Pokollány

2010. október 13.

Ez is azon sorozatok közé tartozik, amikhez évek kellenek, hogy rávegyem magam a megnézésükre. 🙂 Annak idején mikor még friss volt a sorozat, foglalkoztatott a dolog, megnézzem-e vagy hagyjam ki? Nos, kemény 4-5 év kellett hozzá, hogy rávegyem magam a megnézésére. Tudom, ment a magyar animecsatornán is, de igazából engem az már régóta hidegen hagy.


Úgyhogy beszereztem: japán audió + angol sub. Rég volt már, hogy angol subbal néztem egy animét de azért esett inkább az angolra a választásom, mert habár van hozzá magyar felirat, sajnos olyan hulladék, hogy nagyon. Speciel azokhoz a verziókhoz sem jó amikhez a descriptionben leírták a tisztelt fordítók, hogy passzol. Nekem meg se kedvem, se időm, hogy a szánalmas munkát ÉN, végfelhasználó javítgassam, köszönöm szépen!
Ilyet ritkán írok, mert szerencsére mára a magyar fordítók szerény véleményem szerint már elég jó subokat is gyártanak, meg valahol én is fordító lennék vagy mifene, de vannak speciel hulladék munkák is, amik roppant mód megölik a hangulatot. Bocs a kitérőért, és akinek nem inge ne vegye magára, akinek pedig inge az nagyon is!
Szóval miután megoldottam a szórakozásom, belekezdtem az animébe is… Végül is egy jó darab, forgok rajta még most is, hogy megvegyem a magyar DVD kiadását (bárcsak BluRay-ben is kiadnák) és meg fogom nézni a többi évadját is, de egyelőre pihentetem. No de nézzük csak sorban, miért is jó megnézni a Jigoku Shoujo-t?

A történet lényegében a bosszúról szól, hogy szép dolog-e bosszút állnunk a másikon, avagy nem? Ennyivel azért én sem fogom elintézni, de ez a lényeg. Van egy honlap a sztori szerint kint a kibertérben, amit csak éjfélkor tudsz elérni, de ha képes vagy várni addig, beírhatod annak a nevét akin szeretnéd hogy bosszút álljon a pokolcsaj. Előtte persze regisztrálnod kell, és a megerősítő e-mailben található linken aktiválni a felhasználódat. No azért nem ennyire hétköznapi a dolog, de a lényeg, hogy miután beírod a nevet, rányomsz a küldés gombra, ha mindent jól csinálsz és a bosszúd megfelel a kritériumoknak (szóval nem csak poénból írogatsz bele neveket) eljön hozzád a pokollány aki alacsony, hosszú fekete haja van, nagy piros szemei, Enma Ai a becses neve és elmagyarázza neked a részleteket. A részleteket néhány epizód után kívülről fogod fújni te is mert mindig elmondja, de azért én is csak elmondom, tehát ad neked egy fekete szalmabábot aminek a nyakán van egy piros szalag. Ha ezt a szalagot lehúzod a bábról, kiszemelted azonnal a pokolra kerül, viszont miután leéled az életedet egy tetoválással a mellkasodon, te is a pokolba fogsz jutni. A történeten leginkább az látszott sokszor, hogy nagy fába vágta a fejszét az egész kitalálója. Rengeteg volt a logikai bukfenc. Szóval például azon pislogtam nagyokat, mikor eltűnt a gonoszember és minden egycsapásra megjavult. Senki sem kereste, nem indítottak nyomozást, hogy mégis hogy tűnt el. Mindenki tojt az egészre, csak a nagy hepiség. Senki sem próbálta feltörni a pokollány honlapját, vagy lemásolni? Óh meg amin fogtam a fejem… Aktuális szereplőnk kétségbe van esve, mit tegyen? Mindig pont akkor ment el mellette 3 gimis csaj akik a pokolhonlapról beszélgettek, vagy épp ott súgdolóztak rajta a sarokban. Mindig! Nevetséges volt. Valamint még negatívum, hogy néhány rész után roppantul monotonná vált a történet. Azért volt benne felépítés, tehát egy nagyon pici dolog mindig változott, Enma Ai is alakult mint karakter. A főszereplők is ki voltak találva viszonylag, bár a bisónen gyerek meg a gésaszerű csaj nagyon átlagos karakterek voltak. Sok bukta volt a történetben de azt leszámítva meg az ötlet nagyon tetszett. Átlagos emberi fogyasztásra alkalmas filozofálgatás arról vajon helyes-e ha bosszút állunk a másikon, ha esetleg megbántott? Mondjuk, azért azok az emberek akik nem saját kezűleg állnak bosszút, hanem valakit/valamit inkább megbíznak ezzel azok tényleg a legalja, akármilyen sorsuk is volt szerintem. De a sztorit kitaláló szerint is, gondolom ezért is kell a bosszút álló embereknek életük végén szintén a pokolra kerülnie. Ja, és amit még hozzá szerettem volna tenni a történethez… mikor a kislány a kutyájáért állt bosszút és ezt kétszer is elsütötték az nagyon nevetséges volt, csak a miheztartás végett.

