Helyzet

2011. május 20.

Gondoltam írok egy helyzetjelentős bejegyzést már, hogy feltétlenül megerősítsem azt, amit egyébként már többször is megerősítettem.

A lényeg: nem adtuk fel a fordítást. Dolgozunk még, bár tudom, iszonyat lassan, de sajnos ezen kívül is be kell osztani az időt mert másra se nagyon jut. Nyárra ígérhetem hogy belehúzunk tényleg, nagyon szeretném már én is beérni a megjelenést, viszont azután már csak havi 1 fejezet fog kijönni. De azt legalább mindenféleképpen tartani tudjuk majd, reményeim szerint.

Jelenleg azért döcög ennyire a dolog mert még az “oké” , hogy vizsgaidőszak meg szakdolgozattal is foglalkoznom kell, de ez a néhány hónap pont egy olyan része az életemnek amikor már azon gondolkodsz, hogy hova mész dolgozni meg ilyenek.
Még tanulsz, de már jobb ha elkezded és próbálod bedolgozni magad, megismertetni magad minél több helyen. Ezért aztán (csúnya szóval) pedálozni kell, hogy később már annyira ne kelljen, és most ez is sokat elvesz az időmből, mert próbálkozni kell itt, ott, amott, hogy aztán később lehessen nyugiban válogatni és ne kényszerüljek rá olyan állásra, ami esetleg nagyon kutyába se vesz, hanem legyen mindig egy B-terv (de jó ha van még egy C és egy D is…) .
A maradék időben pedig szükségem lenne egy kis pihenésre. Tudom, hogy ilyenkor egyesek azt gondolják, hogy “de hát ha annyira szereted ezt csinálni akkor miért nem csinálod?”. Azért, mert sajnos nem úgy működik a világ hogy én egy dolgot felhelyezek a magasságos egekbe aztán a többi le van szarva. Szeretek fordítani, szeretem látni amikor végre kész egy fejezet, meg van rá igény is, és olvassák amivel szerencsétlenkedtem néhány órát. De sajna rangsorolni kell, mert nem lehet az ember egy pincelakó kockafej akinek más sincs csak a mangafordításai.

Raam cimborámmal mi ha jól emlékszem úgy indultunk, hogy majd így hobbiból elfordítgatjuk a Claymore-t, ahogy tudjuk, nem akarunk olyan nagy gépezet lenni akik hetente kiköpnek egy kötetet mert van mondjuk a csapatban 6 ember alsóhangon aki dolgozik az ügyön, csak nyugiban majd. Gyakoroljuk az angolt (meg lassan már a nihongót is) és fun legyen az egész.
De persze ha egy sorozat izgalmas, és az ember csak falja a fejezeteket, akkor előállhat egy olyan amikor ölni tudna egy új fejezetért, meg hogy miért nem jön már ki, hát itt megdöglök az izgalomtól lassan! Ez tök jó egyébként, és nagyon örülök neki mert ez azt jelenti valóban vannak emberek akik rajonganak Yagi sorozatáért itthon is, csak esetleg az angol miatt kevésbé szánják rá magukat aztán lemaradnak a jóról. Meg akiknek mondjuk a shounent ez a sorozat definiálja, nem egy agyonfillerezett végtelen valami ahol már annyira nyilvánvalóan csak a profitorientáltság látszik, hogy már pofátlanság. Na de nem akarom bántani egyik sorozatot sem, mert le leszek ugatva erősen, ízlések és pofonok különböznek, meg egyébként is jártatom itt a pofám feleslegesen. 🙂

A lényeget azért elmondtam, és még egyszer nagyon sajnálom, hogy ennyire lomha a fordításunk, csak egy kis türelmet kérek és nem hagyom veszni ezt a rendkívül nagy sorozatot! Nyáron komolyan beindulunk.

Reklámok

Mindjárt itt a karácsony!

2010. december 18.

Épphogy leszedi az ember a díszeket a fáról és köszönti/megszokja az újévet, alszik rá néhányat és a következő év vége a karácsonyi ünnepekkel már be is robbant újból az arcába! Megelőlegezném és az előző néhány évvel ellentétben úgy érzem, a 2010-es év nagyon jó esztendő (volt)! Sok új dolog jött, változás változás után. Pici fordító csapatunk is megérte nagy nehezen az egy évét, és ha rajtam múlik még jó néhányat meg fog. Reméljük, hogy a jövő év még jobb lesz mint az idei! Claymore-chan nevében is nagyon köszönöm a biztatást, a figyelmet és remélem, hogy jó munkát végeztünk és jó szórakozást biztosíthattunk munkánkkal!

