GAINAX méltányoló bejegyzés

2010. november 1.

Régóta össze akartam már dobni egy ilyen (visszafogottabb) fanboy-nyálcsorgatásos postot, de csak most sikerült rávennem magam, hogy meg is írjam. Szóval GAINAX. Nálam ők azok, akik az animék alfáját és omegáját megalkották (Tengen Toppa Gurren-Lagann), akik mindig tudnak valami újat mutatni amire egészen biztos, hogy ráfüggsz. Bár néha van mikor gyengus sorozatokkal állnak elő azért az esetek többségében szerintem nem így van. Rendkívül megosztják a közvéleményt, valaki gyűlöli a munkájukat valaki pedig él-hal értük.
gainax_front
A cégről röviden: a 80-as évek közepe táján alakultak meg, akkor még 7 fővel (Anno Hideaki, Sadamoto Yoshiyuki, Yamaga Hiroyuki, Akai Takami, Okada Toshio, Yasuhiro Takeda, Shinji Higuchi). Első munkájukat a 20. Japán Tudományos-Fantasztikus Találkozóra (Nihon SF Taikai) készítették amit Osakában tartottak (III. Daicon). Egy rövid animációs film volt amiben egy kislány küzdött robotokkal, űrlényekkel, meg ilyesmikkel amik akkoriban a híresebb japán/amerikai sci-fi (rajz-)filmekből ismerősek lehettek (szóval Godzilla, Star Wars, Star Trek, plusz a japánok közül például a Space Battleship Yamato-s szereplőkkel vagy a Gundam franchiseból ismertebbekkel). A küzdelem kb. addig tartott amíg el nem jutott egy nagy sivatagba ahol egy pohár vizet öntött egy kiszáradt daikonra (az a nagy fehér retek) amiből egy óriási űrhajó lett, és ezzel elszállt hiperűr-sebességgel. Nem volt valami nagy szám, elég gagyi animációs film volt, nem is aratott különösebb sikert, de a kezdete ez volt mindennek 🙂 . Ekkor még Daicon Film-nek hívták őket, később aztán 85-ben változtatták át Gainax-ra. Ez a név egyébként a Tottori prefektúrai “óriás” kifejezéséből hozták össze (Akai Takami innen származik) az x-et pedig csak azért rakták a végére mert elmondásuk szerint így “jól hangzik, és nemzetközibb”.
Alapjában véve a Gainax-ot is fanok alapították, tehát az otaku kultúrával viszonylag szoros a kapcsolatuk, engedik a doujinshik (rajongói művek amikben az egyes szériák karakterei szerepelnek, elég nagy részük hentai, szexjeleneteket is tartalmazhat) készítését, “fan-made” figurák gyártását, stb.

gainax_royalspaceforce

1987-ben már mint Gainax, adták ki a Royal Space Force: The Wings of Honnêamise-t az első animációs filmjüket, szintén sci-fi témában. Yamaga Hiroyuki volt az író és egyben a rendező Akai Takami pedig a rendező-asszistens. Nem volt valami nagy sikere, keveset adtak el belőle, de azóta is klasszikusnak számít. ’92-re tervezték volna a folytatását, de az alacsony költségvetés miatt aztán mégis felhagytak vele.

gainax_gunbuster

1988-ban adták ki aztán a Top o Nerae! Gunbuster-t (Aim for the Top! Gunbuster), az egyik nagy kedvencemet és a mai ecchi-komédia vonalú sorozatok egyik ősét. Valamint ennek a 6 részes OVA-nak (Original Video Animation) köszönhetjük a TTGL-t és az Eva-t is, azt hiszem. Ha valaki már látta őket, rengeteg hasonlóság van, főleg a csatákat illetően. De a TTGL-ig még hosszú idő, sok sorozat, sok film, ún. kísérleti munkák mint pl. a Top o Nerae! folytatása a  Diebuster vagy az FLCL volt hátra. Ja, egyébként Anno Hideaki első rendezői munkáját is dícsérhetjük a Gunbuster-ben és talán ez volt az első lépcsőfok a stúdió és Anno világhírűvé válásához is.

gainax_nadia

1990-ben kiadták első szériájukat a Fushigi no Umi no Nadia-t (Nadia: The Secret of Blue Water) ami 39 részig tartott. Anno Hideaki volt a rendezője és a Toho Company Ltd. adta ki Miyazaki Hayao tervei alapján melyhez ötleteket Jules Verne műveiből merített, főleg a Húszezer mérföld a tenger alatt-ból és Nemo Kapitány kalandjaiból. Sajnos ezt még nem sikerült végignéznem, néhány részt láttam még régebben valamelyik német adón, de akkor még nem nagyon érdekelt, hogy ez most anime meg hogy japán, egyre megy alapon néztem kiskölökként. Mondhatjuk, hogy az első Gainax sorozatom ez az anime volt.

