Berserk

2010. október 2.

bs_guts

Amit mindenki alapműnek mond. Amit megnézel, amikor valami véreset, brutálisat akarsz látni. Amit megnézel, mert szereted a lovagregényeket, a középkort, a kardvívást, a háborúkat. Amit megnézel mert mások azt mondják, feltétlenül nézd meg…

Nos, én már lassan hét éve rabja vagyok az anime/manga műfajnak, de még nem láttam eddig. Néhányan mondhatnák, vagy lehetséges, hogy mondják is magukban hogy: “Ugyan már, akkor nem is vagy trú fanatik!”

Erre valszeg olyan választ tudnék adni, hogy sosem az volt a célom, hogy én mekkora nagy trú fan legyek. Nem azért nézek animéket, vagy olvasok mangát, mert feltétlenül egy közösség tagja szeretnék lenni, hanem csak saját szórakozásomra. A többi már csak vele együtt jár.

Na, de egyébként azért sem nagyon erőltettem a Berserket, mert igazából a Claymore-t kivéve nem nagyon érdekel ez a kardos izmozás, meg a középkorral szemben is inkább a sci-fi nálam a nyerő. Viszont mostanra már annyi kíváncsiság gyűlt össze bennem, hogy elkezdtem. Megint jól időzítettem, a napokban derült ki, hogy ebből is csinálnak egy újabb adag animét nemsokára. Annyira mondjuk nem ástam bele magam, szóval nem tudom ez mennyire biztos, ne kérdezze tőlem senki, nem tudom.

Azt hiszem, végsősoron tetszett a Berserk, nagyon is. Az eleje unalmas volt, meg látszott rajta, hogy nagyon apró költségvetésű, de a későbbiekben szerencsére ez változott. A sztori is, ahogy szépen kezdett kikerekedni, annál izgalmasabb lett, annál jobban kerített a hatalmába a Berserk érzés. No de a kritikát, vagy véleményt most én is, ahogy Guts az ellenséget, szépen részekre bontom ahogy szoktam.

A történet – eleinte nem néz ki túlságosan újkeletűnek. Nincs új a nap alatt, szokták mondani. Főleg így, hogy már újabb szériákon is túl vagyok. A történetünk a jelennel kezdődik, és a jelen zárja keretbe, azzal is végződik. Alap szerepjátszós jelenettel kezdünk: középkor-szerű környezet, kocsma, rosszfiúk, szegény lány a korsóval. Mindenki tudja mi a dolga, rosszfiúk rosszalkodnak, szegény lányt szégyenítik, kocsmáros nem tesz semmit (miért is tenne?). Aztán a legrosszabb megtörténte előtt jön egy idegen fazon, teszi a dolgát. Rosszfiúk nagyrészét gyorsan és kíméletlenül kivégzi, a főrosszat pedig elküldi, vigyen hírt a főnöknek, mert a Jani visszatért. Janinkat igazából Guts-nak hívják, egy nála másfélszer hosszabb karddal végzi a már említett dolgát, plusz a karjára szerelt számszeríjjal. Fél szemére vak, és az is kiderül, hogy fél karja sincsen meg. Hatásos egy figura. Miután a parancsnokkal is végez, indul a valódi történetünk, Guts múltja.

Amikor még kis tacskó volt, nagy karddal, egy zsoldos seregben tanítgatta egy bizonyos Gambino akivel aztán neki kellett végeznie. De nem ez volt az egyetlen kritikus pont az életében. Később legyőzött egy nála kétszer nagyobb darab harcost, így a nagyok felfigyeltek rá, köztük a Griffith nevezetű, ezüst hajú, kissé homofób ember is. Csatlakozott Griffith csapatába, és ennek a szakadt zsoldos seregnek a sorsát meséli el a sorozat, többek között. Sok kardozás van, vér, nyílvesszők, vér, aztán erőszak, meg még egy kis vér. Manapság már csinálnak véresebb sorozatokat is, de ezt úgy kell nézni, korában ez elég brutális animének számított.

A karakterek néha kicsit hihetetlenek, de érző lények egytől egyig, képesek a fejlődésre amit aztán az anime során rendesen meg is mutatnak! Legjobban persze Guts-on látszik a fejlődés, de hát ő a főhősünk. Nagyon eltalálták őket, ez a jellemzője a szériának nálam maximális pontszámot kapna ha külön is pontoznék.

A grafikáról már elmondtam, az elején látszik, hogy kis költségvetésű. A fegyverek, felszerelések, páncélzatok, nagyon dögösek, brutálisak hogy úgy mondjam, de a csata-animációk el vannak intézve 1-2 állóképpel. Szerencsére ez csak az elején van így, később is vannak ugyan állóképek de már csak annyi amennyit a stílus megkövetel. Ami nem tetszett, hogy amíg a hölgy szereplőnk nem kapott nagyobb figyelmet a történetben az egész sorozat elég homofób volt. Szóval Griffith, Ridget, Judeau úgy néztek ki mint valami kislányok, némelyikük néha úgy is viselkedett, szóval a tökös animét azért sem mondanám rá mert elég sok langyi rész volt benne. Lehet, hogy a japánoknál a túlzott férfiassághoz mindig társulnia kell a homoszexualitásnak, vagy csak a hölgy nézőket akarták megnyerni a bisónenekkel, nem tudom, de engem speciel nagyon zavart, hogy a brutális animémbe buzikat kell néznem. Szóval ez egy kicsit rontotta néha az érzést (naná, engem nem érdekel milyen a buziérzés már bocsánat!) de sok minden kárpótolt, úgyhogy a pontszámon nem változtatott végül ez a dolog sem.

