Claymore 108

2010. október 4.

Gyorsan kijött, el is olvastam. A mostani fejezetről nehéz bármit is mondani anélkül, hogy lelőnék valami poént, szóval ha nem akarod, ezt ne olvasd tovább! Ezért is van kiszedve szürkével. Miriával még mindig nem foglalkozunk, direkt húzza az agyunkat a mester. Viszont végre volt egy kevés Miata & Clarice, és még Galatea is harcolt egy picit.

dietrich01

Az emberek is csatlakoztak, lehet hogy most egy ideig a Rabonás csata lesz előtérben. Ja meg persze, végre egy kis Yuma! Már nagyon hiányzott a sorozatnak egy kis Yuma. 🙂

bakayuma

Dietrich is megjelent megint, elég erősnek tűnik ő nekem, mert felébredés nélkül gyilkolássza, nem csak a youmákat hanem a felébredteket is ugyanúgy mint a Miria-csapat. Egyre inkább kedvelem, lehet ő hivatott leváltani Miriát?

Bár ahogy elnézem, most nagyon abba az irányba mozdultunk el, hogy Helenék megtudják, Miria elment a Szervezethez aztán indulnak segíteni… Bár Rabona is eléggé a végét járja. Clare is oda van… Nem lehet már megsejteni igazából mi következik, ez benne a jó.

lolimiata

A rajzolás viszont egyre silányabb,  nem tudom miért. 😦 Más dolguk is van Yagiéknak és rohanvást rajzolnak, vagy ez lenne neki a kifejlődött stílusa? Nagyon remélem, hogy nem… Néha olyan torzak az arcok, pedig nem sok különbséget kéne rajzolni, de van még egy csomó elnagyolás. Legszebbeket akkor csinálta szerintem mikor egyrészt még Teresa volt az elején, meg mikor még Isley-ék harcoltak. Aztán jöttek ezek a mélység zabálók, azóta ilyen elnagyolt.

De amúgy jó fejezet volt, mert sok karakter szerepelt akiket nagyon bírok, remélem maradunk most egy picit itt is, meg aztán soká éljen Miria tajcsó! 😀

Reklámok

Berserk

2010. október 2.

bs_guts

Amit mindenki alapműnek mond. Amit megnézel, amikor valami véreset, brutálisat akarsz látni. Amit megnézel, mert szereted a lovagregényeket, a középkort, a kardvívást, a háborúkat. Amit megnézel mert mások azt mondják, feltétlenül nézd meg…

Nos, én már lassan hét éve rabja vagyok az anime/manga műfajnak, de még nem láttam eddig. Néhányan mondhatnák, vagy lehetséges, hogy mondják is magukban hogy: “Ugyan már, akkor nem is vagy trú fanatik!”

Erre valszeg olyan választ tudnék adni, hogy sosem az volt a célom, hogy én mekkora nagy trú fan legyek. Nem azért nézek animéket, vagy olvasok mangát, mert feltétlenül egy közösség tagja szeretnék lenni, hanem csak saját szórakozásomra. A többi már csak vele együtt jár.

Na, de egyébként azért sem nagyon erőltettem a Berserket, mert igazából a Claymore-t kivéve nem nagyon érdekel ez a kardos izmozás, meg a középkorral szemben is inkább a sci-fi nálam a nyerő. Viszont mostanra már annyi kíváncsiság gyűlt össze bennem, hogy elkezdtem. Megint jól időzítettem, a napokban derült ki, hogy ebből is csinálnak egy újabb adag animét nemsokára. Annyira mondjuk nem ástam bele magam, szóval nem tudom ez mennyire biztos, ne kérdezze tőlem senki, nem tudom.

Azt hiszem, végsősoron tetszett a Berserk, nagyon is. Az eleje unalmas volt, meg látszott rajta, hogy nagyon apró költségvetésű, de a későbbiekben szerencsére ez változott. A sztori is, ahogy szépen kezdett kikerekedni, annál izgalmasabb lett, annál jobban kerített a hatalmába a Berserk érzés. No de a kritikát, vagy véleményt most én is, ahogy Guts az ellenséget, szépen részekre bontom ahogy szoktam.