Áldott, békés (animuban és mangóban gazdag  😀 ), karácsonyt

és kellemes ünnepeket Mindenkinek!

Találkozunk a 2011-es évben!


GaRei:Zero

2010. november 28.

Megölnék-e valakit akit szeretek, azért mert szeretem? Nem. De a sorozat azért jó volt. Pedig amikor még csak tervben volt, eléggé unalmasnak tűnt ez az egész szellemirtós dolog. Sosem voltam oda érte.

Egyébként még előre annyit az animéről, hogy a GaRei című mangának az előzményeit mondja el. Horuichi Osamu rendezte és a karakter dizájner is ő volt. Ő érdeme például a Nadesico, vagy a Full Metal Panic! sorozatok amikben szintén egyben karakterdizájnerkedett is. Utóbbinak a The Second Raid című kis 13 részes folytatásában be is bizonyította, hogy amennyire ért a vígjátékhoz, legalább ugyanannyira ért a tragédiához is! Szerencsére tudását a GaRei: Zero-ba is maximálisan beleadta.

A sztorit elég nehéz elmondani anélkül, hogy valamit spoilerezzen az ember a lényeg, hogy létezik japánban egy “klán” akik a szellemek irtását végzik már évszázadok óta. Mellettük a kormány is rendelkezik erre felkészített osztaggal, az első részben ennek az osztagnak egy bevetését izgulhatjuk végig. Az egész történetet egyébként a végével kezdjük az első két részben és persze a 3. résztől indul a megmagyarázás, illetve az utolsókban a teljes végkifejlet. Közben több karaktert is megismerhetünk akik személyisége mind egy szálig jól ki van dolgozva, még a mellékszereplőké is. Most nem fogok külön karakterekre is kitérni az átlagostól eltérően mert itt így van jól.

A grafika nagyon szép, bár messze nem tökéletes. Néha zavaró volt, amikor a szellemeket elkezdték CGI-vel mutogatni főleg mert annyira csúnyán voltak megcsinálva mintha egy 2002-2003-as sorozatot néztem volna… A harcokkal viszont semmi baj nem volt és a rendezőnk is elég mozgalmasra hozta össze a jeleneteket.

A zenék is nagyon el lettek találva, az Opening és Ending is nagyon tetszett! A szinkronszínészek is kitettek magukért rendesen, erre sem lehet panasz.

Az egész sorozat hangulata azért alapvetően tragikus, persze lesz néha poénkodás is de ritkábban. Egyszer-kétszer talán volt olyan érzésem, hogy túl vannak dramatizálva a dolgok, de annyira azért nem volt ez sem halálos. Végül 9/10-et adtam rá mert CGI, meg szellemirtók. Aki egy rövid, izgalmas, komolyabb sorozatot keres annak ez az anime tökéletesen meg fog felelni.


GAINAX méltányoló bejegyzés

2010. november 1.

Régóta össze akartam már dobni egy ilyen (visszafogottabb) fanboy-nyálcsorgatásos postot, de csak most sikerült rávennem magam, hogy meg is írjam. Szóval GAINAX. Nálam ők azok, akik az animék alfáját és omegáját megalkották (Tengen Toppa Gurren-Lagann), akik mindig tudnak valami újat mutatni amire egészen biztos, hogy ráfüggsz. Bár néha van mikor gyengus sorozatokkal állnak elő azért az esetek többségében szerintem nem így van. Rendkívül megosztják a közvéleményt, valaki gyűlöli a munkájukat valaki pedig él-hal értük.
gainax_front
A cégről röviden: a 80-as évek közepe táján alakultak meg, akkor még 7 fővel (Anno Hideaki, Sadamoto Yoshiyuki, Yamaga Hiroyuki, Akai Takami, Okada Toshio, Yasuhiro Takeda, Shinji Higuchi). Első munkájukat a 20. Japán Tudományos-Fantasztikus Találkozóra (Nihon SF Taikai) készítették amit Osakában tartottak (III. Daicon). Egy rövid animációs film volt amiben egy kislány küzdött robotokkal, űrlényekkel, meg ilyesmikkel amik akkoriban a híresebb japán/amerikai sci-fi (rajz-)filmekből ismerősek lehettek (szóval Godzilla, Star Wars, Star Trek, plusz a japánok közül például a Space Battleship Yamato-s szereplőkkel vagy a Gundam franchiseból ismertebbekkel). A küzdelem kb. addig tartott amíg el nem jutott egy nagy sivatagba ahol egy pohár vizet öntött egy kiszáradt daikonra (az a nagy fehér retek) amiből egy óriási űrhajó lett, és ezzel elszállt hiperűr-sebességgel. Nem volt valami nagy szám, elég gagyi animációs film volt, nem is aratott különösebb sikert, de a kezdete ez volt mindennek 🙂 . Ekkor még Daicon Film-nek hívták őket, később aztán 85-ben változtatták át Gainax-ra. Ez a név egyébként a Tottori prefektúrai “óriás” kifejezéséből hozták össze (Akai Takami innen származik) az x-et pedig csak azért rakták a végére mert elmondásuk szerint így “jól hangzik, és nemzetközibb”.
Alapjában véve a Gainax-ot is fanok alapították, tehát az otaku kultúrával viszonylag szoros a kapcsolatuk, engedik a doujinshik (rajongói művek amikben az egyes szériák karakterei szerepelnek, elég nagy részük hentai, szexjeleneteket is tartalmazhat) készítését, “fan-made” figurák gyártását, stb.