A hangokkal nagy általánosságban semmi baj nem volt. Néha talán túl sok ugyanolyan hang volt, főleg a fröcsögést illetően. A zenék illettek a stílushoz, bár egyik sem tetszett igazán. A szeijúk (szinkronszínészek) nagyon jó munkát végeztek, a szinkrongárda nagyon jól el lett találva, Caska (A csaj) hangja néha kicsit irritáló tudott lenni, de mindenki más nagyon jóra sikerült (amikor nem racsított, ő is jó volt).

Végül ami rengeteget dobott nálam a sorozatról alkotott véleményemen, az a vége volt. Remek véget találtak ki neki, így lett teljes az anime (a manga ugye még most is tart) 100% pozitív csalódás volt. Azt hittem képesek lesznek valamivel elrontani, de nem tették!

Eredmény nálam 10/10-re jött ki, szóval mindenkinek ajánlom, aki esetleg eddig kihagyta volna mint én! Egyszer mindenkinek látnia kéne legalább ezt a sorozatot, így kell egy mangát átfordítani animébe anélkül, hogy eltérjünk tőle. Úgy tudom nem tért el a mangától. Ha nem is szereted a középkort, a kardokat, akkor is látnod kell, szeretni fogod!

Reklámok

Claymore 107

2010. szeptember 4.

new_miria

Hűha… Kicsit mellbevágós volt ez a rész.

Meg valahogy összecsapott.

Meg csalódás.

Nem gondoltam volna, hogy Yagi ezt is megteszi! ;_;

claymore_spoiler

Szóval azért kinyírni az egyik legszeretettebb karit, ez durva volt. Gondolom direkt így akarta, gyorsan kíméletlenül, hogy közben alig bírd felfogni mi van. Jó, én még bízom benne hogy nem halt meg, de miután 30 claymore-t döftek bele, kevés az esélye a túlélésre… Másik, hogy elég buta fejezet volt, mert Miriát lealacsonyította nagyon, ebből is gondolom, hogy őt csak így nem lehet elintézni, lehet hogy nem ez volt a vége neki. Egy pillanat alatt behülyült, csorgott a könnye szóval WTF?! Pedig ő volt mindig az, aki 10 lépéssel mindenki előtt járt és nem hinném, hogy ne számított volna ilyesmire is… Szóval most nagy kérdés, hogy tényleg meghalt-e?

Ez a Raftelázás meg roppant égő volt, meg szégyen a Claymore-ra nézve… A narutu szintű shounenben szokták eljátszani, hogy hirtelen feltűnik egy addig sosem látott személy, aki olyan kemény, hogy mindenkit legyőz/kinyír. Ez a Claymore-ban annyira nem játszott eddig szerintem ez a vonal. Szóval csalódás volt ebből a szempontból a fejezet. Yagi mester kezd kifogyni az ötletekből, ebből csak ez látszik. De lehet csak a “gyász” szól belőlem 😀

miria_cry

Igazságtalanság, hogy azokat a karikat akiket útálok vagy nem annyira szeretek, azokat életben hagyja, ráadásul teljesen jelentékteleneket, míg fontos szereplőket kivégez. Lehet, hogy még 2010-ben be akarja fejezni a mangáját a májsztró? Ezért öli meg sorban az emberkéket? Jó az még 3 fejezet, annyi alatt tuti nem fogja, de valahúgy úgy érzem, már nagyon be akarja fejezni. De még másrészt azt hiszem, talán csak ezzel is át akar verni, következő fejezetben meg majd látjuk, hogy Miria csupa véresen ott fog mérgeskedni oldalt a harcosok meg egymást vágták meg, vagy akármi… Volt már hasonló trükk korábban is.

A pedzegetett Miriás infókkal mi lesz, azokban van a lehetőség, miért nem azt használja fel ahelyett hogy a főinformátort kinyírja? Miata & Clarice? Raki? Miért kellett most ezt a butaságot behozni a 10. harcossal? Majd végül kiderül, hogy a 47-es harcosok a legerősebbek, csak a Szervezet elhitette velük, hogy a kisebb rangszám a nagyobb…

Áh, na kár ezért a fejezetért. Nem Miria miatt, az előfordul, hanem hogy miért pont így kellett (ha tényleg halott)?

