Helyzet

2011. május 20.

Gondoltam írok egy helyzetjelentős bejegyzést már, hogy feltétlenül megerősítsem azt, amit egyébként már többször is megerősítettem.

A lényeg: nem adtuk fel a fordítást. Dolgozunk még, bár tudom, iszonyat lassan, de sajnos ezen kívül is be kell osztani az időt mert másra se nagyon jut. Nyárra ígérhetem hogy belehúzunk tényleg, nagyon szeretném már én is beérni a megjelenést, viszont azután már csak havi 1 fejezet fog kijönni. De azt legalább mindenféleképpen tartani tudjuk majd, reményeim szerint.

Jelenleg azért döcög ennyire a dolog mert még az “oké” , hogy vizsgaidőszak meg szakdolgozattal is foglalkoznom kell, de ez a néhány hónap pont egy olyan része az életemnek amikor már azon gondolkodsz, hogy hova mész dolgozni meg ilyenek.
Még tanulsz, de már jobb ha elkezded és próbálod bedolgozni magad, megismertetni magad minél több helyen. Ezért aztán (csúnya szóval) pedálozni kell, hogy később már annyira ne kelljen, és most ez is sokat elvesz az időmből, mert próbálkozni kell itt, ott, amott, hogy aztán később lehessen nyugiban válogatni és ne kényszerüljek rá olyan állásra, ami esetleg nagyon kutyába se vesz, hanem legyen mindig egy B-terv (de jó ha van még egy C és egy D is…) .
A maradék időben pedig szükségem lenne egy kis pihenésre. Tudom, hogy ilyenkor egyesek azt gondolják, hogy “de hát ha annyira szereted ezt csinálni akkor miért nem csinálod?”. Azért, mert sajnos nem úgy működik a világ hogy én egy dolgot felhelyezek a magasságos egekbe aztán a többi le van szarva. Szeretek fordítani, szeretem látni amikor végre kész egy fejezet, meg van rá igény is, és olvassák amivel szerencsétlenkedtem néhány órát. De sajna rangsorolni kell, mert nem lehet az ember egy pincelakó kockafej akinek más sincs csak a mangafordításai.

Raam cimborámmal mi ha jól emlékszem úgy indultunk, hogy majd így hobbiból elfordítgatjuk a Claymore-t, ahogy tudjuk, nem akarunk olyan nagy gépezet lenni akik hetente kiköpnek egy kötetet mert van mondjuk a csapatban 6 ember alsóhangon aki dolgozik az ügyön, csak nyugiban majd. Gyakoroljuk az angolt (meg lassan már a nihongót is) és fun legyen az egész.
De persze ha egy sorozat izgalmas, és az ember csak falja a fejezeteket, akkor előállhat egy olyan amikor ölni tudna egy új fejezetért, meg hogy miért nem jön már ki, hát itt megdöglök az izgalomtól lassan! Ez tök jó egyébként, és nagyon örülök neki mert ez azt jelenti valóban vannak emberek akik rajonganak Yagi sorozatáért itthon is, csak esetleg az angol miatt kevésbé szánják rá magukat aztán lemaradnak a jóról. Meg akiknek mondjuk a shounent ez a sorozat definiálja, nem egy agyonfillerezett végtelen valami ahol már annyira nyilvánvalóan csak a profitorientáltság látszik, hogy már pofátlanság. Na de nem akarom bántani egyik sorozatot sem, mert le leszek ugatva erősen, ízlések és pofonok különböznek, meg egyébként is jártatom itt a pofám feleslegesen. 🙂

A lényeget azért elmondtam, és még egyszer nagyon sajnálom, hogy ennyire lomha a fordításunk, csak egy kis türelmet kérek és nem hagyom veszni ezt a rendkívül nagy sorozatot! Nyáron komolyan beindulunk.

Reklámok

Morbus Vocaloidis

2010. március 29.