gainax_casshan

A gépezet beindult, minden évben adtak ki nem egy sorozatot (híresebb volt pl. ’93-ban a Casshan: Robot Hunter).

gainax_eva

1995-ben pedig elkezdték a Shin Seiki Evangelion-t (Neon Genesis Evangelion), amit mindenki aki egy kicsit is ismeri az anime-manga világot látta, vagy tudja mi ez. Valamint sokaknak a Gainax-ról ez a cím jut az eszükbe először. Máig rengeteg pozitív kritika övezi, és sokaknál ez a sorozat az animék alfája és omegája. Jó ideig nálam is toronymagasan a legnagyobb kedvenc volt. Anno volt a rendező és az író is természetesen. A TV Tokyo és a Nihon Ad Systems (NAS) segédkezésével sikerült összehozniuk a mára kultnak számító (és a mai műveket is megszégyenítő) sorozatot. A történet röviden egy fiúról szól aki arra kényszerül, hogy megvédje az egész emberiséget az angyaloknak nevezett idegenek ellen egy mechával az Eva 01-essel. Rengeteg vallási utalás (zsidó, keresztény stb.) illetve vallási motívumok jellemzik. A sorozat végén pedig 2 rész tömény pszichoanalízis amelyen a főszereplők esnek át. Kategóriáját tekintve egy mecha, pszichológiával és horrorral megspékelve. A sorozatot egészen ’96 márciusáig vetítették, később készült egy lezáró film, valamint 2007 óta folyik az egész történet újragondolása egy 4 részből álló film-sorozat formájában, amiből eddig kettő van készen. Valamint úgy tűnt, ez az anime adta meg az irányvonalat az egész stúdiónak.

gainax_ebichu

Igazából a 20. század maradék éveiben Gainax-nál minden az Eva-ról szólt, a többi sorozat eltörpült ezen munkájuk mellett. Megemlíteném talán az Oruchuban Ebichu-t amit ugyan a Gainax adott ki, de a Group TAC animált. Ez egy beszélő hörcsögről szól, és a Modern Love’s Silliness (avagy a modern szerelem butaságait kifigurázó) sorozatok egyike. Ezen sorozatokra jellemző, hogy elég kemény erőszak-, illetve szexualitást célzó utalások, és obszcén ábrázolásaik miatt, csak cenzúrázott verzióban kerülhettek a TV-be (DVD-n adták ki a cenzúra nélküli sorozatot). Egyébként a képek csak komédia célzatúak, nem fanservice. Ehhez a sorozathoz még nem volt szerencsém, valahogy nem is nagyon érdekel mert azóta már nem új dolog a téma, de később még lehet meg fogom nézni.

gainax_flcl

2000-ben szintén “nagy” dolog történt, elkészültek az FLCL-lel (Fooly Cooly) ami azóta is tipikusan Gainax kuriózumnak számít, bár nem önálló munka volt (Production I.G és a Starchild Records közreműködésével született). Igazából innentől kezdve mindegyik említett animéhez gondolatban hozzá lehetne biggyeszteni a “sokak szerint ez az animék alfája és omegája” sort, ez alól a Füri Küri sem kivétel. A stúdió az Eva után nem állt meg, és az Ebichu is ezt mutatja, ráálltak az “idiótábbnál idótább” témákra. Persze az FLCL nem ennyiből áll, ennyivel nem lehet leírni, mert ugyan ökörködés az egész, egyáltalán nem az a se füle se farka mű, még ha annak tűnik is. Éppen ebben rejlik a zsenialitása, az alapgondolat vele szemben talán tényleg az volt, hogy a zsenit az őrülttől valóban nem sok minden különbözteti meg, ugyanígy a zseniális művel és az őrültséggel. 🙂
A történet szintén egy fiúról szól, pontosabban egy fiú felnőtté válásáról, és ezt például a Gurren Lagann-ban is és korábban az Eva-ban vagy akár a Gunbuster-ben is végigvitték(jó, utóbbiban természetesen nem fiúcska volt hanem kisleány). Tsurumaki Kazuya rendezte (aki a Gainax animátora illetve Anno pártfogoltja), és Enokido Yōji (az ő nevéhez fűzödik többek között az Utena, a RahXephon vagy az Ouran High School Host Club) írta. Igazából a típikus olyan anime, amiről nehéz beszélni, látni kell!