Bár én azt hiszem, Miria mikor először találkozott Clare-ékkel már akkor is elég sok infója volt, kizárt, hogy ilyesmit ne tudott volna ha akkora tudása volt neki…

Más: Rubel karaktere egyre jobban tetszik. Már egyáltalán nem tudom eldönteni, ki oldalán áll. Szóval, hogy besúgó vagy talán ő a Szervezet feje?

claymore_spoilervege

Ez a néhány fejezet lejtő most, de lehet ha majd újra végigmegyek rajta a fordítás miatt vagy akárhogy, nem lesz ennyire össze-vissza meg kapkodás a dolog!Azért azt meg kell hagyni: izgalmas volt! 🙂

No még egy picit infózok a fordításról is… A 9. kötet kint van azt már be is linkeltem, a 10. valamiért még nincs. Egyben tettem fel, szóval valószínűleg a következő mangafrissítésben benne lesz. Valamint, hogy az elkövetkező hetekben kicsit lassítunk (tudom, most se vagyunk valami villámvilmosok) mert jönnek a tárgyfelvételes bajaim, persze mellette is próbálok dolgozni a fordításon, de a lassulásért elnézést kérek! Aztán a 11. kötetet még talán egyben kiadjuk és megint visszatérünk a heti/2heti fejezetenkénti kiadásra, de ez még csak kérdésként forog bennem, nem biztos, hogy így lesz. Egyetemtől függ, mennyire lesz sűrű a hetem.


Claymore 106

2010. augusztus 6.

Na, ez is kijött végre! Már jobb volt mint az előző fejezet, bár még mindig nem az igazi.

claymore_spoiler

Végre sikerült elkanyarodnunk a Clare vs. Priscilla harctól, remélem még jó ideig nem is térünk vissza rá! Elég hülyén volt szerintem megoldva ez a fejezet, mert ilyen teljesen egyértelmű módon következett be ez a Miria-féle  cserbenhagyás, de igazság szerint tényleg nem lehetett volna másképp elképzelni. Engem speciel egyáltalán nem lepett meg a dolog. Sőt, már vártam hogy ez mikor következik majd be, mert egyébként elég passzív kari lenne enélkül Miria.

Azt nem értettem viszont, hogy mi értelme volt a régi Szervezettől kapott ruháját visszavennie. Gondolom erre majd később adnak magyarázatot.

Egyébként a végén amit Rubel mond, hogy nem azok a kis Alicia & Beth klónok a Szervezet ütőkártyája, nekem az az érzésem, hogy Rakira akar utalni. Mivel ugye Rakit a Szervezet elvitte, mikor az egyik “rúd” (amit a Luciela & Rafaela mutánstól kapott be) belefúródott a hátába. Mondjuk értelme ennek abból a szempontból lenne, hogy Raki speciel útálja az egész Szervezetet úgy ahogy van. Jó ezt sosem mondta ki, de végül is ha Clare-t szereti (vagy Priscillát, tökmindegy) akkor valszeg a Szervezetet útálja mivel ezekkel nem sok jót tett.

Másik lehetséges dolog, hogy az abyssal eatereket (hogy fogjuk mi ezt magyarítani?) tartja Rubel akkora ütőkártyának, bár ezt kétlem. Mivel ugye a Szervezetnek már nem sok embere van (ahogy erre Galatea is utalt). De az is lehet, előkapnak valami überbrutál “félkész” lolit, vagy valami eddig meg nem mutatott monsztát aztán ezzel el is van intézve a dolog.

Az szerintem tuti, hogy Miria bármilyen erős is, azért a Szervezetet egyedül nem fogja tudni legyűrni.

Meglátjuk, mi sül majd ki ebből. Jó volna már tudni Miatáékról is, mondjuk az biztos, hogy a következő fejezetben még mindig Miria lesz, sőt lehet még vagy 4-5 fejezetig is.

claymore_spoilervegeIgazából a mostani fejezetről nagyon sokat írni se lehet, úgyhogy ez most ilyen rövid poszt lett. Remélem a következő fejezet azért több kérdést vet majd fel, amiken jókat lehet filózni! 🙂


Angyali szívverés(?)!

2010. július 30.

Vagyis “Angel Beats!” . Mert túl vagyok ezen is, de a bejegyzést csak mostanra sikerült összeraknom magamban. Hűha… azt előre le kell szögeznem, nem voltam tőle elájulva.

abeats

Próbáltam két nézőpontból is körüljárni ezt az animét. Az egyik egy olyan embőr, aki szeretne nézni egy izgalmas animét, izgalmas karakterekkel, nem szereti a fanservice-t (magyarán a bugyivillantásokat) vagy nem nagyon érdekli a dolog. Vár egy olyan sorozatot, aminek nem muszáj az egekbe emelkednie, csak szórakoztatnia kell, semmi több. Nem látott még sok animét, nincs benne annyira a dologban, de most azért csak nézne egyet!

Másik emberünk, ennek az ellentéte mondjuk úgy. Otaku, túl van már egy csomó hentájon is, de azért nézi az eccsit is mert tök jó, jöhetnek azok a bugyik, vagy akár más is, vár ő is egy “elég vagány” kis történetet, olyan szereplőkkel akiknek a képeit még évekig fogja gyüjtögetni, vagy akiket évekig fog még szeretni, túl van már pár tonna animén. Nah, jó ne legyünk olyan szigorúak, szóval elég ha szórakoztató, az eccsi műfaj amúgy sem a sztorikról híres, nem várhatunk minden animétől Gurren Lagann szintet!

Most ha ezzel a két emberrel megnézetném az Angel Beats!-et, véleményem szerint az  jöhetne ki amit majd mindjárt kifejtek. Persze tudom, hogy ízlések és pofonok, meg hogy ilyen és olyan emberből is állítaná a véleményemmel ellentétben lévőt simán bármelyik, de most tekintsük ezt a végkimenetelt, mert ezek az én véleményemet tartalmazzák.