A grafika… hát, mit lehet róla elmondani? Olcsó volt az látszik rajta. Rengeteg az ismétlődő képsor, persze a történet miatt is, de akkor is. Néhol viszont nagyon szép képekkel is lehet találkozni. Aztán iszonyúan nagy volt Enma Ai és a lolik szeme (ezt egy képen is demonstráltam). Viszont a hangulatot a grafikával is jól tudták érzékeltetni. Összességében jó volt, de nem is szakított olyan nagyot.

 

A hangokkal semmi baj nem volt, Tsugumi-chan néha idegesítő tudott lenni (de melyik loli nem szokott az lenni?). A szinkronszínészek nagyon jól alakítottak, Enma Ai hangja pedig nagyon szexi volt, ebben hibátlan volt a sorozat. A nyitó és záró dalokkal sem volt különösebb gond, bár igazán egyik sem jött be. A háttérzenék viszont nagyon jók voltak, valószínűleg beszerzem az OST-t 🙂

Összességében nálam egy 9/10-es lett azért, mert bár nagyon monoton tudott lenni néha, illetve tele volt hibákkal, azért csak magával ragadott a hangulata és az ötlet is nagyon tetszett. Azoknak akik esetleg hasonló cipőben járnak mint én és még nem látták a sorozatot, ajánlom nézzék meg, mert megéri! Nem váltotta meg a világot ugyan, de amennyit az elején elvártam azt maximálisan teljesítette. Nem igazán a könnyedebb szórakozás, de elgondolkodtató kis sorozat volt!


Amikor a sirályok sírnak

2010. február 2.

Meg a néző… No de miért? Ez jó kérdés, én sem tudom pontosan. Egyet tudok: jónak indult. Ez elmondható lenne nagy általánosságban nem csak az Umineko-ra, hanem erre a “- No naku koro ni” sorozatra is.
umineko_baw

Anno mikor elkezdtem a Higurashi no naku koro ni-t (magyarul: Mikor a kabócák sírnak) úgy élveztem, egy nap megnéztem a negyed sorozatot mert annyira érdekelt, hogy mi fog történni. Nagyon jól meg tudták oldani, hogy a néző megdögöljön a következő részért: “mégis mi a francot tudnak ezek még kitalálni?” . Rajongok az ilyen sorozatokért, mert az ember kíváncsiságát táplálják és tök jó érzés mikor kiderül, hogy mi van és összeáll a kép. Magadénak érzed, hogy erre te jöttél rá, meg melyik összefüggés miért van, nem rágják a szádba. Pár mondatban ez fogott meg ebben a franchise-ban, vagy én nem is tudom mi ez. Annyit már előszóban, nem lesz  ez egy rövid szöveg, de muszáj belevenni valamennyire az elődöket is, hogy még inkább tudjam érzékeltetni a csalódásom súlyát. 😉