gainax_mahoromatic

2001-ben történt aztán, hogy az ecchi animék közt szintén kultnak számító Gainax sorozat is elkezdődött, a Mahoromatic. Szintén egy koprodukcióról van szó, a Shafttal együttműködve hozták össze. Bár alapvetően komédia, azért találhatók benne drámai szálak is. Yamaga Hiroyuki rendezte mindkét évadot (mert két évad is született, az első 12 részes a második pedig 14 részes), és Nakayama Bunjūrō írta. Még ezt a sorozatot sem láttam, de röviden egy androidról szól Mahoro-ról, aki a háborús időkben elkövetett bűnei miatt vezeklésül elhatározza, hogy a néhai parancsnokának fiát fogja hátralévő “életében” szolgálni, mint cseléd.

gainax_diebuster

2004-ben jött a stúdió 20. évfordulója, és ennek alkalmából a Gainax kiadta a Gunbuster “folytatását” a Top o Nerae Tzu! Diebuster-t (Aim for the Top 2! Diebuster) amely már a Gurren Lagann előszele volt, de véleményem szerint egyáltalán nem volt nagy durranás, a Gunbuster szintjét még csak nem is súrolta.

gainax_heismymaster

Az ecchi vonalon maradva 2005-ben, újra a Shafttal, elkészítették a Kore ga Watashi no Goshujin-sama-t (He Is My Master), egy az őrültségekig ecchi sorozatot. A Mahoromatic-hoz hasonlóan a lányok itt is cselédként dolgoznak egy gazdag otaku (és egészségesen perverz???) gyereknél, mivel nem bírták otthon és elszöktek, de a pénzt elfelejtették magukkal hozni. Ráadásul már első nap összetörtek mindenféle berendezést a srácnál amivel óriási adósságot halmoztak fel, így más választásuk nem is akadt. A 13 rész alatt van minden szokványos, vagy nem annyira szokványos fétisekből rendesen (lolicon, iskoláslány fétis, bugyiszaglás, BDSM, még bestiality is) tehát nem egy hétköznapi sorozat…

2006-ban a Gunbuster vs. Diebuster újrakiadása is megtörtént (a Gunbustert átdolgozták 16:9-es képarányúvá és egy picit feljavították). Ezzel az évvel aztán elkezdődött a nagy nevek újrakiadásának mizériája, ami még most is tart Gainax-éknál.

gainax_ttgl

2007 volt számomra a legfontosabb év a Gainax-szal kapcsolatban, mivel akkor kezdték el a szerintem a világ legjobb animéjének számító Tengen Toppa Gurren Lagann-t! Ez szintén egy koprodukció volt, az Aniplex-szel és a Konamival közösen készült el. Véleményem szerint minden ami egy animéhez kell, az ebben a sorozatban benne van. Három év telt el, de azóta sem láttam sorozatot ami csak egy picit is felérne hozzá. Valószínűleg nem is fogok. 😀 Nakashima Kazuki írta a forgatókönyvet ami azért is lett annyira ütős, mert Nakashima-san drámaíró is egyben, nem csak animékhez ír scriptet. A rendező Imaishi Hiroyuki volt, aki régebben például a Neon Genesis Evangelion key-animátora is volt. A sorozat 27 részesre sikerült, ami elég szokatlan az animék esetében is. Valamint az Eva-val megegyező módon, itt is az anime előzte meg a mangát. A TTGL stílusát tekintve egy mecha anime, amiben rengeteg ecchi stílusjegy is van (sok a fanservice/bugyivillantás ill. alsó állású kamerák ), de valójában egy kalandos sci-fi komédia, tele rengeteg tragédia elemmel. Mindenből van benne egy kicsi. Éppen ezért, aki esetleg nem szereti a sci-fit vagy a mecha-t annak is bejön a sorozat, és aki csak bugyikat akar nézni annak is. Ahogy már korábban elmondtam, a történetet tekintve szintén egy fiú felnőtté válásáról szól a történet, jobban mondva férfivé válásáról! Ezzel párhuzamosan az emberiségről, annak fejlődéséről, bukásairól és az ezt követő talpra állásairól. Minden karakter részletes személyiséggel rendelkezik, rengeteg karakter van, gyönyörű a grafika, izgalmas a történet, tehát nem tud az ember olyat mondani a sorozatra ami negatívum lenne. Aki még nem látta, az sürgősen nézze meg! 😀