Szóval a kevésbé anime-barát emberünk ha leülne ez elé… Elején feltűnne neki, ez nem is rossz, fegyveres harcok, angyalok az emberek ellen, ebből még lehet valami jó is! Az a fehér hajú kiscsaj is eléggé oszt a pengéivel, stb. Nézzenek oda, egész viccesek is tudnak lenni ha akarnak, haha! Te, mi ez a zene? Jesszus… A grafika nem is olyan rossz. Közepe tájékán, ágh minek nézek én ilyet? Most tételezzük fel, végig is nézi a sorozatot, mert szerintem volna olyan is aki inkább elhanyagolná és többet talán elő se venné! A végén: hűű na végére csak nem lett annyira gáz ez az egész, tök jó!

Otaku embőr… Elején, hát nem is olyan rossz, csajok meg fegyverek, ez általában be szokott jönni nálunk. Grafika is elmegy, bár néha elég elnagyolt. Angyalok az emberek ellen, persze hogy az angyalunk egy loli, de egész jól küldi. WTF iskola purgatórium? Nem is rossz. NPC-k, anyám ez de gáz! Hűű zenekar is van, nem annyira rossz ez a szám. Jó ez a kis gityós csajszi! Most meg hova tűnt?! Nincs túl sok fanservice.  Jó, szokásos animés poénok, kiesünk az ablakon stb. stb. nagyon érdekes… Közepe felé: mi a fenét nézek?! Történjen már valami érdekes! Azért Yuri meg Kanade még mindig kawaj. Yui, dögölj már meg végre könyörgöm! A végén: oké, mi is a következő sorozatom?

Az én véleményemet ezekből kb. össze lehetne mosni.

A történetet azért dióhéjban csak elmondom, tehát van egy gyerek, aki egyszer csak feltűnik egy idegen iskola udvarán, találkozik egy Yurippe nevű lila hajú csajszival aki éppen távcsöves-puskával akar lelőni egy fehér hajú lányt. azt állítja róla, hogy egy angyal, és felajánlja a gyereknek, hogy csatlakozzon a csapatához, akik az angyal ellen harcolnak, mert aki nem harcol ellene az eltűnik ebből a világból! Később azt is elmondja, mindenki aki valamilyen tragikus halált szenvedett, fiatal korában az került ide. Azért harcolnak, hogy visszakapják az életüket. Főszereplő srácunk pedig örülne, de nem emlékszik arra, hogyan halt meg. Ez a kezdés, aztán jönnek a hidegek meg a melegek.

Sztori tekintetében tényleg az elején még jól indul, közepén rohadtul unalmas volt, nekem legalább is, nem vagyok egy olyan ember sem, aki csak harcért néz egy animét, tehát nálam az nem sokat ver a latba hogy mennyire látványosak a harcok, annyira nem volt nagy szám ez a része sem szerintem. Sokat filóztam a közepe felé egyébként hogy minek nézem én egyáltalán ezt? Bár nagyon ritka hogy leteszek valamit a közepén, azért megnéztem, megvártam a végét inkább. 13 rész éppen elég volt belőle. Grafika az otaku gyerek vélemény… jól néz ki néhány helyen, máshol meg volt, hogy majdnem Naruto-Bleach filler kategória. A zenével én nem bírtam kibékülni, egyáltalán nem jött be, a zenekar meg szerintem nagyon erőltetett dolog volt az egész animében. Főleg mivel semmi valódi hangszer hangzása nem volt nekik. Egész szintetizátor volt, összecsapott vacakság. De fura mód a lány karik közül Iwasawa-t (zenekar frontembere) szerettem meg a legjobban.

Környezet elment, azért nem voltam annyira oda azért sem, de ezt így elfogadtam már, hogy a japók társadalmi életet jóformán a gimiben tudnak csak élni ezért is volt ez muszáj. Az ecchi vonal éppen határon volt, ez így volt jó. Tehát aki szereti vagy nem szereti a fanszervízt annyira egyik se lehetett volna meglepődve. Poénokon néha mosolyogtam, de annyira nem hahotáztam azokon se.

Túl sokszor fogtam a fejemet, azt hiszem. De a vége az egésznek valamennyit javított az összképen. Viszont a 2010-es felhozatalból nagyon az alján van ez az anime, nagyon átlagos. 10/6 pontot adtam neki, ez így kábé reális, nem voltam most se gonosz, se jószívű. Csak objektív. Ajánlani sajnos igazán nem tudom, ha annyira nem vágysz jó sorozatra csak néznél valamit amiben néhány kawaj kislány van meg pár fegyveres harc, akkor nézd meg ezt! Én bevallom azért néztem meg, mert animés fórumokon elég szélsőséges vélemények voltak róla és magam meg akartam bizonyosodni, melyikkel értek egyet. Igazából egyikkel sem. Annyira egy átlagos valami, hogy nagyon. Lehetett volna jó is, de nem lett. Lehetett volna iszonyatosan szar is, de azért az sem lett.


Fekete Kő Lövő

2010. július 26.

