GAINAX méltányoló bejegyzés

2010. november 1.

Régóta össze akartam már dobni egy ilyen (visszafogottabb) fanboy-nyálcsorgatásos postot, de csak most sikerült rávennem magam, hogy meg is írjam. Szóval GAINAX. Nálam ők azok, akik az animék alfáját és omegáját megalkották (Tengen Toppa Gurren-Lagann), akik mindig tudnak valami újat mutatni amire egészen biztos, hogy ráfüggsz. Bár néha van mikor gyengus sorozatokkal állnak elő azért az esetek többségében szerintem nem így van. Rendkívül megosztják a közvéleményt, valaki gyűlöli a munkájukat valaki pedig él-hal értük.
gainax_front
A cégről röviden: a 80-as évek közepe táján alakultak meg, akkor még 7 fővel (Anno Hideaki, Sadamoto Yoshiyuki, Yamaga Hiroyuki, Akai Takami, Okada Toshio, Yasuhiro Takeda, Shinji Higuchi). Első munkájukat a 20. Japán Tudományos-Fantasztikus Találkozóra (Nihon SF Taikai) készítették amit Osakában tartottak (III. Daicon). Egy rövid animációs film volt amiben egy kislány küzdött robotokkal, űrlényekkel, meg ilyesmikkel amik akkoriban a híresebb japán/amerikai sci-fi (rajz-)filmekből ismerősek lehettek (szóval Godzilla, Star Wars, Star Trek, plusz a japánok közül például a Space Battleship Yamato-s szereplőkkel vagy a Gundam franchiseból ismertebbekkel). A küzdelem kb. addig tartott amíg el nem jutott egy nagy sivatagba ahol egy pohár vizet öntött egy kiszáradt daikonra (az a nagy fehér retek) amiből egy óriási űrhajó lett, és ezzel elszállt hiperűr-sebességgel. Nem volt valami nagy szám, elég gagyi animációs film volt, nem is aratott különösebb sikert, de a kezdete ez volt mindennek 🙂 . Ekkor még Daicon Film-nek hívták őket, később aztán 85-ben változtatták át Gainax-ra. Ez a név egyébként a Tottori prefektúrai “óriás” kifejezéséből hozták össze (Akai Takami innen származik) az x-et pedig csak azért rakták a végére mert elmondásuk szerint így “jól hangzik, és nemzetközibb”.
Alapjában véve a Gainax-ot is fanok alapították, tehát az otaku kultúrával viszonylag szoros a kapcsolatuk, engedik a doujinshik (rajongói művek amikben az egyes szériák karakterei szerepelnek, elég nagy részük hentai, szexjeleneteket is tartalmazhat) készítését, “fan-made” figurák gyártását, stb.

gainax_royalspaceforce

1987-ben már mint Gainax, adták ki a Royal Space Force: The Wings of Honnêamise-t az első animációs filmjüket, szintén sci-fi témában. Yamaga Hiroyuki volt az író és egyben a rendező Akai Takami pedig a rendező-asszistens. Nem volt valami nagy sikere, keveset adtak el belőle, de azóta is klasszikusnak számít. ’92-re tervezték volna a folytatását, de az alacsony költségvetés miatt aztán mégis felhagytak vele.

gainax_gunbuster

1988-ban adták ki aztán a Top o Nerae! Gunbuster-t (Aim for the Top! Gunbuster), az egyik nagy kedvencemet és a mai ecchi-komédia vonalú sorozatok egyik ősét. Valamint ennek a 6 részes OVA-nak (Original Video Animation) köszönhetjük a TTGL-t és az Eva-t is, azt hiszem. Ha valaki már látta őket, rengeteg hasonlóság van, főleg a csatákat illetően. De a TTGL-ig még hosszú idő, sok sorozat, sok film, ún. kísérleti munkák mint pl. a Top o Nerae! folytatása a  Diebuster vagy az FLCL volt hátra. Ja, egyébként Anno Hideaki első rendezői munkáját is dícsérhetjük a Gunbuster-ben és talán ez volt az első lépcsőfok a stúdió és Anno világhírűvé válásához is.

gainax_nadia

1990-ben kiadták első szériájukat a Fushigi no Umi no Nadia-t (Nadia: The Secret of Blue Water) ami 39 részig tartott. Anno Hideaki volt a rendezője és a Toho Company Ltd. adta ki Miyazaki Hayao tervei alapján melyhez ötleteket Jules Verne műveiből merített, főleg a Húszezer mérföld a tenger alatt-ból és Nemo Kapitány kalandjaiból. Sajnos ezt még nem sikerült végignéznem, néhány részt láttam még régebben valamelyik német adón, de akkor még nem nagyon érdekelt, hogy ez most anime meg hogy japán, egyre megy alapon néztem kiskölökként. Mondhatjuk, hogy az első Gainax sorozatom ez az anime volt.

gainax_casshan

A gépezet beindult, minden évben adtak ki nem egy sorozatot (híresebb volt pl. ’93-ban a Casshan: Robot Hunter).

gainax_eva

1995-ben pedig elkezdték a Shin Seiki Evangelion-t (Neon Genesis Evangelion), amit mindenki aki egy kicsit is ismeri az anime-manga világot látta, vagy tudja mi ez. Valamint sokaknak a Gainax-ról ez a cím jut az eszükbe először. Máig rengeteg pozitív kritika övezi, és sokaknál ez a sorozat az animék alfája és omegája. Jó ideig nálam is toronymagasan a legnagyobb kedvenc volt. Anno volt a rendező és az író is természetesen. A TV Tokyo és a Nihon Ad Systems (NAS) segédkezésével sikerült összehozniuk a mára kultnak számító (és a mai műveket is megszégyenítő) sorozatot. A történet röviden egy fiúról szól aki arra kényszerül, hogy megvédje az egész emberiséget az angyaloknak nevezett idegenek ellen egy mechával az Eva 01-essel. Rengeteg vallási utalás (zsidó, keresztény stb.) illetve vallási motívumok jellemzik. A sorozat végén pedig 2 rész tömény pszichoanalízis amelyen a főszereplők esnek át. Kategóriáját tekintve egy mecha, pszichológiával és horrorral megspékelve. A sorozatot egészen ’96 márciusáig vetítették, később készült egy lezáró film, valamint 2007 óta folyik az egész történet újragondolása egy 4 részből álló film-sorozat formájában, amiből eddig kettő van készen. Valamint úgy tűnt, ez az anime adta meg az irányvonalat az egész stúdiónak.

gainax_ebichu

Igazából a 20. század maradék éveiben Gainax-nál minden az Eva-ról szólt, a többi sorozat eltörpült ezen munkájuk mellett. Megemlíteném talán az Oruchuban Ebichu-t amit ugyan a Gainax adott ki, de a Group TAC animált. Ez egy beszélő hörcsögről szól, és a Modern Love’s Silliness (avagy a modern szerelem butaságait kifigurázó) sorozatok egyike. Ezen sorozatokra jellemző, hogy elég kemény erőszak-, illetve szexualitást célzó utalások, és obszcén ábrázolásaik miatt, csak cenzúrázott verzióban kerülhettek a TV-be (DVD-n adták ki a cenzúra nélküli sorozatot). Egyébként a képek csak komédia célzatúak, nem fanservice. Ehhez a sorozathoz még nem volt szerencsém, valahogy nem is nagyon érdekel mert azóta már nem új dolog a téma, de később még lehet meg fogom nézni.