Tehát adva van egy olyan sorozat ami neked mindig meglepetést okoz, és tökre bejön, már-már ki szeretnéd nevezni kedvenc sorozatodnak, fankodsz ésatöbbi. Aztán egy idő után jön a sorozat folytatása, ami már fele olyan jó, de még mindig van varázsa, még mindig megtartja a hírnevet magának, és tényleg jó, még ha nem is annyira mint az elődje de teljesen “meg kell nézni!” kategória. Aztán jön egy harmadik, amit már halogatsz mert félsz a csalódástól és nem nézed meg. Lehet, hogy később meg fogod de a közeljövőben biztos nem mert van jobb. Ezután eltelik jó sok idő, és kifogysz a jóból elkezdesz keresgélni. Találsz egy hasonló sorozatot, persze nem kifejezetten ilyet keresel de valahogy hozzád is eljut, hogy van egy új No naku koro ni, bár ez már tökmásról szól, de ugyanaz a csapat, hátha nem kell bennük csalódni! Na és bumm, letöltöd az Umineko no naku koro ni-t (magyarul: Mikor a sirályok sírnak)! Velem legalább is ez történt, a harmadik higurashit nem néztem meg, de valahogy eljutott hozzám az umineko híre és érdekelt. Még így is azt mondom hogy ez kvázi laikus szemmel írt vélemény, mert van aki annyira bele van bolondulva hogy játszott az összes játékkal és betéve tudja a sorozatot. Mert egyébként egy PC-s játékon alapul az egész “univerzum” egy detektíves játékon ami szintén ilyen néven létezik: Higurashi no naku koro ni. Valamint ehhez hasonló módon van egy “játék” az Umineko no naku koro ni-ből is, ezt nem nagyon ismerem, de legyen annyi elég, hogy ezt a valamit Sound Novel-nek hívják, és a novelből lehet következtetni, hogy itt is olvasgatni kell, novellát olvasol, viszont annyiban különbözik a többek által ismert Visual Noveltől (itt olvasol és közben a karakterek, helyszínek képeit mutogatja a progi, beszélgetsz velük egy főszereplő szemszögéből, válaszlehetőségek közül válogatsz ilyesmi), hogy inkább a hangra (zene, effektek) van téve a hangsúly.
Csak egy kis kitérő volt, a lényeg, hogy rokonok de valahogy szegény Umineko (az én szememben legalább is) egyáltalán nem akkora horderejű mint az öregebb tesója: a Higurashi.

Történet, lehetőleg légterelők nélkül: veszünk egy elég tipikusan veszettül gazdag famíliát akik mint (a sztereotípiák és a szappanoperák szerint) minden gazdag családban marakodnak az örökségért. De vannak nekik gyerekeik akik ártatlannak tűnnek és olyan rendesen, aranyosak, hogy biztos nem is ebbe a családba tartoznak, de mégis. Ők így együtt indulnak az éves családi megbeszélésükre az eddigi családfő (a szokásos vén főgazdag f@sz aki készül meghalni) saját szigetére Rokkenjimára ahol a program egymás szapulása lesz, és a változatosság kedvéért szardobálás az örökségért. De a lurkók ezt nem tudják, és különben is ők tökre rendesek és aranyosak. Szóval meg is érkeznek a birtokra, megy a jól beígért program, persze a családfő nélkül mivel ő szeretett hobbijának él, boszorkányokkal beszélget a szobájában, meg fekete mágiát gyakorol. A további lényeg egy nagy festményen lesz amit az összes részben mutogatnak és ami egy boszorkányt ábrázolna: Beatricét. Néhány perc beszélgetés, hogy léteznek-e boszorkányok, persze a fiatalok közt, meg a nagy legenda miszerint Kinzo a család jelenlegi öreg feje teljes vagyonát Beatricétől egy boszorkánytól kapta. Aztán este vacsoránál kapnak egy levelet ami mindenkit megfagyaszt, valószínűleg a szóban forgó boszorkánytól de ez nem tisztázódik, és Beatrice egészen talán a 3. részig nem is lesz látható kivéve azon a festményen amit agyba-főbe mutogatnak. A levélben az áll, hogy az említett festmény alatt álló idézet rejti Beatrice aranyához az utat, aki azt megtalálja, lesz a család következő örököse. Este ezután elkezdődnek a halálesetek és senki sem tudja ki gyilkolja a családot, mennek a gyanusítgatások, stb. Na most, az a bajom, hogy anno a Higurashiban az volt a remek, hogy nem tudtad, most őrültség miatt történtek a gyilkosságok, vagy valaki csak ügyeskedik és úgy akarja beállítani, vagy valami természetfölötti dolog történik.
beato_boszi

Itt meg beletolják az arcodba, hogy ezen nincs mit filózni, mert itt nem gondolom, hogy lelőnék egy nagy poént, ha azt mondanám, hogy Beatrice tevékenykedik és varázserővel gyilkolászik. Tehát innentől nincs meg az a szabadság sem, mint az elődnél, hogy találgass és ennyire könnyen ki lehet ölni a Higurashi-s szellemet a sorozatból. Amikor ezekre én is rájöttem, vettem egy nagy levegőt és elhatároztam, hogy “oké, akkor erre nem úgy nézek tovább mint a higurashi utódjára, hanem mint egy tőle független animére” és ezzel egy ideig el is voltam. Mert tényleg, annyira azért azt sem mondanám rá hogy rossz sorozat. 🙂