1-2 évvel ezelőtt láttam először meg. Már ismertem a Vocaloidot, meg Hatsune Mikut. Éppen hátteret kerestem, azt hiszem négycsan /w/-n, aztán láttam meg az első ilyen képet. Vocaloidos thread-ben volt, szóval gondoltam valami fanart. Miku volt rajta, sötét hajjal, komoly arckifejezéssel, a szeme sötét kék volt és a bal oldaliból egy kék lángcsóva csapott ki. Fekete széldzsekiben volt, rajta egy melltartó, csomó varrás, egy ilyen ultrarövid gatyó, meg fekete csizma. Kezében volt egy fekete katana, körülötte minden fekete, és fehér, néhol kék árnyalatokkal. A föld fekete-fehér négyzetekből állt akár valami groteszk sakktábla, magas épületek teteje látszódott a háttérben, meg fekete láncok.

BlackRockShooters

Gondoltam, milyen vagány, tegyük be háttérbe! Aztán később, ha kerestem újabb háttereket, egyre többször bukkantam hasonló képekbe, néhol egy két plusz szín is volt benne meg Miku más pózban volt rajta, egy órási ágyú volt az egyik keze helyén, satöbbi. Szóval kezdtem úgy érezni ez nem csak sima fanart, ha már ennyi van belőle. Kutatni kezdtem utána, mert picit érdekelt, mi ez. Valamelyik kép sarkában aztán találtam, egy Black Rock Shooter feliratot ahol az első két szó közt egy csillag volt, tisztára mint a Converse embléma, máshol csak röviden BRS állt, meg annak a neve aki összehegesztette a falpapírt.
Előbb azt hittem, valami anime, néztem anidb-t, semmi. Aztán, gondoltam valami fantázia csak ami terjed a neten, hagytam a francba. De a háttereket ha olyan kedvem volt, azért használtam. Később mikor már elkezdtem “komolyabban” foglalkozni az egész vocaloidos dologgal, és leszedtem egy albumot amiben Miku énekelt, a zenét pedig ryo (a Supercell) szolgáltatta, végül csak megtudtam mi is az a Black Rock Shooter. Szóval kérem, ez egy zeneszám, Hatsune Miku és a Supercell előadásában, ezek után meglepő módon. Egy jó szám egyébként, nekem speciel tetszett ( durván arról szól, hogy Miku megtalálja önmagát  😀  ). Aztán röviddel ez után megtudtam, hogy animét akarnak készíteni a Black Rock Shooterből. Mivel addigra nagy vocaloid fanatikussá váltam, nagyon örültem, bár elképzelni sem tudtam, hogy lehet egy zeneszámból és fanartokból indítva eljutni egy animéhez aminek értelme is lehet. De ahogy aztán tegnap végignéztem az OVA-t (mivel, csak egy rész készült még el belőle), azt mondom,a kezdeti dolgokhoz képes le a kalappal a készítők előtt!

BRSDesktop

Tetszett, a sztori, mert volt neki, voltak karakterek, nem csak a Black Rock Shooter lőtt, meg kardozott. Mielőtt nekiültem, egyetlen kezdetleges trailert láttam, amiben kapkodták a képet, néhol BRS harcolt más fekete ruhás spinékkel, néhol meg egy iskolás kiscsajt mutattak. Azt hittem, majd valami videoklipet csinálnak belőle és ennyivel el is intézik, vagy ha hosszabb is lesz, telis tele lesz yamaha-vocaloid reklámokkal. De nem. Nem így volt, hála az égnek. Bár azért a vocaloid már annyira elterjedt és gyorsan terjed egyébként is, hogy nem kellett volna neki nyilvánvaló plusz reklám. Mondjuk ebből inkább a ryo/Supercell-ék jöhetnek ki jobban, mert az ő szerzeményük a BRS szám. Szóval lehet picit meg fogja lökni a lemezeladást. De egyébként furcsa módon az animében a komplett zeneszám nem kapott helyet. Persze okosan megoldották, mert a háttérzenébe becsempészték a fő dallamot, aminek megint nagyon örültem, mert szeretem a számot. A grafika nagyon tetszett, bár a karakterek böte lábaitól (amiket K-On óta annyira szeretnek az animátorok meg moe-nek szánnak) kicsit néha falra tudtam volna mászni. Black Rock Shooter ne legyen már moe! Jó, elég kislányos kinézete van, de azért ő a kemény aki a sötétben harcol, és nem minden percben felbukok moe-moe, mert azoknak rajzolnak ilyen csökött, böte végtagokat. A sztori anélkül hogy lelőnék bármit is egy lányról szól, aki gimnáziumba kerül. Ott megismerkedik egy gazdag, csendesebb lánnyal, akivel később a legjobb barátok lesznek. Külön klubba jelentkeznek, de azért közel vannak egymáshoz még ott is. Aztán második évben, külön osztályba kerülnek, és innen indul a bonyodalom. Közben bevágások vannak, ahogy fentebb már a trailernél említettem. Itt harcol a BRS-ünk mindenféle más karikkal, és szép lassan kezd a két “világ” összemosódni fogalmazzunk úgy. De többet inkább nem árulok el, bár nem lesznek benne annyira meglepő fordulatok, nem akar az anime világot váltani a történettel, azért nagyon kellemes kis történetet láthatunk véleményem szerint.
Ha eddig nem tudtad, vagy nem hallottad még mi a Black Rock Shooter, az sem baj, mert anélkül is teljesen élvezhető az OVA. De egyébként ezen segíthetünk könnyedén: itt a szám, videóval, szöveggel, mindennel .
Ha az sem tiszta, mi az a vocaloid, egy régebbi bejegyzésemben leírást találsz róla!