gainax_royalspaceforce

1987-ben már mint Gainax, adták ki a Royal Space Force: The Wings of Honnêamise-t az első animációs filmjüket, szintén sci-fi témában. Yamaga Hiroyuki volt az író és egyben a rendező Akai Takami pedig a rendező-asszistens. Nem volt valami nagy sikere, keveset adtak el belőle, de azóta is klasszikusnak számít. ’92-re tervezték volna a folytatását, de az alacsony költségvetés miatt aztán mégis felhagytak vele.

gainax_gunbuster

1988-ban adták ki aztán a Top o Nerae! Gunbuster-t (Aim for the Top! Gunbuster), az egyik nagy kedvencemet és a mai ecchi-komédia vonalú sorozatok egyik ősét. Valamint ennek a 6 részes OVA-nak (Original Video Animation) köszönhetjük a TTGL-t és az Eva-t is, azt hiszem. Ha valaki már látta őket, rengeteg hasonlóság van, főleg a csatákat illetően. De a TTGL-ig még hosszú idő, sok sorozat, sok film, ún. kísérleti munkák mint pl. a Top o Nerae! folytatása a  Diebuster vagy az FLCL volt hátra. Ja, egyébként Anno Hideaki első rendezői munkáját is dícsérhetjük a Gunbuster-ben és talán ez volt az első lépcsőfok a stúdió és Anno világhírűvé válásához is.

gainax_nadia

1990-ben kiadták első szériájukat a Fushigi no Umi no Nadia-t (Nadia: The Secret of Blue Water) ami 39 részig tartott. Anno Hideaki volt a rendezője és a Toho Company Ltd. adta ki Miyazaki Hayao tervei alapján melyhez ötleteket Jules Verne műveiből merített, főleg a Húszezer mérföld a tenger alatt-ból és Nemo Kapitány kalandjaiból. Sajnos ezt még nem sikerült végignéznem, néhány részt láttam még régebben valamelyik német adón, de akkor még nem nagyon érdekelt, hogy ez most anime meg hogy japán, egyre megy alapon néztem kiskölökként. Mondhatjuk, hogy az első Gainax sorozatom ez az anime volt.

gainax_casshan

A gépezet beindult, minden évben adtak ki nem egy sorozatot (híresebb volt pl. ’93-ban a Casshan: Robot Hunter).

gainax_eva

1995-ben pedig elkezdték a Shin Seiki Evangelion-t (Neon Genesis Evangelion), amit mindenki aki egy kicsit is ismeri az anime-manga világot látta, vagy tudja mi ez. Valamint sokaknak a Gainax-ról ez a cím jut az eszükbe először. Máig rengeteg pozitív kritika övezi, és sokaknál ez a sorozat az animék alfája és omegája. Jó ideig nálam is toronymagasan a legnagyobb kedvenc volt. Anno volt a rendező és az író is természetesen. A TV Tokyo és a Nihon Ad Systems (NAS) segédkezésével sikerült összehozniuk a mára kultnak számító (és a mai műveket is megszégyenítő) sorozatot. A történet röviden egy fiúról szól aki arra kényszerül, hogy megvédje az egész emberiséget az angyaloknak nevezett idegenek ellen egy mechával az Eva 01-essel. Rengeteg vallási utalás (zsidó, keresztény stb.) illetve vallási motívumok jellemzik. A sorozat végén pedig 2 rész tömény pszichoanalízis amelyen a főszereplők esnek át. Kategóriáját tekintve egy mecha, pszichológiával és horrorral megspékelve. A sorozatot egészen ’96 márciusáig vetítették, később készült egy lezáró film, valamint 2007 óta folyik az egész történet újragondolása egy 4 részből álló film-sorozat formájában, amiből eddig kettő van készen. Valamint úgy tűnt, ez az anime adta meg az irányvonalat az egész stúdiónak.