gainax_flcl

2000-ben szintén “nagy” dolog történt, elkészültek az FLCL-lel (Fooly Cooly) ami azóta is tipikusan Gainax kuriózumnak számít, bár nem önálló munka volt (Production I.G és a Starchild Records közreműködésével született). Igazából innentől kezdve mindegyik említett animéhez gondolatban hozzá lehetne biggyeszteni a “sokak szerint ez az animék alfája és omegája” sort, ez alól a Füri Küri sem kivétel. A stúdió az Eva után nem állt meg, és az Ebichu is ezt mutatja, ráálltak az “idiótábbnál idótább” témákra. Persze az FLCL nem ennyiből áll, ennyivel nem lehet leírni, mert ugyan ökörködés az egész, egyáltalán nem az a se füle se farka mű, még ha annak tűnik is. Éppen ebben rejlik a zsenialitása, az alapgondolat vele szemben talán tényleg az volt, hogy a zsenit az őrülttől valóban nem sok minden különbözteti meg, ugyanígy a zseniális művel és az őrültséggel. 🙂
A történet szintén egy fiúról szól, pontosabban egy fiú felnőtté válásáról, és ezt például a Gurren Lagann-ban is és korábban az Eva-ban vagy akár a Gunbuster-ben is végigvitték(jó, utóbbiban természetesen nem fiúcska volt hanem kisleány). Tsurumaki Kazuya rendezte (aki a Gainax animátora illetve Anno pártfogoltja), és Enokido Yōji (az ő nevéhez fűzödik többek között az Utena, a RahXephon vagy az Ouran High School Host Club) írta. Igazából a típikus olyan anime, amiről nehéz beszélni, látni kell!

gainax_mahoromatic

2001-ben történt aztán, hogy az ecchi animék közt szintén kultnak számító Gainax sorozat is elkezdődött, a Mahoromatic. Szintén egy koprodukcióról van szó, a Shafttal együttműködve hozták össze. Bár alapvetően komédia, azért találhatók benne drámai szálak is. Yamaga Hiroyuki rendezte mindkét évadot (mert két évad is született, az első 12 részes a második pedig 14 részes), és Nakayama Bunjūrō írta. Még ezt a sorozatot sem láttam, de röviden egy androidról szól Mahoro-ról, aki a háborús időkben elkövetett bűnei miatt vezeklésül elhatározza, hogy a néhai parancsnokának fiát fogja hátralévő “életében” szolgálni, mint cseléd.

gainax_diebuster

2004-ben jött a stúdió 20. évfordulója, és ennek alkalmából a Gainax kiadta a Gunbuster “folytatását” a Top o Nerae Tzu! Diebuster-t (Aim for the Top 2! Diebuster) amely már a Gurren Lagann előszele volt, de véleményem szerint egyáltalán nem volt nagy durranás, a Gunbuster szintjét még csak nem is súrolta.

gainax_heismymaster

Az ecchi vonalon maradva 2005-ben, újra a Shafttal, elkészítették a Kore ga Watashi no Goshujin-sama-t (He Is My Master), egy az őrültségekig ecchi sorozatot. A Mahoromatic-hoz hasonlóan a lányok itt is cselédként dolgoznak egy gazdag otaku (és egészségesen perverz???) gyereknél, mivel nem bírták otthon és elszöktek, de a pénzt elfelejtették magukkal hozni. Ráadásul már első nap összetörtek mindenféle berendezést a srácnál amivel óriási adósságot halmoztak fel, így más választásuk nem is akadt. A 13 rész alatt van minden szokványos, vagy nem annyira szokványos fétisekből rendesen (lolicon, iskoláslány fétis, bugyiszaglás, BDSM, még bestiality is) tehát nem egy hétköznapi sorozat…

2006-ban a Gunbuster vs. Diebuster újrakiadása is megtörtént (a Gunbustert átdolgozták 16:9-es képarányúvá és egy picit feljavították). Ezzel az évvel aztán elkezdődött a nagy nevek újrakiadásának mizériája, ami még most is tart Gainax-éknál.

gainax_ttgl

2007 volt számomra a legfontosabb év a Gainax-szal kapcsolatban, mivel akkor kezdték el a szerintem a világ legjobb animéjének számító Tengen Toppa Gurren Lagann-t! Ez szintén egy koprodukció volt, az Aniplex-szel és a Konamival közösen készült el. Véleményem szerint minden ami egy animéhez kell, az ebben a sorozatban benne van. Három év telt el, de azóta sem láttam sorozatot ami csak egy picit is felérne hozzá. Valószínűleg nem is fogok. 😀 Nakashima Kazuki írta a forgatókönyvet ami azért is lett annyira ütős, mert Nakashima-san drámaíró is egyben, nem csak animékhez ír scriptet. A rendező Imaishi Hiroyuki volt, aki régebben például a Neon Genesis Evangelion key-animátora is volt. A sorozat 27 részesre sikerült, ami elég szokatlan az animék esetében is. Valamint az Eva-val megegyező módon, itt is az anime előzte meg a mangát. A TTGL stílusát tekintve egy mecha anime, amiben rengeteg ecchi stílusjegy is van (sok a fanservice/bugyivillantás ill. alsó állású kamerák ), de valójában egy kalandos sci-fi komédia, tele rengeteg tragédia elemmel. Mindenből van benne egy kicsi. Éppen ezért, aki esetleg nem szereti a sci-fit vagy a mecha-t annak is bejön a sorozat, és aki csak bugyikat akar nézni annak is. Ahogy már korábban elmondtam, a történetet tekintve szintén egy fiú felnőtté válásáról szól a történet, jobban mondva férfivé válásáról! Ezzel párhuzamosan az emberiségről, annak fejlődéséről, bukásairól és az ezt követő talpra állásairól. Minden karakter részletes személyiséggel rendelkezik, rengeteg karakter van, gyönyörű a grafika, izgalmas a történet, tehát nem tud az ember olyat mondani a sorozatra ami negatívum lenne. Aki még nem látta, az sürgősen nézze meg! 😀

gainax_shikabanehime

2008-ban aztán jött egy kevésbé nagyágyú a Shikabane Hime (Corpse Princess) amihez szintén nem volt még szerencsém, mert nem tartottam túl érdekesnek. Röviden egy lányról szól, aki élőhalottként tengeti életét (hahaha) és a többi élőhalott ellen harcol. Buddhista egyszemélyes kivégzőosztagként működik, akit a szentélyek papjai segítenek információkkal. Murata Masahiko rendezte, és Shō Aikawa volt a forgatókönyv írója (nevéhez fűződik még többek között a Love Hina anime-adaptáció forgatókönyve, az első Fullmetal Alchemist anime-adaptációja, vagy a Tenpō Ibun Ayakashi Ayashi).

