelenti valóban vannak emberek akik rajonganak Yagi sorozatáért itthon is, csak esetleg az angol miatt kevésbé szánják rá magukat aztán lemaradnak a jóról. Meg akiknek mondjuk a shounent ez a sorozat definiálja, nem egy agyonfillerezett végtelen valami ahol már annyira nyilvánvalóan csak a profitorientáltság látszik, hogy már pofátlanság. Na de nem akarom bántani egyik sorozatot sem, mert le leszek ugatva erősen, ízlések és pofonok különböznek, meg egyébként is jártatom itt a pofám feleslegesen. 🙂

A lényeget azért elmondtam, és még egyszer nagyon sajnálom, hogy ennyire lomha a fordításunk, csak egy kis türelmet kérek és nem hagyom veszni ezt a rendkívül nagy sorozatot! Nyáron komolyan beindulunk.

Reklámok