gainax_ebichu

Igazából a 20. század maradék éveiben Gainax-nál minden az Eva-ról szólt, a többi sorozat eltörpült ezen munkájuk mellett. Megemlíteném talán az Oruchuban Ebichu-t amit ugyan a Gainax adott ki, de a Group TAC animált. Ez egy beszélő hörcsögről szól, és a Modern Love’s Silliness (avagy a modern szerelem butaságait kifigurázó) sorozatok egyike. Ezen sorozatokra jellemző, hogy elég kemény erőszak-, illetve szexualitást célzó utalások, és obszcén ábrázolásaik miatt, csak cenzúrázott verzióban kerülhettek a TV-be (DVD-n adták ki a cenzúra nélküli sorozatot). Egyébként a képek csak komédia célzatúak, nem fanservice. Ehhez a sorozathoz még nem volt szerencsém, valahogy nem is nagyon érdekel mert azóta már nem új dolog a téma, de később még lehet meg fogom nézni.

gainax_flcl

2000-ben szintén “nagy” dolog történt, elkészültek az FLCL-lel (Fooly Cooly) ami azóta is tipikusan Gainax kuriózumnak számít, bár nem önálló munka volt (Production I.G és a Starchild Records közreműködésével született). Igazából innentől kezdve mindegyik említett animéhez gondolatban hozzá lehetne biggyeszteni a “sokak szerint ez az animék alfája és omegája” sort, ez alól a Füri Küri sem kivétel. A stúdió az Eva után nem állt meg, és az Ebichu is ezt mutatja, ráálltak az “idiótábbnál idótább” témákra. Persze az FLCL nem ennyiből áll, ennyivel nem lehet leírni, mert ugyan ökörködés az egész, egyáltalán nem az a se füle se farka mű, még ha annak tűnik is. Éppen ebben rejlik a zsenialitása, az alapgondolat vele szemben talán tényleg az volt, hogy a zsenit az őrülttől valóban nem sok minden különbözteti meg, ugyanígy a zseniális művel és az őrültséggel. 🙂
A történet szintén egy fiúról szól, pontosabban egy fiú felnőtté válásáról, és ezt például a Gurren Lagann-ban is és korábban az Eva-ban vagy akár a Gunbuster-ben is végigvitték(jó, utóbbiban természetesen nem fiúcska volt hanem kisleány). Tsurumaki Kazuya rendezte (aki a Gainax animátora illetve Anno pártfogoltja), és Enokido Yōji (az ő nevéhez fűzödik többek között az Utena, a RahXephon vagy az Ouran High School Host Club) írta. Igazából a típikus olyan anime, amiről nehéz beszélni, látni kell!

gainax_mahoromatic

2001-ben történt aztán, hogy az ecchi animék közt szintén kultnak számító Gainax sorozat is elkezdődött, a Mahoromatic. Szintén egy koprodukcióról van szó, a Shafttal együttműködve hozták össze. Bár alapvetően komédia, azért találhatók benne drámai szálak is. Yamaga Hiroyuki rendezte mindkét évadot (mert két évad is született, az első 12 részes a második pedig 14 részes), és Nakayama Bunjūrō írta. Még ezt a sorozatot sem láttam, de röviden egy androidról szól Mahoro-ról, aki a háborús időkben elkövetett bűnei miatt vezeklésül elhatározza, hogy a néhai parancsnokának fiát fogja hátralévő “életében” szolgálni, mint cseléd.

gainax_diebuster

2004-ben jött a stúdió 20. évfordulója, és ennek alkalmából a Gainax kiadta a Gunbuster “folytatását” a Top o Nerae Tzu! Diebuster-t (Aim for the Top 2! Diebuster) amely már a Gurren Lagann előszele volt, de véleményem szerint egyáltalán nem volt nagy durranás, a Gunbuster szintjét még csak nem is súrolta.

gainax_heismymaster

Az ecchi vonalon maradva 2005-ben, újra a Shafttal, elkészítették a Kore ga Watashi no Goshujin-sama-t (He Is My Master), egy az őrültségekig ecchi sorozatot. A Mahoromatic-hoz hasonlóan a lányok itt is cselédként dolgoznak egy gazdag otaku (és egészségesen perverz???) gyereknél, mivel nem bírták otthon és elszöktek, de a pénzt elfelejtették magukkal hozni. Ráadásul már első nap összetörtek mindenféle berendezést a srácnál amivel óriási adósságot halmoztak fel, így más választásuk nem is akadt. A 13 rész alatt van minden szokványos, vagy nem annyira szokványos fétisekből rendesen (lolicon, iskoláslány fétis, bugyiszaglás, BDSM, még bestiality is) tehát nem egy hétköznapi sorozat…