Közben természetesen megindult a Rebuild of Evangelion is, amiből legutóbb 2009 júniusában jött ki új rész, az Evangelion: 2.0 You Can (Not) Advance, melyet szintén Anno Hideaki írt. Igazából nagyrészt a Khara nevezetű Anno által kreált új stúdió munkája, tehát nem Gainax, de mivel Anno és Tsurumaki is a Gainax tagja ezért bátorkodtam ezt is megjegyezni. Egyébként ők ketten rendezik a filmeket.

gainax_psg

De 2010-hez elérkezvén is azt lehet mondani, hogy a Gainax ismét kitett magáért, és újra valami friss dologgal próbálkozik. Ezt értem én a Panty & Stocking with Garterbelt-re melyet nemrég kezdtek el. Ígéretesnek tűnik így 5 rész megnézése után is a sorozat, érdekes módon a nyugati rajzfilmek szögletes stílusát vették át, és próbálják egyesíteni az animés stílusjegyekkel. Eddig jól csinálják. Érdekes még az lehet a sorozattal kapcsolatban hogy a Gurren Lagann-nál már megemlített Imaishi Hiroyuki rendezi ezt is. Valamint ez már megint az ökörködéses vonal, tehát megint komédia, paródia a hülyeségig. Meglátjuk nem laposodik-e el, remélem nem és abban is reménykedek, hogy lesz még olyan átváltozós csodajelenet 😉

Források:


Mitsudomoe

2010. október 18.

mitsudomoe_front

Pedobait, pedobait mindenütt. És tényleg. 2009-2010 mondhatnám, hogy a pedofilok éve az animéket illetően, annyi “gyerekekkel” készült moemoe sorozat van, hogy hányadék. Én meg a hülye, megnézek egyet-kettőt, mert miért ne? A Mitsudomoe-hez is úgy álltam hozzá, hogy “bakker már megint pedót akarnak belőlem nevelni” és valóban. Viszont nagyon vicces volt. Akkorákat tudtam rajta röhögni, hogy én is meglepődtem! 🙂

Egyébként furcsamód mióta az USA törvényeibe állítólag belefoglaltatott, hogy amennyiben valaki rajzolt gyerekek képeit tartja a winchester-én, ahol a “gyerekeket” obszcén módon/pózokban vagy pucéron ábrázolják (lásd: lolicon) ugyanúgy rátöri az ajtót éjjel az FBI aztán magyarázkodhat, miért kapta a nyakába az X év letöltendőt, na azóta méginkább nyomatják a loli-animéket… 😀
Nekem speciel erről a törvénymódosításról annyi véleményem van, hogy a tipikus USA erőltetett “legyünk mi a jók akik minden nemzet felett példát mutatunk az elnyomottak segítésében” idióta felfogás. Nem tartok ilyen képeket a vinyómon, valszeg nem is nagyon fogok, de ez csak olaj a tűzre szerintem.

No de vissza az animuhoz, szóval a Mitsudomoe története… Slice of life animének konkrét története ritkán van, ezzel itt sem hagytak fel a készítők. Általában az iskolai/hétköznapi életről szól, és a történet is a karakterek életéből ad egy kis részt, valami ilyesmit jelenetene ez a Slice of life kifejezés. Most ebben a sorozatban arról volt szó, hogy 3 ikertestvér akik 6. osztályosok, hogy vandálkodnak az iskolában. Egyikük egy balfácán domina jellem, ő a legidősebb tesó (gondolom itt már csak a percek alapján van ez meghatározva, ha valóban ikrek) Mitsuba. Van egy csupaszív buta de erős tesó, természetellenes vonzalmat érez a cickók iránt (minél nagyobb, annál jobb) Futaba. A legfiatalabb pedig Hitoha, aki már 6. osztályos létére roppantul antiszociális, sorozat- és pornókönyvfüggő, a többiek nem is nagyon ismerik, de valamiért ő talán aki a legérettebben viselkedik hármójuk közül (ami megjegyezném, hogy nagyon deformált és itt a pedofil rész az egészben… egy gyerek legyen gyerek, ne felnőtt). Igazából Futabán kívül mindenki “felnőtt” dolgokkal poénkodik (jobban belegondolva még őt se hagyhatjuk ki), tele van szex-viccekkel, eccsis cickóméregetésekkel, szóval kicsit sem lolicon. De ha ezt leszámítjuk, azért nagyon vicces dolgokat tudnak a karik csinálni, néhány apró félreértésből akkora galiba kerekedik, hogy azon már csak röhögni lehet. Ez utóbbi néha aztán elég monotonná is teszi a sorozatot, mert folyton a félreértéseken alapulnak a poénok. De 13 rész alatt nem vált unalmassá még így sem. Karakterfejlődésről nem igazán lehet beszélni, nagyon elhanyagolható szinten van.

A grafika elsőre szokatlan lehet. Mindenki le van kerekítve, kisgyerekesre van véve az egész. A kölykök nem úgy néznek ki mint egy flat chested átlagos loli lány (Azta! Ezt jól elmondtam 😀 ), hanem valóban mint egy gyerek. Bár inkább óvodásnak néznek ki mint 6. osztályosnak szerintem. A felnőttek is kvázi gyerek kinézetűek. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy esetleg nem azért lett ennyire elpedózva az egész, hogy parodizálja az “enyhén lolicon” animéket? Egyébként szerintem a grafika teljesen megadta a hangulatot, semmi bajom nem volt vele.

A zenék szintén a gyerekességet adják, vidámak, viccesek. Ezek is teljesen megállják a helyüket, bajom vele nem volt. Bár megvagyok az OST nélkül is vígan. A hangokkal is poénkodtak néha, mikor például Futaba támolygott akkor is játszottak alá gyerekhangot, vagy ha éppen tömték a fejüket a szereplők. A szinkron gárda szintén kitett magáért, nem voltak halálra idegesítős lolihangok, (pedig fel voltam rájuk készülve) csak a szokásos.

Összességében egy olyan sorozat volt, amit sanszos, hogy az ember később is újra elő fog venni, hogy egy jót röhögjön. A lolicon dolog miatt nálam csak egy 9/10-es pontot kapott, de egyébként nagyon rendben volt. Ha nem okozza a halálodat, hogy egy kicsit pedó az anime és röhögni akarsz egy jót, szerintem a 2010-es szezonból jobbat nem is fogsz találni. Ja, és készül a következő évad amit 100%, hogy megnézek, pedo-nem pedo tojok bele…
Micüdomoe! 🙂


Pokollány

2010. október 13.

Ez is azon sorozatok közé tartozik, amikhez évek kellenek, hogy rávegyem magam a megnézésükre. 🙂 Annak idején mikor még friss volt a sorozat, foglalkoztatott a dolog, megnézzem-e vagy hagyjam ki? Nos, kemény 4-5 év kellett hozzá, hogy rávegyem magam a megnézésére. Tudom, ment a magyar animecsatornán is, de igazából engem az már régóta hidegen hagy.