Valószínűleg lesz folytatása, legalább is úgy zárták le, sajnos nem követtem vele kapcsolatban semmit igazából, de gondolom nézettségtől és lemezeladásoktól is függ. Van még pár kari amivel meg kell mérkőznie BRS-nek. Mindenesetre, én a Black Rock Shooter-t ajánlom mindenki figyelmébe, és talán a nyári felhozatalból az egyik legnagyobb durranás ez (lesz), szívfájdalom nélkül 10/10! Highschool of the dead mellett, természetesen 😛


Claymore 105

2010. július 21.

borito105clay

Kicsit késtem vele, már majdnem 2 hete kijött és csak most sikerült elolvasni…
No nem baj, jobb később mint soha (olyan egyébként sincs, hogy én ne olvassak Claymore mangát 🙂 )
Szóval, 105-ös fejezet. Először had írjam le a bajaimat az egész sorozattal kapcsolatban! Nem tudom, ki hogy van vele, de a mostani fejezetek annyira elnagyoltak grafika szinten. Jó ez a 104-esre pont nem vonatkozik, abban például kulcsmomentumok voltak, ez igaz szóval van magyarázat, mikor kell imprúvolni egy kicsit a grafon ahogy ezt animékben is lehet látni már mióta… Sajnos nem tudom tűrtőztetni magam, szóval aki esetleg nem követi a mangát most ne figyeljen ide, ha nem akarja lelőni magának előre a poént! Jah, de előtte még a fordításról annyit, hogy elkezdtem a 8. kötetet fordítani. Lehet, hogy nem olyan sebességgel haladunk, ahogy én speciel nyár előtt elképzeltem, de hát ez van (nem keresek mentségeket). Minden nap csinálom, amikor itthon is vagyok, csak van mikor nagyon kiesek a ritmusból, és szörnyen lassan megy. Persze részben ez azért van, mert nem akarom elnagyolni (szóval ilyen tükörfordítási szintet azért nem kéne), meg azért is, mert még csak kezdő vagyok. Majd 60-70 fejezet után azt mondom talán már ráéreztem, de akkor is csak talán 😀 . Persze, lehet mondani, hogy azért vannak oldalak ahol nem nagyon kell fordítani. Igen ám, de mikor vannak olyan oldalak ahol “kifejtik az életútjukat” a karakterek, akkor viszont behozza a lemaradást a dolog. De még mindig azt mondom, azért csinálom, mert egyébként tök jó érzés mikor látod, hogy “waó még egy újabb fejezet, és ezért én szenvedtem annyit, de megcsináltam!”. Vagy ha látom, hogy másoknak is tetszik amit csinálok, azért is nagyon örülök! Meg így azért csak jobban értelmezem a dolgokat benne, nem csak úgy átfutom és jöhet a következő fejezet 🙂 . Na szóval ennyit erről, most Spoiler/Discuss 🙂 .

claymore_spoiler

Azt hiszem, kezd beigazolódni a Clare-ről alkotott képem. A mostani fejezet egyáltalán nem volt kiemelkedő, illetve 1 momentum volt ami nekem kiemelkedő volt: mikor Priscilla meglepődött. Mióta felébredt, mindig az a flegma, félig alvós ábrázata volt, de most ez változott! És aranyos volt (már amennyire egy ilyen überbadass felébredt claymore az lehet… ), mikor Clare halálán lepődött meg. Volt egy pár Yuma aminek őszintén örültem, Dietrich… Attól tartok, Dietrich nem sokáig fogja húzni. Van már egy loli claymore-unk ugye, Miata. Valszeg azért nem kell nekünk Dietrich, vagy legalább is a mostani fejezetben nekem az jött le, nagyon meg akarja ölni Yagi, ahogy anno Jeant.

Egyébként ez a fejezet telis-tele volt Helennel, ha megnézzük. Ami megint más aggályokra adhat okot… Vagy hát, kinek aggály? Nekem speciel az, én szeretem Helent. Ő az egyetlen aki egyrészt egyfajta poénforrás, csapatszellemet ő tartja a poénjaival meg a keménykedéseivel, ráadásul talán Mirián kívül ő az egyetlen, aki tényleg aggódik a bajtársai miatt. Clare nem annyira, ő eléggé egoista, Yuma még talán ilyen,  de annyira nem mint Helen. Mikor először feltűnt akkor is ő volt az aki, még a számára gyenge unszimpatikus és szerencsétlen Clare-ért is aggódott amikor egy pillanatra úgy tűnt, az ki akarja magát nyúvasztani (ahogy szokta). Szóval ne ő haljon már meg! Ott van Deneve, úgyis túl sok az okos claymore, az ereje se egy nagy cucc, akkor már inkább őt 😀 . No de lehet egyik sem fog elpatkolni, bár azért már ideje lenne. Mert a gonoszok közül már csak Priscilla van, és tényleg kéne neki valami szövetséges. Bár én még valahol mindig azt hiszem, talán ő is csatlakozni fog Clare-ék rebelliójához, és a végső ellenség csak a Szervezet kell, hogy legyen. Én ennek tökre örülnék, mert (sokakkal ellentétben) egyáltalán nem útálom Pris-t. Összegezve, ez egy Helen-fejezet volt, ahol a Yuma-csapat és a Clare-csapat összeállt.
Valószínűnek tartom, a következő fejezet se lesz valami nagy pukk, talán majd a szeptemberi!
Ősszel mindig beindul az élet. 🙂