gainax_shikabanehime

2008-ban aztán jött egy kevésbé nagyágyú a Shikabane Hime (Corpse Princess) amihez szintén nem volt még szerencsém, mert nem tartottam túl érdekesnek. Röviden egy lányról szól, aki élőhalottként tengeti életét (hahaha) és a többi élőhalott ellen harcol. Buddhista egyszemélyes kivégzőosztagként működik, akit a szentélyek papjai segítenek információkkal. Murata Masahiko rendezte, és Shō Aikawa volt a forgatókönyv írója (nevéhez fűződik még többek között a Love Hina anime-adaptáció forgatókönyve, az első Fullmetal Alchemist anime-adaptációja, vagy a Tenpō Ibun Ayakashi Ayashi).

Közben természetesen megindult a Rebuild of Evangelion is, amiből legutóbb 2009 júniusában jött ki új rész, az Evangelion: 2.0 You Can (Not) Advance, melyet szintén Anno Hideaki írt. Igazából nagyrészt a Khara nevezetű Anno által kreált új stúdió munkája, tehát nem Gainax, de mivel Anno és Tsurumaki is a Gainax tagja ezért bátorkodtam ezt is megjegyezni. Egyébként ők ketten rendezik a filmeket.

gainax_psg

De 2010-hez elérkezvén is azt lehet mondani, hogy a Gainax ismét kitett magáért, és újra valami friss dologgal próbálkozik. Ezt értem én a Panty & Stocking with Garterbelt-re melyet nemrég kezdtek el. Ígéretesnek tűnik így 5 rész megnézése után is a sorozat, érdekes módon a nyugati rajzfilmek szögletes stílusát vették át, és próbálják egyesíteni az animés stílusjegyekkel. Eddig jól csinálják. Érdekes még az lehet a sorozattal kapcsolatban hogy a Gurren Lagann-nál már megemlített Imaishi Hiroyuki rendezi ezt is. Valamint ez már megint az ökörködéses vonal, tehát megint komédia, paródia a hülyeségig. Meglátjuk nem laposodik-e el, remélem nem és abban is reménykedek, hogy lesz még olyan átváltozós csodajelenet 😉

Források:


Fekete Kő Lövő

2010. július 26.

1-2 évvel ezelőtt láttam először meg. Már ismertem a Vocaloidot, meg Hatsune Mikut. Éppen hátteret kerestem, azt hiszem négycsan /w/-n, aztán láttam meg az első ilyen képet. Vocaloidos thread-ben volt, szóval gondoltam valami fanart. Miku volt rajta, sötét hajjal, komoly arckifejezéssel, a szeme sötét kék volt és a bal oldaliból egy kék lángcsóva csapott ki. Fekete széldzsekiben volt, rajta egy melltartó, csomó varrás, egy ilyen ultrarövid gatyó, meg fekete csizma. Kezében volt egy fekete katana, körülötte minden fekete, és fehér, néhol kék árnyalatokkal. A föld fekete-fehér négyzetekből állt akár valami groteszk sakktábla, magas épületek teteje látszódott a háttérben, meg fekete láncok.

BlackRockShooters

Gondoltam, milyen vagány, tegyük be háttérbe! Aztán később, ha kerestem újabb háttereket, egyre többször bukkantam hasonló képekbe, néhol egy két plusz szín is volt benne meg Miku más pózban volt rajta, egy órási ágyú volt az egyik keze helyén, satöbbi. Szóval kezdtem úgy érezni ez nem csak sima fanart, ha már ennyi van belőle. Kutatni kezdtem utána, mert picit érdekelt, mi ez. Valamelyik kép sarkában aztán találtam, egy Black Rock Shooter feliratot ahol az első két szó közt egy csillag volt, tisztára mint a Converse embléma, máshol csak röviden BRS állt, meg annak a neve aki összehegesztette a falpapírt.
Előbb azt hittem, valami anime, néztem anidb-t, semmi. Aztán, gondoltam valami fantázia csak ami terjed a neten, hagytam a francba. De a háttereket ha olyan kedvem volt, azért használtam. Később mikor már elkezdtem “komolyabban” foglalkozni az egész vocaloidos dologgal, és leszedtem egy albumot amiben Miku énekelt, a zenét pedig ryo (a Supercell) szolgáltatta, végül csak megtudtam mi is az a Black Rock Shooter. Szóval kérem, ez egy zeneszám, Hatsune Miku és a Supercell előadásában, ezek után meglepő módon. Egy jó szám egyébként, nekem speciel tetszett ( durván arról szól, hogy Miku megtalálja önmagát  😀  ). Aztán röviddel ez után megtudtam, hogy animét akarnak készíteni a Black Rock Shooterből. Mivel addigra nagy vocaloid fanatikussá váltam, nagyon örültem, bár elképzelni sem tudtam, hogy lehet egy zeneszámból és fanartokból indítva eljutni egy animéhez aminek értelme is lehet. De ahogy aztán tegnap végignéztem az OVA-t (mivel, csak egy rész készült még el belőle), azt mondom,a kezdeti dolgokhoz képes le a kalappal a készítők előtt!