…az a betegség ami veszedelmesebb, a H1N1-nél is, sőt az Ebolánál is!
Valójában csak próbáltam kiszenvedni valami latin nevet, de lehetséges, hogy még a ragozást is rendesen eltoltam 😀 Rég tanultam latint és azt is csak 2 évig, nyelvtant ráadásul alig-alig. No de a lényeg, azért írtam így, mert elkapott a Vocaloid betegség.
Fertőzött lettem, és gazdatest, úgyhogy vigyázat! Fertőzni is tudok! 😀

da_team_vocaloid

(A fenti képen sorban a következők vannak balról jobbra: Meiko, Kaito, Hatsune Miku, Kagamine Len, Kagamine Rin, Megurine Luka)

Szóval eddig a vocaloid marketingpolitikája meg én nem nagyon figyeltünk egymásra, csak néha beleütköztünk imageboardokon, vagy fórumokon egymásba, de kb. csak köszöntünk egymásnak, és mindenki ment a saját dolga után. Viszont ez megváltozott a hétvége óta, amikor is hirtelen felindulásból, meg még nem is tudom, hogy miből de úgy gondoltam felteszem a Vocaloid 2-t. Feltettem, össze is dobtam vele 2-3 óra szenvedés után egy Boci boci tarkát, amihez ma büszkén összehegesztettem egy lipsynces vidit, és feldobtam tecsőre is.
Itt meg is lehet tekinteni.
Valamint a windows témám is vocaloidos, az msn avatarom is vocaloidos, a firefox is… ágh! Tudom szörnyen hangzik, de tetszik. Videókat nézek tecsőn Hatsune Mikuról, Megurine Lukáról meg a többi vocaloidról, sőt, tegnap végre megtaláltam viszonylag jó minőségben a Miku-s japán koncertet is, ahol Miku “élőben” (pontosabban 3d-holografikus módban 😀 ) tolja, és tökre élveztem!

Úgyhogy gratulálok Yamaha, meg Vocaloid marketingesei, tényleg ügyesen el tudjátok adni a szoftvereteket digitális idolokkal, japánnak és nemjapánnak is! Miku pedig lehetne a következő miniszterelnök, legalább énekelne és táncolna nekünk! 😀

Egyébként a jövőben fogok még sokat szórakozni a szoftverrel, mert tényleg jó móka főleg, ha magyarul akarod megszólaltatni valamelyik kedves idolt. Én spec. Luka párti vagyok, mert tetszik a rekedtes hangja, de Miku-t is nagyon szeretem. Néhány népdalt még biztos Luka szájába adok majd, aztán később talán eljutok oda is, hogy saját szerzeményeket fogok velük felénekeltetni 🙂

vocaloid_persona

A marketinges gondolatmeneten mentek tovább a Microsoft-ék is, amikor kihoztak egy lolis témát a Win7-hez (Azt a lányt a háttérben akinek kék a haja és nem tudom a nevét, de azt tudom, hogy a seiyuu aki megszólaltatja ugyanaz a csajszi aki a Naruto-s Hyuuga Hinatát is szinkronizálja).
Annyira nem tudták eltalálni mint anno Hatsune Miku-t a Yamaha, de ezen simán elgondolkodhatna a többi nagycég is, hogy nem is annyira hülyeség egy ilyen oldalból nézni a marketingpolitikát! Jó, az OS-tanokról tudok én is, de ilyen mint mondjuk Tesco-tan, vagy Samsung-chan, jól hangzik mi? Na jó nem. De akár tovább is mehetnénk, mi volna ha a magyar termékekre is raknának ilyet? Először is, érdekes volna mert nekünk a mangákhoz nem sok közünk van, de azért lehet rajta agyalni, hogy nézne ki egy Kristályvíz-chan, Gyulai Húskombinát-tan , MÁV-chan aki mondjuk folyton elkésik mindenhonnan, vagy Túró Rudolf aki mondjuk srátz lenne mert már azért ő csak legyen srác. 😀 Aztán esetleg a tipikus magyar kajákat/piákat is lehetne így reklámozni, Gulyás-chan, Halászlé-chan, Pacal-tan, Pálinka-chan, Tokai-tan. 😀 Ha jól tudnék rajzolni, most mindegyikről raknék fel képet is, de sajnos nem vagyok ennyire képzett. Azért majd szabad pillanataimban lehet megpróbálkozom egyikkel-másikkal.

vocaloidos_desktopom

Kíváncsi vagyok egyébként, hogy akik néha ide tévednek, mennyire ismerik vagy mennyire függők. Meg ki is akarom már próbálni a szavazást WP alatt, úgyhogy pollkodunk egyet, íme!


Testreszabásos post

2010. február 13.