Úgyhogy beszereztem: japán audió + angol sub. Rég volt már, hogy angol subbal néztem egy animét de azért esett inkább az angolra a választásom, mert habár van hozzá magyar felirat, sajnos olyan hulladék, hogy nagyon. Speciel azokhoz a verziókhoz sem jó amikhez a descriptionben leírták a tisztelt fordítók, hogy passzol. Nekem meg se kedvem, se időm, hogy a szánalmas munkát ÉN, végfelhasználó javítgassam, köszönöm szépen!
Ilyet ritkán írok, mert szerencsére mára a magyar fordítók szerény véleményem szerint már elég jó subokat is gyártanak, meg valahol én is fordító lennék vagy mifene, de vannak speciel hulladék munkák is, amik roppant mód megölik a hangulatot. Bocs a kitérőért, és akinek nem inge ne vegye magára, akinek pedig inge az nagyon is!
Szóval miután megoldottam a szórakozásom, belekezdtem az animébe is… Végül is egy jó darab, forgok rajta még most is, hogy megvegyem a magyar DVD kiadását (bárcsak BluRay-ben is kiadnák) és meg fogom nézni a többi évadját is, de egyelőre pihentetem. No de nézzük csak sorban, miért is jó megnézni a Jigoku Shoujo-t?

A történet lényegében a bosszúról szól, hogy szép dolog-e bosszút állnunk a másikon, avagy nem? Ennyivel azért én sem fogom elintézni, de ez a lényeg. Van egy honlap a sztori szerint kint a kibertérben, amit csak éjfélkor tudsz elérni, de ha képes vagy várni addig, beírhatod annak a nevét akin szeretnéd hogy bosszút álljon a pokolcsaj. Előtte persze regisztrálnod kell, és a megerősítő e-mailben található linken aktiválni a felhasználódat. No azért nem ennyire hétköznapi a dolog, de a lényeg, hogy miután beírod a nevet, rányomsz a küldés gombra, ha mindent jól csinálsz és a bosszúd megfelel a kritériumoknak (szóval nem csak poénból írogatsz bele neveket) eljön hozzád a pokollány aki alacsony, hosszú fekete haja van, nagy piros szemei, Enma Ai a becses neve és elmagyarázza neked a részleteket. A részleteket néhány epizód után kívülről fogod fújni te is mert mindig elmondja, de azért én is csak elmondom, tehát ad neked egy fekete szalmabábot aminek a nyakán van egy piros szalag. Ha ezt a szalagot lehúzod a bábról, kiszemelted azonnal a pokolra kerül, viszont miután leéled az életedet egy tetoválással a mellkasodon, te is a pokolba fogsz jutni. A történeten leginkább az látszott sokszor, hogy nagy fába vágta a fejszét az egész kitalálója. Rengeteg volt a logikai bukfenc. Szóval például azon pislogtam nagyokat, mikor eltűnt a gonoszember és minden egycsapásra megjavult. Senki sem kereste, nem indítottak nyomozást, hogy mégis hogy tűnt el. Mindenki tojt az egészre, csak a nagy hepiség. Senki sem próbálta feltörni a pokollány honlapját, vagy lemásolni? Óh meg amin fogtam a fejem… Aktuális szereplőnk kétségbe van esve, mit tegyen? Mindig pont akkor ment el mellette 3 gimis csaj akik a pokolhonlapról beszélgettek, vagy épp ott súgdolóztak rajta a sarokban. Mindig! Nevetséges volt. Valamint még negatívum, hogy néhány rész után roppantul monotonná vált a történet. Azért volt benne felépítés, tehát egy nagyon pici dolog mindig változott, Enma Ai is alakult mint karakter. A főszereplők is ki voltak találva viszonylag, bár a bisónen gyerek meg a gésaszerű csaj nagyon átlagos karakterek voltak. Sok bukta volt a történetben de azt leszámítva meg az ötlet nagyon tetszett. Átlagos emberi fogyasztásra alkalmas filozofálgatás arról vajon helyes-e ha bosszút állunk a másikon, ha esetleg megbántott? Mondjuk, azért azok az emberek akik nem saját kezűleg állnak bosszút, hanem valakit/valamit inkább megbíznak ezzel azok tényleg a legalja, akármilyen sorsuk is volt szerintem. De a sztorit kitaláló szerint is, gondolom ezért is kell a bosszút álló embereknek életük végén szintén a pokolra kerülnie. Ja, és amit még hozzá szerettem volna tenni a történethez… mikor a kislány a kutyájáért állt bosszút és ezt kétszer is elsütötték az nagyon nevetséges volt, csak a miheztartás végett.

A grafika… hát, mit lehet róla elmondani? Olcsó volt az látszik rajta. Rengeteg az ismétlődő képsor, persze a történet miatt is, de akkor is. Néhol viszont nagyon szép képekkel is lehet találkozni. Aztán iszonyúan nagy volt Enma Ai és a lolik szeme (ezt egy képen is demonstráltam). Viszont a hangulatot a grafikával is jól tudták érzékeltetni. Összességében jó volt, de nem is szakított olyan nagyot.

 

A hangokkal semmi baj nem volt, Tsugumi-chan néha idegesítő tudott lenni (de melyik loli nem szokott az lenni?). A szinkronszínészek nagyon jól alakítottak, Enma Ai hangja pedig nagyon szexi volt, ebben hibátlan volt a sorozat. A nyitó és záró dalokkal sem volt különösebb gond, bár igazán egyik sem jött be. A háttérzenék viszont nagyon jók voltak, valószínűleg beszerzem az OST-t 🙂

Összességében nálam egy 9/10-es lett azért, mert bár nagyon monoton tudott lenni néha, illetve tele volt hibákkal, azért csak magával ragadott a hangulata és az ötlet is nagyon tetszett. Azoknak akik esetleg hasonló cipőben járnak mint én és még nem látták a sorozatot, ajánlom nézzék meg, mert megéri! Nem váltotta meg a világot ugyan, de amennyit az elején elvártam azt maximálisan teljesítette. Nem igazán a könnyedebb szórakozás, de elgondolkodtató kis sorozat volt!


Berserk

2010. október 2.

bs_guts

Amit mindenki alapműnek mond. Amit megnézel, amikor valami véreset, brutálisat akarsz látni. Amit megnézel, mert szereted a lovagregényeket, a középkort, a kardvívást, a háborúkat. Amit megnézel mert mások azt mondják, feltétlenül nézd meg…

Nos, én már lassan hét éve rabja vagyok az anime/manga műfajnak, de még nem láttam eddig. Néhányan mondhatnák, vagy lehetséges, hogy mondják is magukban hogy: “Ugyan már, akkor nem is vagy trú fanatik!”

Erre valszeg olyan választ tudnék adni, hogy sosem az volt a célom, hogy én mekkora nagy trú fan legyek. Nem azért nézek animéket, vagy olvasok mangát, mert feltétlenül egy közösség tagja szeretnék lenni, hanem csak saját szórakozásomra. A többi már csak vele együtt jár.