BRSDesktop

Tetszett, a sztori, mert volt neki, voltak karakterek, nem csak a Black Rock Shooter lőtt, meg kardozott. Mielőtt nekiültem, egyetlen kezdetleges trailert láttam, amiben kapkodták a képet, néhol BRS harcolt más fekete ruhás spinékkel, néhol meg egy iskolás kiscsajt mutattak. Azt hittem, majd valami videoklipet csinálnak belőle és ennyivel el is intézik, vagy ha hosszabb is lesz, telis tele lesz yamaha-vocaloid reklámokkal. De nem. Nem így volt, hála az égnek. Bár azért a vocaloid már annyira elterjedt és gyorsan terjed egyébként is, hogy nem kellett volna neki nyilvánvaló plusz reklám. Mondjuk ebből inkább a ryo/Supercell-ék jöhetnek ki jobban, mert az ő szerzeményük a BRS szám. Szóval lehet picit meg fogja lökni a lemezeladást. De egyébként furcsa módon az animében a komplett zeneszám nem kapott helyet. Persze okosan megoldották, mert a háttérzenébe becsempészték a fő dallamot, aminek megint nagyon örültem, mert szeretem a számot. A grafika nagyon tetszett, bár a karakterek böte lábaitól (amiket K-On óta annyira szeretnek az animátorok meg moe-nek szánnak) kicsit néha falra tudtam volna mászni. Black Rock Shooter ne legyen már moe! Jó, elég kislányos kinézete van, de azért ő a kemény aki a sötétben harcol, és nem minden percben felbukok moe-moe, mert azoknak rajzolnak ilyen csökött, böte végtagokat. A sztori anélkül hogy lelőnék bármit is egy lányról szól, aki gimnáziumba kerül. Ott megismerkedik egy gazdag, csendesebb lánnyal, akivel később a legjobb barátok lesznek. Külön klubba jelentkeznek, de azért közel vannak egymáshoz még ott is. Aztán második évben, külön osztályba kerülnek, és innen indul a bonyodalom. Közben bevágások vannak, ahogy fentebb már a trailernél említettem. Itt harcol a BRS-ünk mindenféle más karikkal, és szép lassan kezd a két “világ” összemosódni fogalmazzunk úgy. De többet inkább nem árulok el, bár nem lesznek benne annyira meglepő fordulatok, nem akar az anime világot váltani a történettel, azért nagyon kellemes kis történetet láthatunk véleményem szerint.
Ha eddig nem tudtad, vagy nem hallottad még mi a Black Rock Shooter, az sem baj, mert anélkül is teljesen élvezhető az OVA. De egyébként ezen segíthetünk könnyedén: itt a szám, videóval, szöveggel, mindennel .
Ha az sem tiszta, mi az a vocaloid, egy régebbi bejegyzésemben leírást találsz róla!

Valószínűleg lesz folytatása, legalább is úgy zárták le, sajnos nem követtem vele kapcsolatban semmit igazából, de gondolom nézettségtől és lemezeladásoktól is függ. Van még pár kari amivel meg kell mérkőznie BRS-nek. Mindenesetre, én a Black Rock Shooter-t ajánlom mindenki figyelmébe, és talán a nyári felhozatalból az egyik legnagyobb durranás ez (lesz), szívfájdalom nélkül 10/10! Highschool of the dead mellett, természetesen 😛


Szemétszedés szkafanderben

2010. július 18.

Az előző bejegyzésben már utaltam rá, hogy én nem fikázásból állok ki, az nem kritika, csak mostanában így jött össze. De azért a személyes véleményemet is bele viszem. Az sem kritika igazság szerint… No de nem baj. A lényeg: most megtörni látszik a jég ( = folytonos fikázás). Végre láttam egy olyan animut amit tényleg megéri megnézni, és tényleg nagyon eltalálták a hangulatot, meg mindent! Ez pedig a Planetes, egy 2003-ban kiadott remek kis anime. No de miért is tetszett annyira? A következők majd tisztázzák, úgyhogy fogjunk is bele:

5…
4…
3…
2…
1…
0…
Ignition!