A karakterek nagyon jól el voltak találva főleg, hogy eddig én még nem láttam ilyen gothic stílusú animét, féltem is tőlük, de itt teljesen rendben volt, a karakterdizájn nagyon jóra sikerült pedig nagyon nem szeretem a stílust. A karakterekről adagolt információ is tetszett, egyre inkább ismerjük meg őket, és egyre inkább a szívünkhöz nőnek, még Beatrice is (nekem ő volt a kedvencem) pedig ő aztán egy nagy szemétláda. 😀 Másik akit nagyon bírtam Rosa volt, már csak azért is, mert a gyerekét aki túlságosan is moe-re volt kitalálva (loli kislány aki mindig idióta hangokat ad ki magából, hogy még aranyosabbnak tűnjön) néha rendesen helyrepofozta amikor már tényleg kellett.
A zene is elviselhető volt, nekem nem jön be ez a goth stílus főleg nem a japán, de elviseltem. A grafika a higurashinál sokkal szebb volt, bár voltak benne eléggé elnagyolt részek is. Szerencsére a stílus megmaradt, tehát a kedves karakterekből pillanatok alatt torzult arcú félőrülteket tudtak csinálni ami adott a hangulathoz bár sokszor már kicsit erőltetettnek tűnt. :/
rosa_san_calmrosa_san_mad

A kis pozitív pihenő után vissza a negatívumokhoz!
Szóval nem elég, hogy kioltották a kíváncsiságot azzal kapcsolatban, hogy “most varázslunk vagy mi?” de ráadásul össze-vissza kavarták az embert, mert ugyanígy beletették a higurashihoz híven a cselekvés visszajátszását. Tehát, hogy mindig újra végigmegyünk azon az estén amikor elkezdődik a mészárlás és valami mindig változik. Ezt úgy oldották meg, hogy Battler a főszereplő srácunk aki nem hisz az ilyen baromságokban mint a boszorkányok, kvázi kihívja Beatricét, mert a boszi ki akarja mondatni vele és meg akarja győzni, hogy igenis vannak boszorkányok és mágia is.

Aztán egymásnak érvelnek, de annyira össze-vissza az egész meg tényleg akkora baromság, hogy teljesen meghalt ez a része az egésznek. Mintha valami elcseszett sakk-partyt néznél ahol mindenre folyton érvelnek a játékosok, de annyira gyökér érvekkel jönnek, hogy kb. fogod a fejed végig. Vörössel mondatnak ki dolgokat amik megdönthetetlenek meg ilyenek. Nevetséges az egész. Vegyünk egy példát: Beatrice kinyír 5 embert, erre Battler rácáfol, hogy ilyen nem lehet mert varázslat nem létezik, pedig a szeme/szemünk előtt történik meg minden. Megparancsolja Beatricének, hogy mondja ki vörösen, hogy varázserő segítségével ölték meg őket, Beatrice visszautasítja izzadó homlokkal. WTF?! (persze nem szórol szóra van ugyanígy a sorozatban, de ilyen szintű az egész)
Másik dolog ami még elég gagyi volt, ha valamin már nem lehetett változtatni mert annyira csúsztak a dolgok, behoztak új karaktereket és ez lett volna a fordulat. Gratulálok!
ange_savior

A végén már csak az volt rossz, hogy rendesen nyitva maradt az egész. Persze gondolom ez azért is van így, mert a játékot amin alapul még azt sem fejezték be. De ilyenkor meg jön a következő kérdés: félig kész dologból miért kell félig kész adoptációt csinálni? 😀 Szerencsére nálam rengeteget számítanak a karakterek, meg a karakterdizájn is és az dobott egy kicsit az egészen, de nem mondanám, hogy megérte megnézni. Talán ha nem 2009-ben hanem mondjuk a játék befejezése után egy kicsit később csinálták volna meg az adoptációját, akkor nem lett volna így összecsapva, meg jobban kidolgozhatták volna a karakterek érveit is. Persze volt fordulat is benne, az tetszett, de ennek az animének világmegváltáshoz köze nem volt a Higurashi no naku koro ni-vel ellentétben. Nagyon sajnálom. 😦