2006-ban a Gunbuster vs. Diebuster újrakiadása is megtörtént (a Gunbustert átdolgozták 16:9-es képarányúvá és egy picit feljavították). Ezzel az évvel aztán elkezdődött a nagy nevek újrakiadásának mizériája, ami még most is tart Gainax-éknál.

gainax_ttgl

2007 volt számomra a legfontosabb év a Gainax-szal kapcsolatban, mivel akkor kezdték el a szerintem a világ legjobb animéjének számító Tengen Toppa Gurren Lagann-t! Ez szintén egy koprodukció volt, az Aniplex-szel és a Konamival közösen készült el. Véleményem szerint minden ami egy animéhez kell, az ebben a sorozatban benne van. Három év telt el, de azóta sem láttam sorozatot ami csak egy picit is felérne hozzá. Valószínűleg nem is fogok. 😀 Nakashima Kazuki írta a forgatókönyvet ami azért is lett annyira ütős, mert Nakashima-san drámaíró is egyben, nem csak animékhez ír scriptet. A rendező Imaishi Hiroyuki volt, aki régebben például a Neon Genesis Evangelion key-animátora is volt. A sorozat 27 részesre sikerült, ami elég szokatlan az animék esetében is. Valamint az Eva-val megegyező módon, itt is az anime előzte meg a mangát. A TTGL stílusát tekintve egy mecha anime, amiben rengeteg ecchi stílusjegy is van (sok a fanservice/bugyivillantás ill. alsó állású kamerák ), de valójában egy kalandos sci-fi komédia, tele rengeteg tragédia elemmel. Mindenből van benne egy kicsi. Éppen ezért, aki esetleg nem szereti a sci-fit vagy a mecha-t annak is bejön a sorozat, és aki csak bugyikat akar nézni annak is. Ahogy már korábban elmondtam, a történetet tekintve szintén egy fiú felnőtté válásáról szól a történet, jobban mondva férfivé válásáról! Ezzel párhuzamosan az emberiségről, annak fejlődéséről, bukásairól és az ezt követő talpra állásairól. Minden karakter részletes személyiséggel rendelkezik, rengeteg karakter van, gyönyörű a grafika, izgalmas a történet, tehát nem tud az ember olyat mondani a sorozatra ami negatívum lenne. Aki még nem látta, az sürgősen nézze meg! 😀

gainax_shikabanehime

2008-ban aztán jött egy kevésbé nagyágyú a Shikabane Hime (Corpse Princess) amihez szintén nem volt még szerencsém, mert nem tartottam túl érdekesnek. Röviden egy lányról szól, aki élőhalottként tengeti életét (hahaha) és a többi élőhalott ellen harcol. Buddhista egyszemélyes kivégzőosztagként működik, akit a szentélyek papjai segítenek információkkal. Murata Masahiko rendezte, és Shō Aikawa volt a forgatókönyv írója (nevéhez fűződik még többek között a Love Hina anime-adaptáció forgatókönyve, az első Fullmetal Alchemist anime-adaptációja, vagy a Tenpō Ibun Ayakashi Ayashi).

Közben természetesen megindult a Rebuild of Evangelion is, amiből legutóbb 2009 júniusában jött ki új rész, az Evangelion: 2.0 You Can (Not) Advance, melyet szintén Anno Hideaki írt. Igazából nagyrészt a Khara nevezetű Anno által kreált új stúdió munkája, tehát nem Gainax, de mivel Anno és Tsurumaki is a Gainax tagja ezért bátorkodtam ezt is megjegyezni. Egyébként ők ketten rendezik a filmeket.

gainax_psg

De 2010-hez elérkezvén is azt lehet mondani, hogy a Gainax ismét kitett magáért, és újra valami friss dologgal próbálkozik. Ezt értem én a Panty & Stocking with Garterbelt-re melyet nemrég kezdtek el. Ígéretesnek tűnik így 5 rész megnézése után is a sorozat, érdekes módon a nyugati rajzfilmek szögletes stílusát vették át, és próbálják egyesíteni az animés stílusjegyekkel. Eddig jól csinálják. Érdekes még az lehet a sorozattal kapcsolatban hogy a Gurren Lagann-nál már megemlített Imaishi Hiroyuki rendezi ezt is. Valamint ez már megint az ökörködéses vonal, tehát megint komédia, paródia a hülyeségig. Meglátjuk nem laposodik-e el, remélem nem és abban is reménykedek, hogy lesz még olyan átváltozós csodajelenet 😉

Források:


Mitsudomoe

2010. október 18.

mitsudomoe_front

Pedobait, pedobait mindenütt. És tényleg. 2009-2010 mondhatnám, hogy a pedofilok éve az animéket illetően, annyi “gyerekekkel” készült moemoe sorozat van, hogy hányadék. Én meg a hülye, megnézek egyet-kettőt, mert miért ne? A Mitsudomoe-hez is úgy álltam hozzá, hogy “bakker már megint pedót akarnak belőlem nevelni” és valóban. Viszont nagyon vicces volt. Akkorákat tudtam rajta röhögni, hogy én is meglepődtem! 🙂

Egyébként furcsamód mióta az USA törvényeibe állítólag belefoglaltatott, hogy amennyiben valaki rajzolt gyerekek képeit tartja a winchester-én, ahol a “gyerekeket” obszcén módon/pózokban vagy pucéron ábrázolják (lásd: lolicon) ugyanúgy rátöri az ajtót éjjel az FBI aztán magyarázkodhat, miért kapta a nyakába az X év letöltendőt, na azóta méginkább nyomatják a loli-animéket… 😀
Nekem speciel erről a törvénymódosításról annyi véleményem van, hogy a tipikus USA erőltetett “legyünk mi a jók akik minden nemzet felett példát mutatunk az elnyomottak segítésében” idióta felfogás. Nem tartok ilyen képeket a vinyómon, valszeg nem is nagyon fogok, de ez csak olaj a tűzre szerintem.

No de vissza az animuhoz, szóval a Mitsudomoe története… Slice of life animének konkrét története ritkán van, ezzel itt sem hagytak fel a készítők. Általában az iskolai/hétköznapi életről szól, és a történet is a karakterek életéből ad egy kis részt, valami ilyesmit jelenetene ez a Slice of life kifejezés. Most ebben a sorozatban arról volt szó, hogy 3 ikertestvér akik 6. osztályosok, hogy vandálkodnak az iskolában. Egyikük egy balfácán domina jellem, ő a legidősebb tesó (gondolom itt már csak a percek alapján van ez meghatározva, ha valóban ikrek) Mitsuba. Van egy csupaszív buta de erős tesó, természetellenes vonzalmat érez a cickók iránt (minél nagyobb, annál jobb) Futaba. A legfiatalabb pedig Hitoha, aki már 6. osztályos létére roppantul antiszociális, sorozat- és pornókönyvfüggő, a többiek nem is nagyon ismerik, de valamiért ő talán aki a legérettebben viselkedik hármójuk közül (ami megjegyezném, hogy nagyon deformált és itt a pedofil rész az egészben… egy gyerek legyen gyerek, ne felnőtt). Igazából Futabán kívül mindenki “felnőtt” dolgokkal poénkodik (jobban belegondolva még őt se hagyhatjuk ki), tele van szex-viccekkel, eccsis cickóméregetésekkel, szóval kicsit sem lolicon. De ha ezt leszámítjuk, azért nagyon vicces dolgokat tudnak a karik csinálni, néhány apró félreértésből akkora galiba kerekedik, hogy azon már csak röhögni lehet. Ez utóbbi néha aztán elég monotonná is teszi a sorozatot, mert folyton a félreértéseken alapulnak a poénok. De 13 rész alatt nem vált unalmassá még így sem. Karakterfejlődésről nem igazán lehet beszélni, nagyon elhanyagolható szinten van.

A grafika elsőre szokatlan lehet. Mindenki le van kerekítve, kisgyerekesre van véve az egész. A kölykök nem úgy néznek ki mint egy flat chested átlagos loli lány (Azta! Ezt jól elmondtam 😀 ), hanem valóban mint egy gyerek. Bár inkább óvodásnak néznek ki mint 6. osztályosnak szerintem. A felnőttek is kvázi gyerek kinézetűek. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy esetleg nem azért lett ennyire elpedózva az egész, hogy parodizálja az “enyhén lolicon” animéket? Egyébként szerintem a grafika teljesen megadta a hangulatot, semmi bajom nem volt vele.

A zenék szintén a gyerekességet adják, vidámak, viccesek. Ezek is teljesen megállják a helyüket, bajom vele nem volt. Bár megvagyok az OST nélkül is vígan. A hangokkal is poénkodtak néha, mikor például Futaba támolygott akkor is játszottak alá gyerekhangot, vagy ha éppen tömték a fejüket a szereplők. A szinkron gárda szintén kitett magáért, nem voltak halálra idegesítős lolihangok, (pedig fel voltam rájuk készülve) csak a szokásos.