Ahogy szoktam végigmegyek minden szemponton, aztán a végén egy értékelés hasonlóképpen mint az elején, mert én már csak így szoktam meg. Szóval akkor kezdjük a sztorival!
A 21. század második felére nem csak a Föld felszínén növekedett meg vészesen a mindenféle hulladék és szemét (egyébként meg az hogy mi történik a Földön, az nem érdekel most senkit 😛 ) mennyisége, hanem a Föld körül is, melyek többségében régi műholdakból, kint felejtett űrállomásokból, esetleg pórul járt űrhajók törmelékéből áll, amik éppen nem kerülnek bele a Föld gravitációs mezőjébe és nem bírnak elégni a légtérben. Ezek az űrhulladékok Föld-, illetve (az addigra már szépen benépesített) Hold körüli pályára állása nagyban veszélyezteti a két bolygó közti utazást, kutatást, fejlesztés, és úgy általában az életet meg mindent ami az űrben található. A sorozat egyébként pont egy ilyen balesettel indít, ahol is egy személyzetet szállító űrhajó közelébe jut egy csavar, és hopp, katasztrófa…
(Ez a csavaros dolog egyébként annyira tetszett a készítőknek, hogy a főszereplő emberünk majdnem minden részben elmondja hogy “Egy csavar is megölhet tömegeket itt az űrben!” ami néha már elég szájbarágós és idegesítő) De ez az egész csak az alap környezete az animének, a gerincét igazán, illetve a történetet pedig az egyes szereplők (szemétszedők, pilóták, rendőrök, és további az űrállomáson/holdbázison dolgozók) életei, problémái, és azok megoldása jelenti. Nehéz ezért igazából főszereplőnek kinevezni bárkit is, de azért mindenkihez kapcsolódik egy emberünk, tehát őt nevezhetjük főszereplőnek. Ő pedig a Hachimaki becenévre hallgat (valódi neve:  Hoshino Hachirota és nippondzsin) mert mindig ezt hordja a fején. Leggyakrabban fehér (vagy vörös) fejpánt, rajta japán zászló meg a kitűzött cél. Sokszor a használóját lelkileg “erősíti”, hogy véghez tudja vinni amire készül. Például a kamikaze pilóták is ilyet hordtak a második világháborúban, de a motorosbandák, az irodai dolgozók, szülni készülő terhes anyák is hordják. Tehát valahol szereplőnk rendesen hasonul is a Hachimakihoz, kitűzött céljai vannak amiket el akar érni. A sorozat elején kiderül, hogy szeretne magának egy saját űrhajót, amivel oda mehet ahova, és akkor amikor csak akar. Persze űrszemetesként mindenki hülyének nézi, amiért sose lesz képes összekaparni annyi pénzt amennyi egy ilyen terv megvalósításához elég lenne, de ő azért teljességgel kitart a céljai mellett. Az űrállomáson egyébként szerencsétlen szemetesek nem nagyon vannak megbecsülve, mivel piszkos munkát végeznek, de természetesen mindig ők lesznek a nap hősei. Na de vissza a karaktereinkez, tehát még egy japán emberkénk van aki egy újonc hölgy Tanabe Ai (az újonc akivel bekapcsolódunk az űrállomás és az egész animu vérkeringésébe) egy tipikus japán női karakter. Mindennél fontosabbnak tartja a szeretetet, segítőkész, tisztelettudó, szégyellős néha eléggé tomboy (fiús lány, ez abból is kiderül hogy ő a másik szemétszedő Hachimaki mellett). Van egy Mihalkov Yuri-nk, aki orosz, barátságos de kissé titokzatos, nagyon szereti az állatokat a természetet, és a rakétákat. Persze ő is egy csupaszív ember akire panasz nem lehet. De neki is elég gondja van, ami persze később kiderül az animéből és én most nem fogom elmondani. 🙂
Van még egy amerikai sötét bőrű női szereplőnk, idősebb kategóriából Fee Charmichael, aki a pilótánk és a szemétszedő brigád valódi vezetője, betegesen cigifüggő ami néha elég vicces tud lenni, családos ember, elég komoly egy valaki egyébként és ő a tipikus szerény ember a csapatban, ez is kiderül, miért.