Ezt a bejegyzést már régóta meg akartam ejteni, mert meg akartam ejteni. Szal’ a nagy wordpress-es testreszabásnál kierőlködtünk együtt (photoshop-chan és én) egy ilyen egyedi fejlécet amiről akartam magyarázni egy kicsit, mert a mai világban sokminden magyarázatra szorulhat néha. Wow, micsoda érv!

Főleg akkor, ha sokan sportot űznek dolgok szándékos félreértéséből. Ezt a félreértést akarom megdobálni, ezzel a posttal.

Szóval az addig tiszta, hogy úgy próbáltam válogatni, hogy ami nekem fontos, meg amit szeretek, éés amivel itt a blogon az időt akarom tölteni, nagyrészt azok kerültek arra a bizonyos fejlécre.

Van rajta BMW E96-os, mert szeretem a kocsikat, meg jó vezetni, és ez a kocsi tetszik a legjobban. “Ha lenne tízezer forintom…” (Vágási Ferenc) na jó, ha egy kicsit többször lenne tízezer forintom és fenn is tudnám tartani, egy ilyen autót vennék magamnak! Persze, autókkal nem akarok itt foglalkozni, de muszáj volt kitenni!

Aztán van rajta egy kis zöld kütyü, amit alighanem az emberek többsége azonnal felismer még így is, hogy nem túl sok látszik belőle… igen ez anno a 90-es évek második felétől volt majdnem minden kisgyerek álma, és azt hiszem akkoriban az enyém is: egy Nintendo Gameboy Pocket. De drága volt, úgyhogy nekem nem volt. Aztán később, sokkal később a suliban volt egy srác, akinek volt, addigra már mindenféle változatát lehetett kapni, még színes kijelzőst is, és a srác olyan hardkór volt, hogy neki volt mindkét fajtából, de már ez utóbbi annyira nem volt drága neki, mert elboltoltam vele azért, hogy kisgyerekkori álmomat valóra váltsam. Azóta még megvan, használom néha, és semmi baja nincsen, sőt a gombok sincsenek kikopva!

Utána következő aki a képen van, egy szőke hajú leányzó, aki a hátán lévő kardot készül kirántani. Ő volna a főszereplője a mostanság általam eléggé fanolászott Claymore sorozatnak (legyen az manga, anime, akármi) aminek ugye a mangáját elkezdtük kiszenvedni. Egyrészt ezért, másrészt azért van kint, mert nekem speciel a kedvenc mangám/képregényem (vagy amit akartok)! Persze tudom én, hogy ilyenkor jönnek az okosok azzal, hogy “van jobb, maximum nem olvastad” erre én azt mondom, biztos van jobb is, de számomra ez a legjobb. Jah, elfogult vagyok.

Aztán jön a magyar zászló, előterében pedig Hungary-tan (a Hetalia: Axis Powers animéből/mangából) egy Dragunov SVD-vel a kezében. Most ezt én nem akartam, de vagányul néz ki Hungary a puskával, persze kb. semmi köze hozzánk, mert ugye a Dragunov nem magyar fegyver, lehet gyártottuk, ezt nem tudom. Jah, és egyébként nem vagyok jobbikember, rasszista vagy valami ilyesmi, egyszerűen csak büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok.
Elég szomorú egyébként, hogy első körben sok emberről ez jön le mindenkinek, ha véletlenül csak egy picit “patriótább” mint a nagyátlag (ami szintén elég szomorú: ha már valamiben akkor ebben kellene példát venni az USA-tól). Legjobban annak örülnék ha ebben, én lennék a nagyátlag. Valójában ezzel a képpel az animeszeretetemet és a hazaszeretetemet is szeretném valamennyire érzékeltetni! 🙂

Utána van ugye House a diagnoszta. Most ez is úgy jött, hogy aktuálisan kedvenc sorozatom, tisztában vagyok vele, hogy orvosilag a fele sem igaz amiket ott mutogatnak. Valójában nem is ezért nézem. Engem a karakterek fogtak meg igazán: ki hogy viszonyul a másikhoz, ki milyen irányban fejlődik, ilyesmi. Egyébként ha már ez a detektívesdi érdekelne, akkor valami csimiamit néznék vagy hasonlót, amiket viszont nem szeretek. Szóval House, és a gyógyszeres dobozai!