Összességében egy olyan sorozat volt, amit sanszos, hogy az ember később is újra elő fog venni, hogy egy jót röhögjön. A lolicon dolog miatt nálam csak egy 9/10-es pontot kapott, de egyébként nagyon rendben volt. Ha nem okozza a halálodat, hogy egy kicsit pedó az anime és röhögni akarsz egy jót, szerintem a 2010-es szezonból jobbat nem is fogsz találni. Ja, és készül a következő évad amit 100%, hogy megnézek, pedo-nem pedo tojok bele…
Micüdomoe! 🙂


Pokollány

2010. október 13.

Ez is azon sorozatok közé tartozik, amikhez évek kellenek, hogy rávegyem magam a megnézésükre. 🙂 Annak idején mikor még friss volt a sorozat, foglalkoztatott a dolog, megnézzem-e vagy hagyjam ki? Nos, kemény 4-5 év kellett hozzá, hogy rávegyem magam a megnézésére. Tudom, ment a magyar animecsatornán is, de igazából engem az már régóta hidegen hagy.


Úgyhogy beszereztem: japán audió + angol sub. Rég volt már, hogy angol subbal néztem egy animét de azért esett inkább az angolra a választásom, mert habár van hozzá magyar felirat, sajnos olyan hulladék, hogy nagyon. Speciel azokhoz a verziókhoz sem jó amikhez a descriptionben leírták a tisztelt fordítók, hogy passzol. Nekem meg se kedvem, se időm, hogy a szánalmas munkát ÉN, végfelhasználó javítgassam, köszönöm szépen!
Ilyet ritkán írok, mert szerencsére mára a magyar fordítók szerény véleményem szerint már elég jó subokat is gyártanak, meg valahol én is fordító lennék vagy mifene, de vannak speciel hulladék munkák is, amik roppant mód megölik a hangulatot. Bocs a kitérőért, és akinek nem inge ne vegye magára, akinek pedig inge az nagyon is!
Szóval miután megoldottam a szórakozásom, belekezdtem az animébe is… Végül is egy jó darab, forgok rajta még most is, hogy megvegyem a magyar DVD kiadását (bárcsak BluRay-ben is kiadnák) és meg fogom nézni a többi évadját is, de egyelőre pihentetem. No de nézzük csak sorban, miért is jó megnézni a Jigoku Shoujo-t?

A történet lényegében a bosszúról szól, hogy szép dolog-e bosszút állnunk a másikon, avagy nem? Ennyivel azért én sem fogom elintézni, de ez a lényeg. Van egy honlap a sztori szerint kint a kibertérben, amit csak éjfélkor tudsz elérni, de ha képes vagy várni addig, beírhatod annak a nevét akin szeretnéd hogy bosszút álljon a pokolcsaj. Előtte persze regisztrálnod kell, és a megerősítő e-mailben található linken aktiválni a felhasználódat. No azért nem ennyire hétköznapi a dolog, de a lényeg, hogy miután beírod a nevet, rányomsz a küldés gombra, ha mindent jól csinálsz és a bosszúd megfelel a kritériumoknak (szóval nem csak poénból írogatsz bele neveket) eljön hozzád a pokollány aki alacsony, hosszú fekete haja van, nagy piros szemei, Enma Ai a becses neve és elmagyarázza neked a részleteket. A részleteket néhány epizód után kívülről fogod fújni te is mert mindig elmondja, de azért én is csak elmondom, tehát ad neked egy fekete szalmabábot aminek a nyakán van egy piros szalag. Ha ezt a szalagot lehúzod a bábról, kiszemelted azonnal a pokolra kerül, viszont miután leéled az életedet egy tetoválással a mellkasodon, te is a pokolba fogsz jutni. A történeten leginkább az látszott sokszor, hogy nagy fába vágta a fejszét az egész kitalálója. Rengeteg volt a logikai bukfenc. Szóval például azon pislogtam nagyokat, mikor eltűnt a gonoszember és minden egycsapásra megjavult. Senki sem kereste, nem indítottak nyomozást, hogy mégis hogy tűnt el. Mindenki tojt az egészre, csak a nagy hepiség. Senki sem próbálta feltörni a pokollány honlapját, vagy lemásolni? Óh meg amin fogtam a fejem… Aktuális szereplőnk kétségbe van esve, mit tegyen? Mindig pont akkor ment el mellette 3 gimis csaj akik a pokolhonlapról beszélgettek, vagy épp ott súgdolóztak rajta a sarokban. Mindig! Nevetséges volt. Valamint még negatívum, hogy néhány rész után roppantul monotonná vált a történet. Azért volt benne felépítés, tehát egy nagyon pici dolog mindig változott, Enma Ai is alakult mint karakter. A főszereplők is ki voltak találva viszonylag, bár a bisónen gyerek meg a gésaszerű csaj nagyon átlagos karakterek voltak. Sok bukta volt a történetben de azt leszámítva meg az ötlet nagyon tetszett. Átlagos emberi fogyasztásra alkalmas filozofálgatás arról vajon helyes-e ha bosszút állunk a másikon, ha esetleg megbántott? Mondjuk, azért azok az emberek akik nem saját kezűleg állnak bosszút, hanem valakit/valamit inkább megbíznak ezzel azok tényleg a legalja, akármilyen sorsuk is volt szerintem. De a sztorit kitaláló szerint is, gondolom ezért is kell a bosszút álló embereknek életük végén szintén a pokolra kerülnie. Ja, és amit még hozzá szerettem volna tenni a történethez… mikor a kislány a kutyájáért állt bosszút és ezt kétszer is elsütötték az nagyon nevetséges volt, csak a miheztartás végett.