Van még egy részmunkaidős hallgatag, de szexi titkárnőnk Edelgard Rivera (mindenki csak “Edel-san”-ozza) aki szintén érdekes történettel rendelkezik még ha nem is annyira lesz meglepő, illetve a főnök és a főnök helyettese, akik fogalmam sincs egyáltalán minek vannak ott (valszeg ők a poénforrás, mert másra nem nagyon jók egyébként). Stan (Philippe Myers, valszeg Mike Myers ükunokája, szereti a csipszt és várja a nyugdíjat) és Pan (Arvind Ravi, egy idiai hivatásos naplopó ami egyébként elég ritka Indiában, jah és a seiyuu-ja néha rohadtul idegesített, egyébként van egy szakajtónyi gyereke a Földön akik úgy tudják komoly űrhajós a fater), a dagi és a sovány hülye.Ők a Szemetes Részleg jómunkásemberei. Plusz még vannak az űrhajón más dolgozók is akiknek szintén központba kerül néha az életük, illetve a sorsuk is. A főbb karakterek rendkívül nagy jellemfejlődésen esnek át a sorozat végéig, ebben csillagos ötös az anime.
Nézzük a grafikát! Ebben is eléggé hasít, tetszett, hogy az emberek emberekre próbáltak hasonlítani, tehát nem az “Am I kawaii? Uguuu~” kategória, gigantikus szemekkel pici szájjal és csípett orral ahogy szeretjük, hanem viszonylag normális szemmel, normális szájjal, orral és testtel rendelkező emberek (nincsenek F-kosaras vékony női szereplők akiknek a lába 2x hosszabb a felsőtesténél szintén, ahogy szeretjük) voltak benne normális hajszínnel és normális ruhában, már ha a futurisztikus szkafandereket normálisnak tekintjük. A sorozaton egyébként, nem csak a grafikán ez a valósághoz minél inkább közelítés a jellemző ami tényleg nagyon jó. A hajók, a felszerelések, illetve hogy az űrállomáson mi, hogyan működik ezek viszonylag valóságosan vannak kitalálva, illetve 2075 környékére jól beidőzítve tehát az ember azt gondolja “Miért ne? Simán lehet ilyen technikai fejlődés 65 év múlva, ahogy most fejlődik a világ!” Ez rendkívül jól ki volt találva az animuban. Így a grafikára sem lehet panaszunk, rajzolt képeket kapunk, de a Föld, a Hold, az űrközpontok, műholdak, és felszerelések szépen ki vannak dolgozva, részletes a grafika és csodaszép! A valósághoz tényleg közelít! A zenék is jók lettek, erre azért nem mondom, hogy fergetegesen jók, de a hangulatot rendesen szolgáltatják, tehát a funcióikat ellátják. Az Opening is nagyon jó lett, az Ending nekem annyira viszont nem jött be. A BGM-ek (BackGround Music vagyis háttérzene) az átlagos felső határát verik, szóval a jó és az átlagos között. Csak mert ettől se dobtam túlzottan hátast, de jó volt, sci-fi animéknél átlagosnak számító zene. Negatívumom egy van, amit most megemlítenék, mert nagyon zavart: “I copy!” meg “You copy?” (jű kopi). Szóval oké, hogy a japók nem tudnak angolul beszélni, de azért ettől csak a falramásztam majdnem! Miért nem inkább “Do you copy?” és “Copy that!” ??? Jah, mert az utóbbi még hülyébben hangzana, valami kopi zát-szerűséget tudnék dicső nippon szájából elképzelni… No de a hangulata a sorozatnak nagyon remek volt, végül 10/10-et simán megérdemel szerintem a mű, tehát végső konklúziónak: ez egy olyan anime, amit azzal is megnézetnék, aki útálja a műfajt és szerintem tetszene neki. Az pedig, aki szereti a műfajt és nem látta még, ajánlom nézze meg, mert igényes sorozat, és az utóbbi években azért nem láttam ilyen jó és valósnak tűnő sci-fi elgondolást! Jah, és amint megnézed, érdekelni fog az űrkutatás!
You copy? 🙂 (aaargghhh!)