Na, de egyébként azért sem nagyon erőltettem a Berserket, mert igazából a Claymore-t kivéve nem nagyon érdekel ez a kardos izmozás, meg a középkorral szemben is inkább a sci-fi nálam a nyerő. Viszont mostanra már annyi kíváncsiság gyűlt össze bennem, hogy elkezdtem. Megint jól időzítettem, a napokban derült ki, hogy ebből is csinálnak egy újabb adag animét nemsokára. Annyira mondjuk nem ástam bele magam, szóval nem tudom ez mennyire biztos, ne kérdezze tőlem senki, nem tudom.

Azt hiszem, végsősoron tetszett a Berserk, nagyon is. Az eleje unalmas volt, meg látszott rajta, hogy nagyon apró költségvetésű, de a későbbiekben szerencsére ez változott. A sztori is, ahogy szépen kezdett kikerekedni, annál izgalmasabb lett, annál jobban kerített a hatalmába a Berserk érzés. No de a kritikát, vagy véleményt most én is, ahogy Guts az ellenséget, szépen részekre bontom ahogy szoktam.

A történet – eleinte nem néz ki túlságosan újkeletűnek. Nincs új a nap alatt, szokták mondani. Főleg így, hogy már újabb szériákon is túl vagyok. A történetünk a jelennel kezdődik, és a jelen zárja keretbe, azzal is végződik. Alap szerepjátszós jelenettel kezdünk: középkor-szerű környezet, kocsma, rosszfiúk, szegény lány a korsóval. Mindenki tudja mi a dolga, rosszfiúk rosszalkodnak, szegény lányt szégyenítik, kocsmáros nem tesz semmit (miért is tenne?). Aztán a legrosszabb megtörténte előtt jön egy idegen fazon, teszi a dolgát. Rosszfiúk nagyrészét gyorsan és kíméletlenül kivégzi, a főrosszat pedig elküldi, vigyen hírt a főnöknek, mert a Jani visszatért. Janinkat igazából Guts-nak hívják, egy nála másfélszer hosszabb karddal végzi a már említett dolgát, plusz a karjára szerelt számszeríjjal. Fél szemére vak, és az is kiderül, hogy fél karja sincsen meg. Hatásos egy figura. Miután a parancsnokkal is végez, indul a valódi történetünk, Guts múltja.

Amikor még kis tacskó volt, nagy karddal, egy zsoldos seregben tanítgatta egy bizonyos Gambino akivel aztán neki kellett végeznie. De nem ez volt az egyetlen kritikus pont az életében. Később legyőzött egy nála kétszer nagyobb darab harcost, így a nagyok felfigyeltek rá, köztük a Griffith nevezetű, ezüst hajú, kissé homofób ember is. Csatlakozott Griffith csapatába, és ennek a szakadt zsoldos seregnek a sorsát meséli el a sorozat, többek között. Sok kardozás van, vér, nyílvesszők, vér, aztán erőszak, meg még egy kis vér. Manapság már csinálnak véresebb sorozatokat is, de ezt úgy kell nézni, korában ez elég brutális animének számított.

A karakterek néha kicsit hihetetlenek, de érző lények egytől egyig, képesek a fejlődésre amit aztán az anime során rendesen meg is mutatnak! Legjobban persze Guts-on látszik a fejlődés, de hát ő a főhősünk. Nagyon eltalálták őket, ez a jellemzője a szériának nálam maximális pontszámot kapna ha külön is pontoznék.

A grafikáról már elmondtam, az elején látszik, hogy kis költségvetésű. A fegyverek, felszerelések, páncélzatok, nagyon dögösek, brutálisak hogy úgy mondjam, de a csata-animációk el vannak intézve 1-2 állóképpel. Szerencsére ez csak az elején van így, később is vannak ugyan állóképek de már csak annyi amennyit a stílus megkövetel. Ami nem tetszett, hogy amíg a hölgy szereplőnk nem kapott nagyobb figyelmet a történetben az egész sorozat elég homofób volt. Szóval Griffith, Ridget, Judeau úgy néztek ki mint valami kislányok, némelyikük néha úgy is viselkedett, szóval a tökös animét azért sem mondanám rá mert elég sok langyi rész volt benne. Lehet, hogy a japánoknál a túlzott férfiassághoz mindig társulnia kell a homoszexualitásnak, vagy csak a hölgy nézőket akarták megnyerni a bisónenekkel, nem tudom, de engem speciel nagyon zavart, hogy a brutális animémbe buzikat kell néznem. Szóval ez egy kicsit rontotta néha az érzést (naná, engem nem érdekel milyen a buziérzés már bocsánat!) de sok minden kárpótolt, úgyhogy a pontszámon nem változtatott végül ez a dolog sem.

A hangokkal nagy általánosságban semmi baj nem volt. Néha talán túl sok ugyanolyan hang volt, főleg a fröcsögést illetően. A zenék illettek a stílushoz, bár egyik sem tetszett igazán. A szeijúk (szinkronszínészek) nagyon jó munkát végeztek, a szinkrongárda nagyon jól el lett találva, Caska (A csaj) hangja néha kicsit irritáló tudott lenni, de mindenki más nagyon jóra sikerült (amikor nem racsított, ő is jó volt).

Végül ami rengeteget dobott nálam a sorozatról alkotott véleményemen, az a vége volt. Remek véget találtak ki neki, így lett teljes az anime (a manga ugye még most is tart) 100% pozitív csalódás volt. Azt hittem képesek lesznek valamivel elrontani, de nem tették!

Eredmény nálam 10/10-re jött ki, szóval mindenkinek ajánlom, aki esetleg eddig kihagyta volna mint én! Egyszer mindenkinek látnia kéne legalább ezt a sorozatot, így kell egy mangát átfordítani animébe anélkül, hogy eltérjünk tőle. Úgy tudom nem tért el a mangától. Ha nem is szereted a középkort, a kardokat, akkor is látnod kell, szeretni fogod!


Angyali szívverés(?)!

2010. július 30.

Vagyis “Angel Beats!” . Mert túl vagyok ezen is, de a bejegyzést csak mostanra sikerült összeraknom magamban. Hűha… azt előre le kell szögeznem, nem voltam tőle elájulva.

abeats

Próbáltam két nézőpontból is körüljárni ezt az animét. Az egyik egy olyan embőr, aki szeretne nézni egy izgalmas animét, izgalmas karakterekkel, nem szereti a fanservice-t (magyarán a bugyivillantásokat) vagy nem nagyon érdekli a dolog. Vár egy olyan sorozatot, aminek nem muszáj az egekbe emelkednie, csak szórakoztatnia kell, semmi több. Nem látott még sok animét, nincs benne annyira a dologban, de most azért csak nézne egyet!