House után van egy régebb fajta PlayStation 3, olyan amilyen nekem is van, és még lesz egy ideig, mert annyira nem vagyok megveszve a Slim dizájnért. Ez egy újabb fajta 80GB-os széria, úgyhogy remélhetőleg nem krepál be olyan gyorsan mint a 40-es, 60GB-osak. Egyértelműen azért van ott, mert ha videójáték akkor PS3, és néha biztos belefogok majd valami játékfikázás/játékmagasztalás bejegyzésekbe is, ha annyira kiemelkedően rossz vagy jó az a gáma. Volt Xbox360-om is, nem hinném, hogy lesznek itt X360 fikázások de dícséretek sem, mert tetszett nekem az a konzol is, de egy PS3 nekem jobban megérte, azért lett lecserélve. Nem bántam meg, és remélem nem is fogom soha.

Végül pedig a Call Of Duty: Modern Warfare 2-ből egy kép, mert pillanatnyilag elég sokat függök rajta PSN-en, és valszeg fogok is még sokáig. Anno a COD-dal és COD2-vel is rengeteget játszottam de azokkal még PC-n. Meg egyébként is, mindig érdekelt a haditechnika, a hadsereg(ek), katonaság téma, a fegyverek, de katonának azért nem mennék el, főleg mert nem sokra mennének ott velem. 😀

Megint jó hosszúra nyúlt a dolog, no nembaj, de ezt muszáj volt. 🙂


Portoltam…

2010. január 28.

Mostanság minden erről szól. Nemrég ugye váltottam Xbox360-ról PlayStation 3-ra, most pedig úgy néz ki hogy a kietlen blogom átkerül Wordress-re.

Miért? Ez egy roppant egyszerű történet, nem fogok benne összeesküvés-elméleteken filózni (talán csak egy kicsit) csak felvázolom hogy miért jöttem ide, miért nem máshova, ilyesmi…

Alapvetően anno mikor elhatároztam, hogy vezetek egy blogot, még ha nem is napi/heti/hónapi rendszerességgel, de gondoltam ráveszem magam mert jó időtöltésnek tűnik, a wordpress mint blogmotor meg egyéb (még csak az első valahány verzióit élte elég új volt), nekem megtetszett és csináltam is egy sajátot. Na nem itt, hanem egy extra.hu-s tárhelyen, de valójában több is volt az mint blog. Csak ugye jött nemrég egy üzenet, hogy az összes extrás ingyen tárhely március után már nem marad ingyenes, nekem meg annyit nem ér a dolog, hogy fizessek is érte. Szóval átportoltam ide.

Nem vagyok tőle különösképp elragadtatva mostmár, de még mindig ezt tartom a legjobbnak. Régebben úgy emlékszem lehetett saját témád is, mostmár az alapok közül választhatsz, saját témád csak pénzért lehet. Na nem halok bele, mert találtam egy normális témát, de azért itt is változnak a dolgok…

Sokadik első blogbejegyzésemnek tényleg nem tudtam mit kitalálni így jött ez. De majd alakulunk 😉

Egyébként az összes többi első bejegyzéshez hasonlóan akkor felvázolom hogy kb. mivel szeretnék itt foglalkozni:

– Mostanában egyre inkább kötődök a konzolokhoz, úgyhogy lesznek vélemények konzoltémában is
– Ugye anime-szeretetemet is azt hiszem nagyrészt itt fogom kiélni, ismertetők, vélemények formájában
– Néhány “kép” az életemből, de csak módjával annyira azért nem bízunk az internetekben, hogy mindent felpakolásszunk
– Talán filmek amik bejöttek, sorozatok amik bejönnek vagy épp nem jönnek be
– Valamint nagy Claymore fan lettem/vagyok (nem a kard meg nem az akna hanem az anime), szóval a Claymore-ral kapcsolatosan bármi jöhet, meg valszeg a mangafordítás állapotát is itt fogom leközölni addig, míg nem oldjuk meg a honlapkérdést erre vonatkozóan
– Már annyira nem aktuálisan, de még mindig megvan az AMV szeretetem, és ha ráveszem magam hogy készítsek egy újat leközlöm itt is

Egyelőre ennyit gondoltam, tudom hogy szar bemutatkozásnak, de ez van. Majd javulok. Üdv! 😉