A grafika… hát, mit lehet róla elmondani? Olcsó volt az látszik rajta. Rengeteg az ismétlődő képsor, persze a történet miatt is, de akkor is. Néhol viszont nagyon szép képekkel is lehet találkozni. Aztán iszonyúan nagy volt Enma Ai és a lolik szeme (ezt egy képen is demonstráltam). Viszont a hangulatot a grafikával is jól tudták érzékeltetni. Összességében jó volt, de nem is szakított olyan nagyot.

 

A hangokkal semmi baj nem volt, Tsugumi-chan néha idegesítő tudott lenni (de melyik loli nem szokott az lenni?). A szinkronszínészek nagyon jól alakítottak, Enma Ai hangja pedig nagyon szexi volt, ebben hibátlan volt a sorozat. A nyitó és záró dalokkal sem volt különösebb gond, bár igazán egyik sem jött be. A háttérzenék viszont nagyon jók voltak, valószínűleg beszerzem az OST-t 🙂

Összességében nálam egy 9/10-es lett azért, mert bár nagyon monoton tudott lenni néha, illetve tele volt hibákkal, azért csak magával ragadott a hangulata és az ötlet is nagyon tetszett. Azoknak akik esetleg hasonló cipőben járnak mint én és még nem látták a sorozatot, ajánlom nézzék meg, mert megéri! Nem váltotta meg a világot ugyan, de amennyit az elején elvártam azt maximálisan teljesítette. Nem igazán a könnyedebb szórakozás, de elgondolkodtató kis sorozat volt!


Claymore 108

2010. október 4.

Gyorsan kijött, el is olvastam. A mostani fejezetről nehéz bármit is mondani anélkül, hogy lelőnék valami poént, szóval ha nem akarod, ezt ne olvasd tovább! Ezért is van kiszedve szürkével. Miriával még mindig nem foglalkozunk, direkt húzza az agyunkat a mester. Viszont végre volt egy kevés Miata & Clarice, és még Galatea is harcolt egy picit.

dietrich01

Az emberek is csatlakoztak, lehet hogy most egy ideig a Rabonás csata lesz előtérben. Ja meg persze, végre egy kis Yuma! Már nagyon hiányzott a sorozatnak egy kis Yuma. 🙂

bakayuma

Dietrich is megjelent megint, elég erősnek tűnik ő nekem, mert felébredés nélkül gyilkolássza, nem csak a youmákat hanem a felébredteket is ugyanúgy mint a Miria-csapat. Egyre inkább kedvelem, lehet ő hivatott leváltani Miriát?

Bár ahogy elnézem, most nagyon abba az irányba mozdultunk el, hogy Helenék megtudják, Miria elment a Szervezethez aztán indulnak segíteni… Bár Rabona is eléggé a végét járja. Clare is oda van… Nem lehet már megsejteni igazából mi következik, ez benne a jó.

lolimiata

A rajzolás viszont egyre silányabb,  nem tudom miért. 😦 Más dolguk is van Yagiéknak és rohanvást rajzolnak, vagy ez lenne neki a kifejlődött stílusa? Nagyon remélem, hogy nem… Néha olyan torzak az arcok, pedig nem sok különbséget kéne rajzolni, de van még egy csomó elnagyolás. Legszebbeket akkor csinálta szerintem mikor egyrészt még Teresa volt az elején, meg mikor még Isley-ék harcoltak. Aztán jöttek ezek a mélység zabálók, azóta ilyen elnagyolt.

De amúgy jó fejezet volt, mert sok karakter szerepelt akiket nagyon bírok, remélem maradunk most egy picit itt is, meg aztán soká éljen Miria tajcsó! 😀