claymore_spoilervege

Durván ennyit akartam a 105-el kapcsolatban írni, de persze boncolgathatjuk a témát kommentek formájában tovább, viszont azt a mangát hónapról-hónapra nem követő embőrök azért ne nagyon olvassák, ha nem akarják, hogy le legyen lőve pár dolog, azok is spoilerek! Jah, egy dolgot elfelejtettem: kijött egy artbook a Claymore-mangához, Memorabilia címmel. Nekem sajnos nincsen még meg, de van aki már előrendelte és meg is kapta, majd én is dolgozom az ügyön. De a lényeg, hogy még álljon itt pár kép ízelítőnek a könyvből! (A képek nem scannerrel hanem telóval készültek azért olyan gyér a felbontásuk, jah és köszönet Ryus-nak az animesuki fórumáról a képekért!) Egyébként amazonról meg lehet rendelni vagy innen, kb. 4000 Yen-ért (durván 10.000 HuF), én még gyüjtök rá meg várok egy scant, hogy tényleg megéri-e 😛
Íme a képz:


Szemétszedés szkafanderben

2010. július 18.

Az előző bejegyzésben már utaltam rá, hogy én nem fikázásból állok ki, az nem kritika, csak mostanában így jött össze. De azért a személyes véleményemet is bele viszem. Az sem kritika igazság szerint… No de nem baj. A lényeg: most megtörni látszik a jég ( = folytonos fikázás). Végre láttam egy olyan animut amit tényleg megéri megnézni, és tényleg nagyon eltalálták a hangulatot, meg mindent! Ez pedig a Planetes, egy 2003-ban kiadott remek kis anime. No de miért is tetszett annyira? A következők majd tisztázzák, úgyhogy fogjunk is bele:

5…
4…
3…
2…
1…
0…
Ignition!