Másik emberünk, ennek az ellentéte mondjuk úgy. Otaku, túl van már egy csomó hentájon is, de azért nézi az eccsit is mert tök jó, jöhetnek azok a bugyik, vagy akár más is, vár ő is egy “elég vagány” kis történetet, olyan szereplőkkel akiknek a képeit még évekig fogja gyüjtögetni, vagy akiket évekig fog még szeretni, túl van már pár tonna animén. Nah, jó ne legyünk olyan szigorúak, szóval elég ha szórakoztató, az eccsi műfaj amúgy sem a sztorikról híres, nem várhatunk minden animétől Gurren Lagann szintet!

Most ha ezzel a két emberrel megnézetném az Angel Beats!-et, véleményem szerint az  jöhetne ki amit majd mindjárt kifejtek. Persze tudom, hogy ízlések és pofonok, meg hogy ilyen és olyan emberből is állítaná a véleményemmel ellentétben lévőt simán bármelyik, de most tekintsük ezt a végkimenetelt, mert ezek az én véleményemet tartalmazzák.

Szóval a kevésbé anime-barát emberünk ha leülne ez elé… Elején feltűnne neki, ez nem is rossz, fegyveres harcok, angyalok az emberek ellen, ebből még lehet valami jó is! Az a fehér hajú kiscsaj is eléggé oszt a pengéivel, stb. Nézzenek oda, egész viccesek is tudnak lenni ha akarnak, haha! Te, mi ez a zene? Jesszus… A grafika nem is olyan rossz. Közepe tájékán, ágh minek nézek én ilyet? Most tételezzük fel, végig is nézi a sorozatot, mert szerintem volna olyan is aki inkább elhanyagolná és többet talán elő se venné! A végén: hűű na végére csak nem lett annyira gáz ez az egész, tök jó!

Otaku embőr… Elején, hát nem is olyan rossz, csajok meg fegyverek, ez általában be szokott jönni nálunk. Grafika is elmegy, bár néha elég elnagyolt. Angyalok az emberek ellen, persze hogy az angyalunk egy loli, de egész jól küldi. WTF iskola purgatórium? Nem is rossz. NPC-k, anyám ez de gáz! Hűű zenekar is van, nem annyira rossz ez a szám. Jó ez a kis gityós csajszi! Most meg hova tűnt?! Nincs túl sok fanservice.  Jó, szokásos animés poénok, kiesünk az ablakon stb. stb. nagyon érdekes… Közepe felé: mi a fenét nézek?! Történjen már valami érdekes! Azért Yuri meg Kanade még mindig kawaj. Yui, dögölj már meg végre könyörgöm! A végén: oké, mi is a következő sorozatom?

Az én véleményemet ezekből kb. össze lehetne mosni.

A történetet azért dióhéjban csak elmondom, tehát van egy gyerek, aki egyszer csak feltűnik egy idegen iskola udvarán, találkozik egy Yurippe nevű lila hajú csajszival aki éppen távcsöves-puskával akar lelőni egy fehér hajú lányt. azt állítja róla, hogy egy angyal, és felajánlja a gyereknek, hogy csatlakozzon a csapatához, akik az angyal ellen harcolnak, mert aki nem harcol ellene az eltűnik ebből a világból! Később azt is elmondja, mindenki aki valamilyen tragikus halált szenvedett, fiatal korában az került ide. Azért harcolnak, hogy visszakapják az életüket. Főszereplő srácunk pedig örülne, de nem emlékszik arra, hogyan halt meg. Ez a kezdés, aztán jönnek a hidegek meg a melegek.

Sztori tekintetében tényleg az elején még jól indul, közepén rohadtul unalmas volt, nekem legalább is, nem vagyok egy olyan ember sem, aki csak harcért néz egy animét, tehát nálam az nem sokat ver a latba hogy mennyire látványosak a harcok, annyira nem volt nagy szám ez a része sem szerintem. Sokat filóztam a közepe felé egyébként hogy minek nézem én egyáltalán ezt? Bár nagyon ritka hogy leteszek valamit a közepén, azért megnéztem, megvártam a végét inkább. 13 rész éppen elég volt belőle. Grafika az otaku gyerek vélemény… jól néz ki néhány helyen, máshol meg volt, hogy majdnem Naruto-Bleach filler kategória. A zenével én nem bírtam kibékülni, egyáltalán nem jött be, a zenekar meg szerintem nagyon erőltetett dolog volt az egész animében. Főleg mivel semmi valódi hangszer hangzása nem volt nekik. Egész szintetizátor volt, összecsapott vacakság. De fura mód a lány karik közül Iwasawa-t (zenekar frontembere) szerettem meg a legjobban.

Környezet elment, azért nem voltam annyira oda azért sem, de ezt így elfogadtam már, hogy a japók társadalmi életet jóformán a gimiben tudnak csak élni ezért is volt ez muszáj. Az ecchi vonal éppen határon volt, ez így volt jó. Tehát aki szereti vagy nem szereti a fanszervízt annyira egyik se lehetett volna meglepődve. Poénokon néha mosolyogtam, de annyira nem hahotáztam azokon se.

Túl sokszor fogtam a fejemet, azt hiszem. De a vége az egésznek valamennyit javított az összképen. Viszont a 2010-es felhozatalból nagyon az alján van ez az anime, nagyon átlagos. 10/6 pontot adtam neki, ez így kábé reális, nem voltam most se gonosz, se jószívű. Csak objektív. Ajánlani sajnos igazán nem tudom, ha annyira nem vágysz jó sorozatra csak néznél valamit amiben néhány kawaj kislány van meg pár fegyveres harc, akkor nézd meg ezt! Én bevallom azért néztem meg, mert animés fórumokon elég szélsőséges vélemények voltak róla és magam meg akartam bizonyosodni, melyikkel értek egyet. Igazából egyikkel sem. Annyira egy átlagos valami, hogy nagyon. Lehetett volna jó is, de nem lett. Lehetett volna iszonyatosan szar is, de azért az sem lett.


Fekete Kő Lövő

2010. július 26.

1-2 évvel ezelőtt láttam először meg. Már ismertem a Vocaloidot, meg Hatsune Mikut. Éppen hátteret kerestem, azt hiszem négycsan /w/-n, aztán láttam meg az első ilyen képet. Vocaloidos thread-ben volt, szóval gondoltam valami fanart. Miku volt rajta, sötét hajjal, komoly arckifejezéssel, a szeme sötét kék volt és a bal oldaliból egy kék lángcsóva csapott ki. Fekete széldzsekiben volt, rajta egy melltartó, csomó varrás, egy ilyen ultrarövid gatyó, meg fekete csizma. Kezében volt egy fekete katana, körülötte minden fekete, és fehér, néhol kék árnyalatokkal. A föld fekete-fehér négyzetekből állt akár valami groteszk sakktábla, magas épületek teteje látszódott a háttérben, meg fekete láncok.