Egy bizonyos mágikus Index

2010. június 10.

certainmagicalindexfront

Milyen lenne, ha olyan metropolisban kéne élned, ahol a csapból is a technológia folyik, mindenkit köztudott, hogy szemmel tart egy műhold ami a környéket figyeli, ráadásul az egész egy rohadt nagy iskolaváros, több a diák/hallgató mint a lakosság. Aztán, hogy az osztályfőnököd tőled legalább 8 évvel fiatalabb, ráadásul egy csomó hülyeséget próbál a fejedbe verni amire életedben soha nem lesz szükséged, egyáltalán bele se látsz abba amit tanulsz. A jegyeid enyhén szólva is silányak, közben elromlott italautomaták nyelik el a pénzed, a parkban mikor legalább egy kicsit fellélegezhetnél… Komolyan, miért nem képesek legalább ezt kicserélni a híres neves “hi-tech fellegvárban”? Egy akkora kollégiumban laksz, amiben normális helyen három panelnyi család szokott, ráadásul olyanokkal… Amikor pedig egyik este hazaérsz, épp azon gondolkodsz, hogy fogod kihúzni a jövő hónapig a kajapénzből rendesen, mert már így is alig maradt valami abból amit a hónap elején a faterék küldtek, az erkélyen megpillantasz egy ezüst hajú, 12 éves forma lányt, aki mintha valami szektából szabadult volna. Mi a fene? Amikor pedig magához tér azonnal kaját kunyerál?!

indexhulla

Valahogy így érezheti magát a főszereplő akivel azonosulni kellene, és ez tényleg jól is indulna, csak az a baj, hogy van még legalább 100 anime (ha nem több) ami így kezdődik!

A lányról később kiderül, hogy egy hosszú latin neve van, de legyen elég annyi, hogy Index. Van nála 103 000 szent mágikus könyv, (Mágia? Na ne röhögtess!) és üldözi valami mágikus egyház? Tudtam, hogy szektaszökevény! De azért csak nem hagyhatom, hogy éhen haljon, maradt még egy pár napos kaja a hűtőben, hátha nincsen még szaga…
Persze az ilyen animékben az, hogy segítesz egy nőnemű bajba jutott egyénen, kemény következményekkel jár, de hősünknek is van képessége, igazából annyi, hogy jobb keze semlegesít minden mágiát meg természetfeletti dolgot… Röviden ennyi a To aru majutsu no Index sztorija, anélkül hogy bármit is elárulnék. Ugye, hogy ismerős már legalább 5 animéből, még ha nem rég merültél bele a témába akkor is? Ez az, ami engem elszomorít. A Bakemonogataris postban leírtam, hogy nem baj ha valami sablonos, azok is kellenek, de ennyire azért nem kellett volna. Ez a főproblémám az index-szel. Egyáltalán nem kiemelkedő, semmi különleges nincsen benne, olyan mint a többi. 10/7 és még nagyon rendes voltam. Vannak benne változtatások, hogy ne teljesen úgy nézzen ki mint annyi más hasonló hárem-anime, de végül csak ugyanaz az ezerszer lerágott csont.
Azért van az elemzésben 1-2 vidámabb folt is, aki kizárólag a csatajelenetek miatt néz animét, annak biztos tetszeni fog, elég látványosak a harcok, persze ez sem kiemelkedő, de nem is rossz.

indexfight

Néhány szerethető karakter is van, valamint több nőnemű karinak lehetne félig leszakadt szárú farmere és cowboy csizmája az animékben/mangákban, kedves karakterdizájnerek 😉 .

kanzakikaori

A zenékről: ez egy erőssége az animének, elég jó kis zenék vannak benne. A harcok közben is rendesen pörget, az “andalgások” közben kellően andalít. Egyedül a második Opening nem nyerte el a tetszésemet, az nekem túl japán popos valami műgitáros nyávogással, de az első nagyon jó kis szám, azóta is szoktam néha hallgatni. Az Endingeket annyira nem váltogatták, de nem is nagyon kellett mert elég jó az is. Az ilyen (réteg-) animékhez képest még ugyan jó zenéi és grafikája van neki egyébként! A jellemfejlődés nem annyira van benne, próbálkozások voltak, de ez sem kiemelkedő.

misakamisakamisakamisakamisakamisakamisakamisakamisakamisaka

Azt mondom, aki nem túl maximalista, vagy csak úgy, nézni akar egy animét, mert olyanja van, az nézze meg! Akit a hypevonat visz, és ettől azért egy kicsit többet várna, mert azt hallotta hogy ilyen-olyan jó anime, mestermű blabla, az csalódni fog szerintem. De pusztán kikapcsolódásra teljesen megfelelő. Csináltak egyébként egy spinoff-ot ehhez (ennyire azért szerintem nem volt jó, de biztos a japán nézettségből indultak ki a készítők) ami az egyik karit veszi célba és teszi meg főszereplőnek Misaka Mikotót akinek a railgun képessége van.

mikotoquake3
Impressive! 😀 Erről majd bővebben akkor írok, ha lesz hozzá kedvem hogy azt is megnézzem, de jelenleg van jobb dolgom is, hogy úgy mondjam 😀