Ahogy szoktam végigmegyek minden szemponton, aztán a végén egy értékelés hasonlóképpen mint az elején, mert én már csak így szoktam meg. Szóval akkor kezdjük a sztorival!
A 21. század második felére nem csak a Föld felszínén növekedett meg vészesen a mindenféle hulladék és szemét (egyébként meg az hogy mi történik a Földön, az nem érdekel most senkit 😛 ) mennyisége, hanem a Föld körül is, melyek többségében régi műholdakból, kint felejtett űrállomásokból, esetleg pórul járt űrhajók törmelékéből áll, amik éppen nem kerülnek bele a Föld gravitációs mezőjébe és nem bírnak elégni a légtérben. Ezek az űrhulladékok Föld-, illetve (az addigra már szépen benépesített) Hold körüli pályára állása nagyban veszélyezteti a két bolygó közti utazást, kutatást, fejlesztés, és úgy általában az életet meg mindent ami az űrben található. A sorozat egyébként pont egy ilyen balesettel indít, ahol is egy személyzetet szállító űrhajó közelébe jut egy csavar, és hopp, katasztrófa…
(Ez a csavaros dolog egyébként annyira tetszett a készítőknek, hogy a főszereplő emberünk majdnem minden részben elmondja hogy “Egy csavar is megölhet tömegeket itt az űrben!” ami néha már elég szájbarágós és idegesítő) De ez az egész csak az alap környezete az animének, a gerincét igazán, illetve a történetet pedig az egyes szereplők (szemétszedők, pilóták, rendőrök, és további az űrállomáson/holdbázison dolgozók) életei, problémái, és azok megoldása jelenti. Nehéz ezért igazából főszereplőnek kinevezni bárkit is, de azért mindenkihez kapcsolódik egy emberünk, tehát őt nevezhetjük főszereplőnek. Ő pedig a Hachimaki becenévre hallgat (valódi neve:  Hoshino Hachirota és nippondzsin) mert mindig ezt hordja a fején. Leggyakrabban fehér (vagy vörös) fejpánt, rajta japán zászló meg a kitűzött cél. Sokszor a használóját lelkileg “erősíti”, hogy véghez tudja vinni amire készül. Például a kamikaze pilóták is ilyet hordtak a második világháborúban, de a motorosbandák, az irodai dolgozók, szülni készülő terhes anyák is hordják. Tehát valahol szereplőnk rendesen hasonul is a Hachimakihoz, kitűzött céljai vannak amiket el akar érni. A sorozat elején kiderül, hogy szeretne magának egy saját űrhajót, amivel oda mehet ahova, és akkor amikor csak akar. Persze űrszemetesként mindenki hülyének nézi, amiért sose lesz képes összekaparni annyi pénzt amennyi egy ilyen terv megvalósításához elég lenne, de ő azért teljességgel kitart a céljai mellett. Az űrállomáson egyébként szerencsétlen szemetesek nem nagyon vannak megbecsülve, mivel piszkos munkát végeznek, de természetesen mindig ők lesznek a nap hősei. Na de vissza a karaktereinkez, tehát még egy japán emberkénk van aki egy újonc hölgy Tanabe Ai (az újonc akivel bekapcsolódunk az űrállomás és az egész animu vérkeringésébe) egy tipikus japán női karakter. Mindennél fontosabbnak tartja a szeretetet, segítőkész, tisztelettudó, szégyellős néha eléggé tomboy (fiús lány, ez abból is kiderül hogy ő a másik szemétszedő Hachimaki mellett). Van egy Mihalkov Yuri-nk, aki orosz, barátságos de kissé titokzatos, nagyon szereti az állatokat a természetet, és a rakétákat. Persze ő is egy csupaszív ember akire panasz nem lehet. De neki is elég gondja van, ami persze később kiderül az animéből és én most nem fogom elmondani. 🙂
Van még egy amerikai sötét bőrű női szereplőnk, idősebb kategóriából Fee Charmichael, aki a pilótánk és a szemétszedő brigád valódi vezetője, betegesen cigifüggő ami néha elég vicces tud lenni, családos ember, elég komoly egy valaki egyébként és ő a tipikus szerény ember a csapatban, ez is kiderül, miért.
Van még egy részmunkaidős hallgatag, de szexi titkárnőnk Edelgard Rivera (mindenki csak “Edel-san”-ozza) aki szintén érdekes történettel rendelkezik még ha nem is annyira lesz meglepő, illetve a főnök és a főnök helyettese, akik fogalmam sincs egyáltalán minek vannak ott (valszeg ők a poénforrás, mert másra nem nagyon jók egyébként). Stan (Philippe Myers, valszeg Mike Myers ükunokája, szereti a csipszt és várja a nyugdíjat) és Pan (Arvind Ravi, egy idiai hivatásos naplopó ami egyébként elég ritka Indiában, jah és a seiyuu-ja néha rohadtul idegesített, egyébként van egy szakajtónyi gyereke a Földön akik úgy tudják komoly űrhajós a fater), a dagi és a sovány hülye.Ők a Szemetes Részleg jómunkásemberei. Plusz még vannak az űrhajón más dolgozók is akiknek szintén központba kerül néha az életük, illetve a sorsuk is. A főbb karakterek rendkívül nagy jellemfejlődésen esnek át a sorozat végéig, ebben csillagos ötös az anime.
Nézzük a grafikát! Ebben is eléggé hasít, tetszett, hogy az emberek emberekre próbáltak hasonlítani, tehát nem az “Am I kawaii? Uguuu~” kategória, gigantikus szemekkel pici szájjal és csípett orral ahogy szeretjük, hanem viszonylag normális szemmel, normális szájjal, orral és testtel rendelkező emberek (nincsenek F-kosaras vékony női szereplők akiknek a lába 2x hosszabb a felsőtesténél szintén, ahogy szeretjük) voltak benne normális hajszínnel és normális ruhában, már ha a futurisztikus szkafandereket normálisnak tekintjük. A sorozaton egyébként, nem csak a grafikán ez a valósághoz minél inkább közelítés a jellemző ami tényleg nagyon jó. A hajók, a felszerelések, illetve hogy az űrállomáson mi, hogyan működik ezek viszonylag valóságosan vannak kitalálva, illetve 2075 környékére jól beidőzítve tehát az ember azt gondolja “Miért ne? Simán lehet ilyen technikai fejlődés 65 év múlva, ahogy most fejlődik a világ!” Ez rendkívül jól ki volt találva az animuban. Így a grafikára sem lehet panaszunk, rajzolt képeket kapunk, de a Föld, a Hold, az űrközpontok, műholdak, és felszerelések szépen ki vannak dolgozva, részletes a grafika és csodaszép! A valósághoz tényleg közelít! A zenék is jók lettek, erre azért nem mondom, hogy fergetegesen jók, de a hangulatot rendesen szolgáltatják, tehát a funcióikat ellátják. Az Opening is nagyon jó lett, az Ending nekem annyira viszont nem jött be. A BGM-ek (BackGround Music vagyis háttérzene) az átlagos felső határát verik, szóval a jó és az átlagos között. Csak mert ettől se dobtam túlzottan hátast, de jó volt, sci-fi animéknél átlagosnak számító zene. Negatívumom egy van, amit most megemlítenék, mert nagyon zavart: “I copy!” meg “You copy?” (jű kopi). Szóval oké, hogy a japók nem tudnak angolul beszélni, de azért ettől csak a falramásztam majdnem! Miért nem inkább “Do you copy?” és “Copy that!” ??? Jah, mert az utóbbi még hülyébben hangzana, valami kopi zát-szerűséget tudnék dicső nippon szájából elképzelni… No de a hangulata a sorozatnak nagyon remek volt, végül 10/10-et simán megérdemel szerintem a mű, tehát végső konklúziónak: ez egy olyan anime, amit azzal is megnézetnék, aki útálja a műfajt és szerintem tetszene neki. Az pedig, aki szereti a műfajt és nem látta még, ajánlom nézze meg, mert igényes sorozat, és az utóbbi években azért nem láttam ilyen jó és valósnak tűnő sci-fi elgondolást! Jah, és amint megnézed, érdekelni fog az űrkutatás!
You copy? 🙂 (aaargghhh!)