A történet – eleinte nem néz ki túlságosan újkeletűnek. Nincs új a nap alatt, szokták mondani. Főleg így, hogy már újabb szériákon is túl vagyok. A történetünk a jelennel kezdődik, és a jelen zárja keretbe, azzal is végződik. Alap szerepjátszós jelenettel kezdünk: középkor-szerű környezet, kocsma, rosszfiúk, szegény lány a korsóval. Mindenki tudja mi a dolga, rosszfiúk rosszalkodnak, szegény lányt szégyenítik, kocsmáros nem tesz semmit (miért is tenne?). Aztán a legrosszabb megtörténte előtt jön egy idegen fazon, teszi a dolgát. Rosszfiúk nagyrészét gyorsan és kíméletlenül kivégzi, a főrosszat pedig elküldi, vigyen hírt a főnöknek, mert a Jani visszatért. Janinkat igazából Guts-nak hívják, egy nála másfélszer hosszabb karddal végzi a már említett dolgát, plusz a karjára szerelt számszeríjjal. Fél szemére vak, és az is kiderül, hogy fél karja sincsen meg. Hatásos egy figura. Miután a parancsnokkal is végez, indul a valódi történetünk, Guts múltja.

Amikor még kis tacskó volt, nagy karddal, egy zsoldos seregben tanítgatta egy bizonyos Gambino akivel aztán neki kellett végeznie. De nem ez volt az egyetlen kritikus pont az életében. Később legyőzött egy nála kétszer nagyobb darab harcost, így a nagyok felfigyeltek rá, köztük a Griffith nevezetű, ezüst hajú, kissé homofób ember is. Csatlakozott Griffith csapatába, és ennek a szakadt zsoldos seregnek a sorsát meséli el a sorozat, többek között. Sok kardozás van, vér, nyílvesszők, vér, aztán erőszak, meg még egy kis vér. Manapság már csinálnak véresebb sorozatokat is, de ezt úgy kell nézni, korában ez elég brutális animének számított.

A karakterek néha kicsit hihetetlenek, de érző lények egytől egyig, képesek a fejlődésre amit aztán az anime során rendesen meg is mutatnak! Legjobban persze Guts-on látszik a fejlődés, de hát ő a főhősünk. Nagyon eltalálták őket, ez a jellemzője a szériának nálam maximális pontszámot kapna ha külön is pontoznék.

A grafikáról már elmondtam, az elején látszik, hogy kis költségvetésű. A fegyverek, felszerelések, páncélzatok, nagyon dögösek, brutálisak hogy úgy mondjam, de a csata-animációk el vannak intézve 1-2 állóképpel. Szerencsére ez csak az elején van így, később is vannak ugyan állóképek de már csak annyi amennyit a stílus megkövetel. Ami nem tetszett, hogy amíg a hölgy szereplőnk nem kapott nagyobb figyelmet a történetben az egész sorozat elég homofób volt. Szóval Griffith, Ridget, Judeau úgy néztek ki mint valami kislányok, némelyikük néha úgy is viselkedett, szóval a tökös animét azért sem mondanám rá mert elég sok langyi rész volt benne. Lehet, hogy a japánoknál a túlzott férfiassághoz mindig társulnia kell a homoszexualitásnak, vagy csak a hölgy nézőket akarták megnyerni a bisónenekkel, nem tudom, de engem speciel nagyon zavart, hogy a brutális animémbe buzikat kell néznem. Szóval ez egy kicsit rontotta néha az érzést (naná, engem nem érdekel milyen a buziérzés már bocsánat!) de sok minden kárpótolt, úgyhogy a pontszámon nem változtatott végül ez a dolog sem.

A hangokkal nagy általánosságban semmi baj nem volt. Néha talán túl sok ugyanolyan hang volt, főleg a fröcsögést illetően. A zenék illettek a stílushoz, bár egyik sem tetszett igazán. A szeijúk (szinkronszínészek) nagyon jó munkát végeztek, a szinkrongárda nagyon jól el lett találva, Caska (A csaj) hangja néha kicsit irritáló tudott lenni, de mindenki más nagyon jóra sikerült (amikor nem racsított, ő is jó volt).

Végül ami rengeteget dobott nálam a sorozatról alkotott véleményemen, az a vége volt. Remek véget találtak ki neki, így lett teljes az anime (a manga ugye még most is tart) 100% pozitív csalódás volt. Azt hittem képesek lesznek valamivel elrontani, de nem tették!

Eredmény nálam 10/10-re jött ki, szóval mindenkinek ajánlom, aki esetleg eddig kihagyta volna mint én! Egyszer mindenkinek látnia kéne legalább ezt a sorozatot, így kell egy mangát átfordítani animébe anélkül, hogy eltérjünk tőle. Úgy tudom nem tért el a mangától. Ha nem is szereted a középkort, a kardokat, akkor is látnod kell, szeretni fogod!