BlackRockShooters

Gondoltam, milyen vagány, tegyük be háttérbe! Aztán később, ha kerestem újabb háttereket, egyre többször bukkantam hasonló képekbe, néhol egy két plusz szín is volt benne meg Miku más pózban volt rajta, egy órási ágyú volt az egyik keze helyén, satöbbi. Szóval kezdtem úgy érezni ez nem csak sima fanart, ha már ennyi van belőle. Kutatni kezdtem utána, mert picit érdekelt, mi ez. Valamelyik kép sarkában aztán találtam, egy Black Rock Shooter feliratot ahol az első két szó közt egy csillag volt, tisztára mint a Converse embléma, máshol csak röviden BRS állt, meg annak a neve aki összehegesztette a falpapírt.
Előbb azt hittem, valami anime, néztem anidb-t, semmi. Aztán, gondoltam valami fantázia csak ami terjed a neten, hagytam a francba. De a háttereket ha olyan kedvem volt, azért használtam. Később mikor már elkezdtem “komolyabban” foglalkozni az egész vocaloidos dologgal, és leszedtem egy albumot amiben Miku énekelt, a zenét pedig ryo (a Supercell) szolgáltatta, végül csak megtudtam mi is az a Black Rock Shooter. Szóval kérem, ez egy zeneszám, Hatsune Miku és a Supercell előadásában, ezek után meglepő módon. Egy jó szám egyébként, nekem speciel tetszett ( durván arról szól, hogy Miku megtalálja önmagát  😀  ). Aztán röviddel ez után megtudtam, hogy animét akarnak készíteni a Black Rock Shooterből. Mivel addigra nagy vocaloid fanatikussá váltam, nagyon örültem, bár elképzelni sem tudtam, hogy lehet egy zeneszámból és fanartokból indítva eljutni egy animéhez aminek értelme is lehet. De ahogy aztán tegnap végignéztem az OVA-t (mivel, csak egy rész készült még el belőle), azt mondom,a kezdeti dolgokhoz képes le a kalappal a készítők előtt!

BRSDesktop

Tetszett, a sztori, mert volt neki, voltak karakterek, nem csak a Black Rock Shooter lőtt, meg kardozott. Mielőtt nekiültem, egyetlen kezdetleges trailert láttam, amiben kapkodták a képet, néhol BRS harcolt más fekete ruhás spinékkel, néhol meg egy iskolás kiscsajt mutattak. Azt hittem, majd valami videoklipet csinálnak belőle és ennyivel el is intézik, vagy ha hosszabb is lesz, telis tele lesz yamaha-vocaloid reklámokkal. De nem. Nem így volt, hála az égnek. Bár azért a vocaloid már annyira elterjedt és gyorsan terjed egyébként is, hogy nem kellett volna neki nyilvánvaló plusz reklám. Mondjuk ebből inkább a ryo/Supercell-ék jöhetnek ki jobban, mert az ő szerzeményük a BRS szám. Szóval lehet picit meg fogja lökni a lemezeladást. De egyébként furcsa módon az animében a komplett zeneszám nem kapott helyet. Persze okosan megoldották, mert a háttérzenébe becsempészték a fő dallamot, aminek megint nagyon örültem, mert szeretem a számot. A grafika nagyon tetszett, bár a karakterek böte lábaitól (amiket K-On óta annyira szeretnek az animátorok meg moe-nek szánnak) kicsit néha falra tudtam volna mászni. Black Rock Shooter ne legyen már moe! Jó, elég kislányos kinézete van, de azért ő a kemény aki a sötétben harcol, és nem minden percben felbukok moe-moe, mert azoknak rajzolnak ilyen csökött, böte végtagokat. A sztori anélkül hogy lelőnék bármit is egy lányról szól, aki gimnáziumba kerül. Ott megismerkedik egy gazdag, csendesebb lánnyal, akivel később a legjobb barátok lesznek. Külön klubba jelentkeznek, de azért közel vannak egymáshoz még ott is. Aztán második évben, külön osztályba kerülnek, és innen indul a bonyodalom. Közben bevágások vannak, ahogy fentebb már a trailernél említettem. Itt harcol a BRS-ünk mindenféle más karikkal, és szép lassan kezd a két “világ” összemosódni fogalmazzunk úgy. De többet inkább nem árulok el, bár nem lesznek benne annyira meglepő fordulatok, nem akar az anime világot váltani a történettel, azért nagyon kellemes kis történetet láthatunk véleményem szerint.
Ha eddig nem tudtad, vagy nem hallottad még mi a Black Rock Shooter, az sem baj, mert anélkül is teljesen élvezhető az OVA. De egyébként ezen segíthetünk könnyedén: itt a szám, videóval, szöveggel, mindennel .
Ha az sem tiszta, mi az a vocaloid, egy régebbi bejegyzésemben leírást találsz róla!

Valószínűleg lesz folytatása, legalább is úgy zárták le, sajnos nem követtem vele kapcsolatban semmit igazából, de gondolom nézettségtől és lemezeladásoktól is függ. Van még pár kari amivel meg kell mérkőznie BRS-nek. Mindenesetre, én a Black Rock Shooter-t ajánlom mindenki figyelmébe, és talán a nyári felhozatalból az egyik legnagyobb durranás ez (lesz), szívfájdalom nélkül 10/10! Highschool of the dead mellett, természetesen 😛


Szemétszedés szkafanderben

2010. július 18.

Az előző bejegyzésben már utaltam rá, hogy én nem fikázásból állok ki, az nem kritika, csak mostanában így jött össze. De azért a személyes véleményemet is bele viszem. Az sem kritika igazság szerint… No de nem baj. A lényeg: most megtörni látszik a jég ( = folytonos fikázás). Végre láttam egy olyan animut amit tényleg megéri megnézni, és tényleg nagyon eltalálták a hangulatot, meg mindent! Ez pedig a Planetes, egy 2003-ban kiadott remek kis anime. No de miért is tetszett annyira? A következők majd tisztázzák, úgyhogy fogjunk is bele:

5…
4…
3…
2…
1…
0…
Ignition!

Ahogy szoktam végigmegyek minden szemponton, aztán a végén egy értékelés hasonlóképpen mint az elején, mert én már csak így szoktam meg. Szóval akkor kezdjük a sztorival!
A 21. század második felére nem csak a Föld felszínén növekedett meg vészesen a mindenféle hulladék és szemét (egyébként meg az hogy mi történik a Földön, az nem érdekel most senkit 😛 ) mennyisége, hanem a Föld körül is, melyek többségében régi műholdakból, kint felejtett űrállomásokból, esetleg pórul járt űrhajók törmelékéből áll, amik éppen nem kerülnek bele a Föld gravitációs mezőjébe és nem bírnak elégni a légtérben. Ezek az űrhulladékok Föld-, illetve (az addigra már szépen benépesített) Hold körüli pályára állása nagyban veszélyezteti a két bolygó közti utazást, kutatást, fejlesztés, és úgy általában az életet meg mindent ami az űrben található. A sorozat egyébként pont egy ilyen balesettel indít, ahol is egy személyzetet szállító űrhajó közelébe jut egy csavar, és hopp, katasztrófa…
(Ez a csavaros dolog egyébként annyira tetszett a készítőknek, hogy a főszereplő emberünk majdnem minden részben elmondja hogy “Egy csavar is megölhet tömegeket itt az űrben!” ami néha már elég szájbarágós és idegesítő) De ez az egész csak az alap környezete az animének, a gerincét igazán, illetve a történetet pedig az egyes szereplők (szemétszedők, pilóták, rendőrök, és további az űrállomáson/holdbázison dolgozók) életei, problémái, és azok megoldása jelenti. Nehéz ezért igazából főszereplőnek kinevezni bárkit is, de azért mindenkihez kapcsolódik egy emberünk, tehát őt nevezhetjük főszereplőnek. Ő pedig a Hachimaki becenévre hallgat (valódi neve:  Hoshino Hachirota és nippondzsin) mert mindig ezt hordja a fején. Leggyakrabban fehér (vagy vörös) fejpánt, rajta japán zászló meg a kitűzött cél. Sokszor a használóját lelkileg “erősíti”, hogy véghez tudja vinni amire készül. Például a kamikaze pilóták is ilyet hordtak a második világháborúban, de a motorosbandák, az irodai dolgozók, szülni készülő terhes anyák is hordják. Tehát valahol szereplőnk rendesen hasonul is a Hachimakihoz, kitűzött céljai vannak amiket el akar érni. A sorozat elején kiderül, hogy szeretne magának egy saját űrhajót, amivel oda mehet ahova, és akkor amikor csak akar. Persze űrszemetesként mindenki hülyének nézi, amiért sose lesz képes összekaparni annyi pénzt amennyi egy ilyen terv megvalósításához elég lenne, de ő azért teljességgel kitart a céljai mellett. Az űrállomáson egyébként szerencsétlen szemetesek nem nagyon vannak megbecsülve, mivel piszkos munkát végeznek, de természetesen mindig ők lesznek a nap hősei. Na de vissza a karaktereinkez, tehát még egy japán emberkénk van aki egy újonc hölgy Tanabe Ai (az újonc akivel bekapcsolódunk az űrállomás és az egész animu vérkeringésébe) egy tipikus japán női karakter. Mindennél fontosabbnak tartja a szeretetet, segítőkész, tisztelettudó, szégyellős néha eléggé tomboy (fiús lány, ez abból is kiderül hogy ő a másik szemétszedő Hachimaki mellett). Van egy Mihalkov Yuri-nk, aki orosz, barátságos de kissé titokzatos, nagyon szereti az állatokat a természetet, és a rakétákat. Persze ő is egy csupaszív ember akire panasz nem lehet. De neki is elég gondja van, ami persze később kiderül az animéből és én most nem fogom elmondani. 🙂
Van még egy amerikai sötét bőrű női szereplőnk, idősebb kategóriából Fee Charmichael, aki a pilótánk és a szemétszedő brigád valódi vezetője, betegesen cigifüggő ami néha elég vicces tud lenni, családos ember, elég komoly egy valaki egyébként és ő a tipikus szerény ember a csapatban, ez is kiderül, miért.
Van még egy részmunkaidős hallgatag, de szexi titkárnőnk Edelgard Rivera (mindenki csak “Edel-san”-ozza) aki szintén érdekes történettel rendelkezik még ha nem is annyira lesz meglepő, illetve a főnök és a főnök helyettese, akik fogalmam sincs egyáltalán minek vannak ott (valszeg ők a poénforrás, mert másra nem nagyon jók egyébként). Stan (Philippe Myers, valszeg Mike Myers ükunokája, szereti a csipszt és várja a nyugdíjat) és Pan (Arvind Ravi, egy idiai hivatásos naplopó ami egyébként elég ritka Indiában, jah és a seiyuu-ja néha rohadtul idegesített, egyébként van egy szakajtónyi gyereke a Földön akik úgy tudják komoly űrhajós a fater), a dagi és a sovány hülye.Ők a Szemetes Részleg jómunkásemberei. Plusz még vannak az űrhajón más dolgozók is akiknek szintén központba kerül néha az életük, illetve a sorsuk is. A főbb karakterek rendkívül nagy jellemfejlődésen esnek át a sorozat végéig, ebben csillagos ötös az anime.
Nézzük a grafikát! Ebben is eléggé hasít, tetszett, hogy az emberek emberekre próbáltak hasonlítani, tehát nem az “Am I kawaii? Uguuu~” kategória, gigantikus szemekkel pici szájjal és csípett orral ahogy szeretjük, hanem viszonylag normális szemmel, normális szájjal, orral és testtel rendelkező emberek (nincsenek F-kosaras vékony női szereplők akiknek a lába 2x hosszabb a felsőtesténél szintén, ahogy szeretjük) voltak benne normális hajszínnel és normális ruhában, már ha a futurisztikus szkafandereket normálisnak tekintjük. A sorozaton egyébként, nem csak a grafikán ez a valósághoz minél inkább közelítés a jellemző ami tényleg nagyon jó. A hajók, a felszerelések, illetve hogy az űrállomáson mi, hogyan működik ezek viszonylag valóságosan vannak kitalálva, illetve 2075 környékére jól beidőzítve tehát az ember azt gondolja “Miért ne? Simán lehet ilyen technikai fejlődés 65 év múlva, ahogy most fejlődik a világ!” Ez rendkívül jól ki volt találva az animuban. Így a grafikára sem lehet panaszunk, rajzolt képeket kapunk, de a Föld, a Hold, az űrközpontok, műholdak, és felszerelések szépen ki vannak dolgozva, részletes a grafika és csodaszép! A valósághoz tényleg közelít! A zenék is jók lettek, erre azért nem mondom, hogy fergetegesen jók, de a hangulatot rendesen szolgáltatják, tehát a funcióikat ellátják. Az Opening is nagyon jó lett, az Ending nekem annyira viszont nem jött be. A BGM-ek (BackGround Music vagyis háttérzene) az átlagos felső határát verik, szóval a jó és az átlagos között. Csak mert ettől se dobtam túlzottan hátast, de jó volt, sci-fi animéknél átlagosnak számító zene. Negatívumom egy van, amit most megemlítenék, mert nagyon zavart: “I copy!” meg “You copy?” (jű kopi). Szóval oké, hogy a japók nem tudnak angolul beszélni, de azért ettől csak a falramásztam majdnem! Miért nem inkább “Do you copy?” és “Copy that!” ??? Jah, mert az utóbbi még hülyébben hangzana, valami kopi zát-szerűséget tudnék dicső nippon szájából elképzelni… No de a hangulata a sorozatnak nagyon remek volt, végül 10/10-et simán megérdemel szerintem a mű, tehát végső konklúziónak: ez egy olyan anime, amit azzal is megnézetnék, aki útálja a műfajt és szerintem tetszene neki. Az pedig, aki szereti a műfajt és nem látta még, ajánlom nézze meg, mert igényes sorozat, és az utóbbi években azért nem láttam ilyen jó és valósnak tűnő sci-fi elgondolást! Jah, és amint megnézed, érdekelni fog az űrkutatás!
You copy? 🙂 (aaargghhh!)